Játszani még nagyon szeret

13335548_1105900142764232_4777825638520171200_n

Ma ünnepli hatvanadik születésnapját klubunk korábbi kiváló játékosa, Lutz Jakab. Bár meccsekre már ritkábban jár ki, a játék szeretete továbbra is ott van benne: ha a térde engedi, még szeretne futballozni.

Nagyon hasznos tagja volt annak a PMSC-nek, amelyre máig nagyon jó szívvel emlékeznek vissza szurkolók, hiszen rengeteg szép sikert, győzelmet ért el az a csapat. A középpályán Lutz Jakab nagy munkabírásával tűnt ki, jól tartotta meg a labdát, s annyit futott, mintha három tüdeje lett volna. Manapság, immár hatvanévesen is kergeti/kergetné még a labdát – ha az egészsége engedi.

– Sajnos előjött a ’92-es térdsérülésem, novemberben Papp Zsolt doktor kitisztította, porckopásom van – mesélte Lutz. – Ha ebből felgyógyulok, rendbejövök, szeretném folytatni, bár ő nem ajánlotta: azt mondta, ne erőltessem. Mindegy, nem adom fel könnyen. Szeretem csinálni. Játszottam a hatvan éven felettiek országos kispályás bajnokságában, ahol az ötvenkilencet betöltöttek már pályára léphetnek, valamint a városi bajnokságban is az ötven év felettieknél. A Pécsi Lelkesek a mi csapatunk, olyanok vagyunk, amit a nevünk sugall.

13394084_1105900469430866_6427559400743954172_n

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Focizni tehát még akar, a meccsre járás azonban kikopott az életéből. De nemcsak élőben nem nézi a mérkőzéseket, a tévé elé sem ragad le állandóan.

– Valahogy nem lelem már benne örömöm. Nem a srácok tehetnek róla, akik ma a PMFC-ben játszanak, nem őket bántom, de ez már nem az, ami régebben volt. Sokan azt hiszik, hogy a tévén sok focit nézek, de ott sem. Nyilván a válogatott meccseire és a jobb Bajnokok Ligája-összecsapásokra kíváncsi vagyok, de az NB I már nem fog meg. Megmondom őszintén, nekem nem tetszik, hogy ennyi külföldi van a magyar futballban, mert nem vagyok benne biztos, hogy sokszor jobbak, mint azok a magyarok, akik helyett játszanak. Itthon beleteszik a nagy lóvét a futballba, aztán a klubcsapatok nem jutnak sehová a nemzetközi porondon. Meg is lehet nézni, hányan mennek ki meccsekre egy–egy forduló során.

Lutz számára az edzősködésnek is vége szakadt már. Csak Baranyában vállalt munkát, dolgozott Sombereken, a PMFC utánpótlásában, Pécsváradon, majd végül Lánycsókon hagyta abba. Elege lett ebből is, inkább nem csinálta tovább.

Mostanra csak a munka maradt, no meg a család. Karácsonyra összegyűlt mindenki, megérkezett a lánya, Andrea is Svájcból a két unokával, Kírával és Barnával, és persze a fia, András is. Utóbbi korábban futballozott, de nem volt szerencséje: kétszer is elszakadt a térdszalagja, ezért korán abba kellett hagynia – most a PMFC-nél a nyolc éves gyerekekkel foglalkozik.

Érdekesség egyébként, hogy Lutznak nem volt szerencséje a Magyar Kupa-döntőkkel. Kétszer is játszott finálét a PMSC színeiben, és mindkétszer vesztesen hagyták el a pályát: Székesfehérváron az Újpest győzte le őket 3-2-re úgy, hogy Lutz lett a meccs legjobbja, míg a Népstadionban a Ferencváros 0-2-ről fordítva nyert 4-2-re ellenük. Aztán amikor a PMSC felért a csúcsra (1990), s Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett, ő már nem játszott.

OLVASTA MÁR?

Pmfc-Dunaujvaros-053

Edzés, könnyed koccintás, majd rangadó

Ma töltötte be 21. életévét a PMFC NB III-as gárdájának támadója, Bodor Márkó, aki bár nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget születésnapjának, de tagadhatatlanul jól esnek ...