Ahogy fogalmaz, millió szállal kötődik a PMFC-hez, épp ezért nem is csodálkozunk rajta, hogy sokszor ott van a lelátón csapatunk hazai meccsein – és bízunk benne, hogy Liszácz Mihály még sokszor ott is lesz.

Köztudomású, hogy szereti a futballt. Sőt, nemcsak szereti, műveli is, hiszen most is játszik még a DDGáz-öregfiúkban. Korábban pedig játszott csapatunk színeiben is.

– Millió szállal kötődöm a PMFC-hez, épp ezért akkor is szurkolni fogok neki, ha éppenséggel a megye IV-ben szerepelne – fogalmazott az 53 éves Liszácz Mihály, az AutóCity Zrt. vezérigazgatója. – Ifistaként ott futballoztam, és ott játszott mindkét fiam is: Roland 17 éves, Tamás pedig 20 éves koráig. Emellett rövid ideig elnökségi tag voltam.

Hosszabb ideje pedig a csapat szurkolója. Akkor kezdett kijárni, amikor Róth Antal irányította az együttest a másodosztályban.

– Sohasem egyedül mentem, mindig két–három–négy–öt embert összeszedtem. Én voltam a toborzó, a mágnes, körbetelefonáltam az ismerősöket. Amikor persze NB I. volt, akkor könnyebben ment, mindegy hogy hideg volt, vagy nem volt hideg, a hazai meccsekre mindig kimentem. Az utóbbi időben ez nehezebben jön össze. Többször szóvá is tettem, hogy rendszeresen egy időpontban vannak az öregfiúk-meccsek és a PMFC bajnokijai. Pedig biztos vagyok benne, ha nem így lenne, sokan kimennének a stadionba, vagyis jó néhány futballt szerető és értő emberrel lenne több a lelátón. Amikor tehetem, természetesen megyek most is, sajnos a Dunaújváros elleni 5-1-es győzelemről pont lemaradtam. Pedig, ahogy hallom, nagyon „baba” volt!

A PMFC mellett más magyar csapatért nem tud rajongani, főiskolás korában a Verebes-féle Győr meccseit nézte szívesen. A jó futballért természetesen odavan, s van olyan külföldi csapat, amelyiknek a játékát nagyon élvezi.

– A Barcelona játékától elolvadok. Hogy miért? Mert lenyűgöz a technikai tudás, a labdabiztosság, a kreativitás, a gyorsaság. Bár tudom, sokan fanyalognak, de szerintem gyönyörűen játszik a Barca.

S hogy miként játszanak a Liszáczok? Olyan képességekkel nyilván egyikük sem rendelkezik, mint mondjuk Lionel Messi, de azért nekik is vannak értékeik.

– Sajnálom, hogy a nagyobbik fiam már nem játszik, a kisebbik meccseit viszont meg szoktam nézni, ő a PEAC-ot erősíti. Én még mindig futballozom az öregfiúkban, jól látok a pályán, technikailag is képzett vagyok, s korábban még fürge is voltam – árulja el mosolyogva Liszácz Mihály.

Bízunk benne, hogy a következő hazai bajnokinkon ő is ott lesz a lelátón, s ha barcelonai tikitakát nem is láthat, azért reméljük, megörvendeztetjük egy pécsi győzelemmel!