Igazi ritkaság, hogy valaki elindul Angyalföldről és tüke pécsivé válik Mecsekalján. Márpedig megközelítőleg ez történt az 1937. október 19-én, vagyis a nyolcvanegy esztendővel ezelőtt született Zelenik Istvánnal, aki végül Zengői (képünkön a hátsó sorban, balról a harmadik) néven vonult be a pécsi labdarúgás történelemébe.

A fiatal futballkapust akkor igazolták a pécsi lila-fehérekhez, amikor a Pécsi Dózsa az első idényben – ölébe hullott NB I-es tagsággal, a Kőbányai Dózsa helyett jutott fel – szerepelt a legjobbak között, majd a következő kiírásban, az 1958/59-es bajnokságban, immár az NB II bajnokaként került a legmagasabb osztályba.

Az akkori pécsi vezetők nem akarták a véletlenre bízni a csapat első osztályú szereplését, vagyis igazi toborzásba kezdtek. Volt azonban egy probléma. Az igazolt játékosok között nagyon sokan szerepeltek a személyi igazolványukban jegyzett nevük alapján „idegenként”. Így aztán számukra keresztelőt tartottak.

A legtöbben maguk választhattak új vezetéknevet. Furának tűnhet, akkor azonban bevett szokás volt „magyarosítani”. Így lettek Dujmovokból Dunaiak, Kollerekből Kincsesek, Freppánból Faludi, Rápityból Rádi, Petresevicsből Pécsi, Hornungból Hernádi, Glückből Garami, Reisingerből Rónai, no és nem utoljára Zelenikből Zengői.

Saját bevallása szerint igazán nagy örömmel jött Pécsre, s bár a hatalmas termetű Danka Imre mellett, mint cserekapus szinte törpének számított, jól kijöttek egymással. Zengői István eleinte nem jutott szóhoz a gólvonalon, mígnem 1959. augusztus 30-án debütált Tatabányán.

Emlékezetesebbre sikeredett azonban hazai bemutatkozása, hiszen a Pécsi Dózsa rekordközönség előtt 3-2-re legyőzte a Ferencvárost. Számára azonban egy későbbi találkozó vált felejthetetlen élménnyé. 1963-ban saját otthonában győzték le 3-0-ra az Újpesti Dózsa alakulatát, ami abban az időben óriási dolognak számított.

Zengői Istvánnak, ha nem is mindig, de azért olykor sikerült a legendás Danka Imre elől átvenni a helyet a lila-fehérek kapujában. A kapus 1959 és 1964 között 66 NB I-es mérkőzésen védhetett a Pécsi Dózsában. Ám emellett kipróbálhatta magát a nemzetközi porondon is. 1962-ben többnyire egy-egy félidőt kapott az Intertotó Kupa-menetelés során.

A dózsás esztendők után egy rövid ideig még beállt az NB I/B-s Pécsi Bányász kapujába. Elvégezte a gépiparit, miközben a MÉV-nél dolgozott. Korábbi csapattársai mellett kollégái is elfogadták, miként a kispostavölgyi telke körül élő sváb családok is, akik megtanították a szőlőművelésre. Így esett meg, hogy bár Angyalföldről érkezett, de amolyan tüke pécsivé vált a nyolcvanegy esztendeje született Zengői István.