Made in PMFC-interjú: A felnőtt focival már szakított, az utánpótlásban azonban remekül érzi magát. Keményen dolgozott azért, hogy a PMFC női szakága akadémiai rangra emelkedhessen és feltett szándéka, hogy jövőre már felnőtt csapattal indulhassanak az NB II-ben. Bolboaca Augustin, a PMFC női szakágának szekcióvezetője büszke arra, hogy tucatnyi pécsi lány szerepel a korosztályos válogatottakban.

Férfi felnőtt csapatoknál dolgozott korábban, a Sportoldában pedig fiúkkal is foglalkozik jelenleg. Mikor jött a női vonal?

Amikor a lányom elkezdett focizni. A barátnőivel együtt jöttek először, hogy tartsak nekik edzést. Mit mondjak, az első alkalom után nagyon bíztam benne, hogy nem jönnek többször, borzalmas volt. Aztán csak jöttek, engem pedig megfogott az az elhivatottság, ahogyan hozzáálltak a focihoz. Az első éveket megnehezítette, hogy nem volt a korosztályban más leány csapat, így idősebbek ellen kellett játszanunk, sorra kaptuk is a nagy veréseket. De egy-egy 12-0-s zakó után is csillogó szemmel kérdezték tőlem, hogy ugye jövő héten is lesz edzés?

Nagy csapatnál vezetőedző már nem is szeretne lenni?

Dolgoztam korábban NB III-ban, megyei osztályokban is, de őszintén szólva, nem szeretnék már felnőtt férfi csapat mellett dolgozni. Ezen a szinten ott már három napot sem bírnék ki. Az utánpótlásban találtam meg azt, ami korábban hiányzott. Itt építeni lehet. Játékost is, koncepciót is.

Ez utóbbira jó példa, ami az elmúlt években a PMFC női szakágában történt. A semmiből mára már akadémiai rangon működnek. Hogyan sikerült mindez?

Kellenek álmok és célok. Nekem volt és van is mind a kettő. Előbb létre akartuk hozni a klub női szakágát, aztán fel akartuk építeni az utánpótlás-piramist. Kiemelt bajnokságokba szerettünk volna kerülni, majd elterveztük, hogy akadémia leszünk. Mindegyik megvalósult.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Legutóbb 12 pécsi lányt hívtak be a korosztályos válogatottakba. Ez az eredményesség fokmérője?

Annak sok fokmérője van, de valóban, ez mérhetetlen büszkeséggel tölt el. Persze a csapataink eredményei is fontosak, de arra fókuszálunk, hogy a lehető legjobb képzést adjuk a lányoknak.

A lánya, Karina is tehetséges, a román utánpótlás válogatottba is rendszeresen hívják. Mit érez ilyenkor egy edző, aki mellette apuka is?

Karina céltudatos, alázatos és ezért folyamatosan fejlődik. De a legbüszkébb azért vagyok, mert e mellett remek tanuló és emberileg is nagyon jó irányba halad.

Azt mondta, önnek mindig vannak céljai. Mi a következő?

Jövő nyáron szeretnénk indítani egy felnőtt női csapatot. Jelenleg is van már 10-12 olyan fiatalunk, akiket nyugodt szívvel felnőtt meccsen is be lehetne vetni, de biztos vagyok benne, hogy decemberre már lesz egy 20-22 fős keretünk, úgyhogy jövőre el akarunk indulni az NB II-ben. Onnan pedig a lehető legrövidebb időn belül fel szeretnénk kerüli az élvonalba.

Mire ez a nagy sietség?

Egyszerű. Ha egy csapat az első osztályban szerepel, indíthat csapatot az NB II-ben is. Mivel nálunk szerencsére sok a tehetség, a cél az, hogy a lehető legtöbben kapjanak bizonyítási lehetőséget felnőtt szinten is.

Jelenleg ez még nem álom?

Szó sincs róla! Nem álmodozom, hanem tervezem a jövőt a stábbal közösen. Erre az évre fantasztikusan összeállt egy csapat a női szakosztályunkban, olyan, mintha egy család lennék. A klub vezetése is maximálisan támogat minket, úgyhogy minden adott a következő szintlépéshez.

Interjúnk a Made in PMFC 3. évfolyamának 5. számában jelent meg, a teljes újságot ITT olvashatja el.