Ma ünnepli hatvanadik születésnapját Ábel Éva, Évi néni!

„Kimondva nagyon sok! Már kereken hatvan. Pedig úgy érzem, mintha csak most jöttem volna be!” – mondja (örökös) titkárnőnk, Ábel Éva a hatvanadik születésnapja kapcsán.

Pedig nem most jött be. Az érettségi után, 1975. augusztus 1-jén állt munkába a klubnál, azóta itt van. Véletlenül került ide: országos gép- és gyorsíró versenyt nyert középiskolásként, így aztán kapkodtak érte a cégek, vitte volna a rendőrség is („iszonyatos fizetést ígértek”), ám nem ment – hogy aztán a PMSC-nél kössön ki.

– Ittragadtam. Hogy miért? Mert imádom a PMFC-t, imádom ezt a klubot, a csapatot. Fantasztikus, hogy az ember negyvenkét éven keresztül nézi, mi történt. Emlékszem arra, amikor még huszonegy szakosztályunk volt, s az évek során olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel másképp biztosan nem futottam volna össze. Itt van például Kuli, Kulcsár Árpi, aki tízévesen már itt focizott, most pedig az akadémia vezetője. De mondhatom Bódog Tomit, Dárdai Palit, akinek ugye még az apukája is itt játszott. Nagyon szerettem Garamit, Bozai Gyulát, de igazából nem tudok olyat mondani, akivel ne jöttem volna ki. S amikor nemrég, a Pécsi Labdarúgás Napja alkalmából sok korábbi edzőt, játékost végigtelefonáltam, rengetegen mondták nagyon kedvesen, hogy jaj, még mindig…, Éva néni, nagyon örülünk, hogy halljuk a hangját. Jólesett.

Ábel Éva (háttérben) szólítja fel a díjátadáshoz a PMSC NB I-es, ezüstérmes labdarúgóit 1986-ban. Fénykép: Laufer László/Dunántúli Napló

Volt része sok kellemes emlékben, nagy győzelmekben, feljutások megünneplésében, miként csúnya vereségekben és kiesésekben is.

– Én minden kiesést és feljutást megsirattam, mert mindig el tudok érzékenyülni. Tudja, mi a legfájóbb? Az, hogy száműztek minket a megye I.-be! Ez volt a legalja. Ez nagyon fájt. De egy idő után átestem a ló túloldalára, s úgy voltam vele, ha már itt vagyunk, legalább minden meccset megnyerünk, sok gólt szerzünk, aminek aztán örülnek a szurkolók. Mert mi kell más a közönségnek?!

A sok gól meglett, a sok győzelem is – jött is a feljutás, meg nyilván a sírás. A mai napon azonban nem a sírásnak van itt a helye, hanem a mosolynak, a jókedvnek: ezúton kívánunk boldog születésnapot, Éva néni!

Főkép: Kurdi József/pmfc.hu