Hét évtizede az európai futball forgószínpadán a Pécsi Dózsa és az utódai – bevezető.

Hetven év nem kis idő. Ez persze így leírva kissé elcsépelt szöveg, kevés tartalommal. De ha belegondolunk, hogy a Pécsi Dózsa – mint egyesület – 1950-ben alakult meg, akkor azért már más a helyzet. Hiszen Európában, ezen belül Magyarországon szinte számtalan sportegyesület jött létre, illetve szűnt meg, tűnt el végérvényesen a süllyesztőben az esztendők során. Ehhez képest a Dózsa, majd az utódok, a Pécsi Munkás SC (PMSC), majd a Pécsi Mecsek FC (PMFC) – minden nehézség, hullámvölgy ellenére – létezik, sőt, ismét virul. Persze ez a „virulás” kissé relatív, de mondjuk a megyei I. osztályhoz képest a 2020-as NB II. már majdnem a mennyország a futballdrukkereknek.

Mostantól, a jelenlegi bevezetőn túl, időrendben hét nagyobb részben igyekszünk bemutatni a klub történetét, legfontosabb pillanatait, de csak a futballal összefüggő eseményeit. Ezek több tételből fognak állni. Tartalmaznak majd egy történész által írt rövid áttekintést arról, mi zajlott az adott időszakban a világban, az országban, de leginkább szűkebb hazánkban, Pécsett. Utána természetesen kitérünk a sporttörténetre is.

Előtte azonban egy fontos dolgot még érdemes tisztázni! A néha bizony kacskaringós utakat megjárt csapatok esetében jogutódlásról – klasszikus értelemben – nem beszélhetünk. Hiszen akadt itt belügyi egyesület, városi sporttömörülés, gazdasági társaság, vagy éppen indulási jog adásvétele is. Tehát mi sporttörténelmi áttekintést tudunk csak nyújtani, mindezt jogi értelemben talán felesleges is lenne boncolgatni. Pontosabban nem lenne az, de úgy jelentősen el kellene kanyarodnunk a fő témától, ami mégiscsak a labdarúgás lenne. Benne jelentős alakokkal, nemes vetélytársakkal, nagy csatákkal, különleges gólokkal. Ritkábban kudarcokkal, amiket nem célunk kidomborítani, de el sem tagadhatjuk azokat. Igaz mese lesz ez, némi – magyarázható – elfogultsággal!

A város 1950-ben, az első ötéves terv kezdetén

Az 1950-es esztendő Baranya és Pécs életében egyaránt jelentős változásokat hozott. A Rákosi-rezsim ebben az évben valósította meg közigazgatási reformját, amely során – a szovjet mintájú tanácsrendszert alapul véve – kialakította Magyarország új közigazgatási struktúráját. A változtatások eredményeként Somogy megyétől csaknem a teljes szigetvári járás, valamint Felsőszentmárton község is Baranyához került. Az akkor mintegy 90 ezer lelket számláló Pécs korábbi, törvényhatósági jogú város státusza megszűnt – a település az új szabályozás értelmében hivatalosan is Baranya megye részévé és egyben székhelyévé vált.

Szintúgy ’50-ben kezdődött az első ötéves terv végrehajtása, amelynek megalkotói Pécset mint a dél-dunántúli térség kiemelkedő gazdasági és ipari központját vették számításba, különös tekintettel a nehézipar, s azon belül is a szénbányászat fejlesztésére – bár ez utóbbi esetében végül a jobb minőségű nyersanyagot termelő Komló preferálása mellett döntöttek. A „vas és acél országa” jelszóval meghirdetett erőszakos iparosítási program jegyében a szénkitermelés baranyai növelését előbb a korábbihoz képest 86%-ban határozták meg, a tervszámot azonban 1951 elején 200%-ra emelték, összefüggésben az 1950 nyarán kitört koreai háborúval. A magyar kormány úgy ítélte meg, hogy küszöbön áll a harmadik világháború, ezért még a korábbiaknál is nagyobb erőfeszítéseket tett az ország önellátóvá tételére – ami persze a gyakorlatban a megvalósíthatatlan kategóriába tartozott.

Pécs nehéz- és középipara 1950-ben már állami kézben volt, a szénbánya pedig egyenesen szovjet katonai irányítás alatt működött. Viszont magántulajdonban állt még a kisiparos vállalkozások többsége, habár az államosítással párhuzamosan a hatalom hozzálátott ezek felszámoláshoz is. Az első ötéves terv elvárásai, számai és ígéretei – az ipari fejlesztések mellett utóbbiak közé tartozott egy mecseki üdülőtelep kialakítása, a külvárosok fejlesztése, valamint egy lakásépítési program is – Pécs vonatkozásában sem feltétlenül a realitások talaján nyugodtak. A megindult munkálatok azonban mégis kijelölték a város fejlődési irányát a következő évtizedekre.

A P. KASE volt az „ősanya”, belőle sarjadt ki a Pécsi Dózsa

Többféle „elmélet” kering arról, hogy milyen keretek között jött létre a Pécsi Dózsa. A korabeli forrásokat áttekintve megállapíthatjuk, semmi alapja sincsen annak, miszerint a szénbánya, esetleg az ércbánya sportvezetői ott bábáskodtak volna a képzeletbeli bölcsőnél. Ami tény, hogy 1950 tavaszán a fővárosban, Kádár János akkori belügyminiszter vezetésével jött létre a Dózsa SE, a későbbi Újpesti Dózsa. Ennek hullámai lassan, de biztosan gyűrűztek szét az országban.

Augusztus 16-án jelent meg egy írás arról, hogy a P. KASE (Pécsi Közalkalmazottak SE) csatlakozni fog a hamarosan megalakuló Pécsi Dózsához. A P. KASE hellyel-közzel egy éven át működött, de nem csekély dolog fűződött a nevéhez. Az NB III-ban a Dózsa tőle szerezte meg a jogot a labdarúgó-bajnokságban való induláshoz. Vagyis a kissé méltatlanul elfeledett sportszervezetet tekinthetjük ebből a szempontból az „ősanyának”, minden későbbi fejlemény tőle eredeztethető ebben a históriában.
Még akkor is, ha a pécsi levéltárból erre vonatkozó adatok eddig nem kerültek elő a sporttal kapcsolatos iratok közül. De nincs kizárva, hogy valahol ott lapulnak egy dobozban, csak mondjuk a rendőrségi címszó alatt, netán a városházi – akkori szóhasználattal élve tanácsi – papírok között.

Mindegy is, a lényeg, hogy a Dunántúli Napló 1950. augusztus 24-én, csütörtökön megjelent számának 4. oldalán közölte, hogy kedden (tehát 22-én) hivatalosan is megalakult a Pécsi Dózsa SE. A sportkedvelők számára ennél fontosabb, pontosabb hírrel napjainkban nem szolgálhatunk! Innen kezdődik hát az ez idáig majdnem mindent túlélő sportszervezet gyakran kacifántos hetven éve. Pár életveszélyes pillanat akadt persze, néha beállt a klinikai halál állapota is. Mégis, erre szokták azt mondani, hogy bármit hozzon a jövő, a bábaasszonyban bizonyosan nem volt hiba.

Folytatása következik…