Exkluzív interjút készítettünk a PMFC korábbi kiváló játékosával, egykori szövetségi kapitánnyal, a Hertha BSC-t a Bundesligában is irányító edzővel, Dárdai Pállal!
Egy évnyi pihenő után állt ismét munkába a Hertha BSC utánpótlásában Dárdai Pál, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Berlinben látogattuk meg a Pécsről származó szakembert, aki beszélt nekünk az U16-os korosztállyal végzett munkájáról, a PMFC-ről, a válogatott Izland elleni esélyeiről és arról is, miért szeretett anno játékosként a Vasas pályára járni. Interjúnk a szerdai Vasas FC elleni Made in PMFC stadionújságban jelent meg!
– Kellett egy kis idő, hogy visszarázódjon a napi munkába? Hiszen mégiscsak hosszú idő után kezdett újra a Herthánál dolgozni.
– A munkához hozzá kellett szokni újra, hiszen más napi szinten edzéseket tartani, vagy itthon a kerttel foglalatoskodni.
– Az U16-os csapatot adták önnek vagy választhatta?
– Választottam. Több oka is volt, például, hogy Bence fiam is itt játszik, én meg úgy voltam vele, ha már átadom a tudást, akkor mégis kinek adhatnám át, ha nem neki? Mondjuk nincsen könnyű dolga, 15 évesen az egyel idősebbek között játszik. Arról nem is beszélve, hogy Németországban az U17 és az U19 a kiemelt korosztály, az U16-os nem. Ez azt jelenti, hogy mi U17-es csapatok ellen játszunk, ami ebben a korban nem egyszerű, hiszen itt elég komoly különbségek vannak egy-egy korosztály között, szimplán csak a biológiai korban is. Nem túlzás, néha fizikálisan képtelenség felvenni az egy évvel idősebbekkel a versenyt. Nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak.
– Van erre valami fortély?
– Az nem nagyon, inkább csak kemény meló. Az elején láttam a fiúkon, hogy féltek a nagyobbak ellen. Persze, hiszen amikor nekik, a kis 50 kilójukkal taposnak oda a lábfejükre egyet a kinézetre szinte felnőtt ellenfelek, az azért tud fájni. De nincs más esély, mint edzeni, rengeteget találkozni a labdával, belemenni a test-test elleni párharcokba. Mondom is nekik, nem kell félni, nem fognak eltörni.
– A válogatott és a Bundesliga után elég ez?
– Én akartam. Megjegyzem, időben még többet is vesz el, hiszen szigorúan felépített hetirend szerint dolgozunk, szinte nincs is szabadnap. Ugyanakkor ez a munka, az U16 mellett stressz nélküli. Nem hiányzik az már nekem, nincs szükségem arra, hogy olyasmikről kelljen beszélnem a médiában, amiről nem is kellene, hogy beszéljek. Van egy negatív hozzáállása a sajtónak, ami nekem cseppet sem hiányzik. Jól érzem magam. Amúgy sem vagyok celeb, hogy folyton szerepelnem kelljen.
– És hogyan mennek a dolgok a „csendes oldalon”?
– Másodikak vagyunk a bajnokságban, szóval alakul. Van néhány vereségünk, jellemzően olyan csapatok ellen, amelyek lefutnak minket. Nem azért, mert nem akarunk, vagy nem hajtunk, hanem mert egyszerűen mi nem tudunk olyan gyorsan futni. Az életkori sajátosságok itt mutatkoznak meg. Nálunk, ebben a nem kiemelt korosztályban főként a pici, de ügyes, vagy nem a legtehetségesebb játékosok szerepelnek, ebből kell építkezni. Sokat dolgozunk: hétfőn stabilizációs edzés, kedden a gyorsaságra megyünk rá, szerdán délelőtt saját testsúlyos edzések, délután labdás gyakorlatok, kapura lövések, és így tovább.
– Bence fia hogyan bírja a munkát?
– Ő a lentebbi korosztályban rengeteg gólt lőtt, nagyon érzi a kaput, ezt a nagypapájától örökölhette. Csatár lesz, de nálunk a támadók mögött, amolyan 10-es pozícióban játszik. Kicsi még, nem tehetem előre a nagy védők közé. Hátrébb jó labdákat tud adni a társaknak. Aztán ha baj van, és nagyon kellene a gól, még mindig előre tolhatom.
– Ha már szóba került a nagypapa, gondolom örömmel olvasta a napokban a kormányhatározatot: felépülhet a Dárdai Akadémia Pécsett. Illetve az új stadion építéséről is döntöttek.
– Remek hírek, hiszen a kifogástalan infrastruktúra létszükséglet. Arra épülhet rá minden. A PMFC-nél az utóbbi években fokozatosan építkeznek, amit pár év alatt elértek, az nagyon rendben van. Mégiscsak a negyedik vonalból kellett újrakezdeni. Ha megépül az akadémia és a stadion, és a felnőtt csapat fejlődése is folytatódik, akkor lesz igazán kerek ez a történet. Szakmailag nem szeretnék belemenni a felnőtt csapat dolgaiba, sajnos ritkán tudom megnézni őket. Idén a Debrecen elleni meccsből láttam egy félidőt, ennyi alapján nem lenne illő, ha elkezdenék szakmázni. Nem is lehet.
– Amikor ez a beszélgetés megjelenik, az NB II egyik rangadóján a Vasast látja vendégül a PMFC. Önnek, még játékos korából milyen emlékei vannak az angyalföldiekről?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sok sikerélményben volt részem. Azonban nagyon szerettünk a Fáy utcába járni. Akkoriban ott volt idehaza a legjobb a gyepszőnyeg. Tényleg élmény volt rajta játszani. Na meg persze hazafelé, félúton megállni Pakson a csárdában…
– Talán még a menüre is emlékszik?
– Alapvetően két lehetőség volt. Rántott hús sültkrumplival, illetve természetesen halászlé! Kinek épp melyikhez volt kedve. De az biztos, hogy emlékezetes vacsorák voltak.
– Végezetül muszáj szót ejtenünk a válogatottról is, hiszen nagyon fontos meccs vár Marco Rossi csapatára Izland ellen. Hogyan látja az EB-re jutási esélyeket?
– A védelemben Orbán, a kapuban Gulácsi jó alap. Ők a legmagasabb szinten bizonyítanak, rendkívül magas a stressztűrő képességük. Komoly sanszot látok arra, hogy meglegyen a kijutás. Az, hogy a Fradi ott van a BL csoportkörében, hogy kicsin múlt a Vidi EL-főtáblája, és az, hogy most a válogatott is jó eséllyel léphet pályára az EB-re jutásért, azt mutatja, jó irányba haladunk. Ehhez szükség volt arra, hogy az utóbbi években rengeteget fejlődött az infrastruktúra. Aki azt mondja, nem kellettek a stadionok, az téved. Ha a „körítés” rendben van, lehet a szakmára koncentrálni, és annak idővel meglesz az eredménye. Ezt látjuk most! Igenis, irigykedjenek csak ránk nyugodtan azok, akiknek nincsenek ilyen stadionjaik.
