Egy felejthetetlen sorozat sikeres megkoronázása, avagy 33 évvel ezelőtt nyerte meg a Magyar Kupát a PMSC.
A PMSC nagy menetelését a labdarúgó Magyar Kupában 1989. november 21-én indult, amikor a csapatnak Sajóbábonyban volt jelenése a sorsolás szerint. A tét a legjobb harminckettőből a tizenhat közé jutás volt a borsodi együttessel szemben. 90 játékperc alatt nem dőlt el semmi, jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás, annak is a vége. Végül Nagy Tamás talált be fejjel, 5 méterről a helyiek hálójába, ezzel biztosítva az 1-0-ás pécsi diadalt.
A továbblépés után következhetett a Mádi Bányász. Ekkor már két csatában dőlt el, melyik klub juthat a legjobb nyolc közé. Idegenben kezdtek a pécsiek november 29-én. Ez a küzdelem sem volt könnyű, de azért a 2-0-s vendéggyőzelem, valamint a december 3-i visszavágón született 0-0-s végeredmény annyit jelentett, hogy a Munkás tavasszal is folytathatta a küzdelmeket a rangos kupáért.
Hosszú szünet következett, csak 1990. április 18-án folytatódott a harc a végső sikerért. A Dunaferr látogatott Pécsre, ahol elsöprő volt a rendező fölénye, a végeredmény 5-1 lett. Ami arra utalt, a visszavágó csupán formaság lesz Dunaújvárosban. Úgyhogy a négy közé kerülést csak április 25-én lehetett megünnepelni. Ok is akadt rá, mert a második erőpróba során 1-3 lett a vége a játéknak. Ezzel összesítésben 8-2-vel találták magukat a legjobb négy között a piros-feketék.
A helyzet fokozódott, a feladat egyre nehezedett, a mezőny pedig természetesen sűrűsödött, miközben ritkult is. Mindenesetre a győri Rába ETO került Garami József mesteredző alakulatának útjába. Az eseményt a szövetség május 9-re írta ki. Az első felvonásnak Pécs adhatott otthont, az elvárás szintén megvalósult, 2-0 került a jegyzőkönyvekbe. Az első találat öngól volt, vagyis Preszeller Tamás szintén részese lehetett a végső győzelemnek. Mindez még akkor is így van, ha a Győr játékosa ennek nyilván egy cseppet sem örült.
A folytatásban azért még lehetett egy kissé aggódni, még akkor is, ha kapott gól nélkül sikerült hozni az első derbit. A Győr május 23-án fogadta a Pécset, annak reményében, hogy talán sikerülhet ledolgoznia a baranyai megyeszékhelyen begyűjtött hátrányát. Az első félidőben ebből semmi sem valósult meg, hiszen 0-0-lal vonultak pihenőre a mérkőző felek. A 85. percen Márton Gábor talált be az ellenlábas kapujába. Méghozzá 6 méterről lőtt a jobb alsó sarokba, így összesítésben már 3-0 volt az állás. Az összes lényeges kérdés eldőlt, története során harmadszor is döntőbe került a PMSC.
Ekkor aztán már tényleg nem volt megállás. Következhetett a mindent eldöntő utolsó fellépés, amelyet semleges pályán, Tatabányán rendezték meg. A naptár június 6-át mutatott, az ellenfél a Budapesti Honvéd volt. A fővárosi klubot egyesek talán esélyesebbnek tartották a végső sikerre. Háromezer drukker fogadta a kivonulókat, de a televízió is élőben adta az aranyról döntő focimeccset. De az első játékrész semmiről sem döntött.A folytatásban a PMSC jól küzdött, senkinek sem szállt inába a bátorsága. Különösen igaz ez Bérczy Balázsra, aki a 71. percben előnyhöz juttatta a baranyaiakat.
Ekkor aztán a Honvédnak is ki kellett támadnia, mert más lehetősége nem maradt a pesti formációnak. Ennek azonban kockázata is akadt. Főleg azért, mert a vetélytársnál játszott a hazai mezőny talán leggyorsabb támadója, Lehota István. Aki a hajrában, a 89. percben megduplázta az előnyt. Történt ugyanis, hogy előbb Disztl Péter még hárította Czéh László lövését, de a labda kipattant róla. Pár pillanat múlva pedig Lehota István közelről betalált. A 2-0 pedig már behozhatatlan előny volt.
A mindvégig meghatározó szerepet betöltő Megyeri Károly csapatkapitányként vehette át a Magyar Kupát. A pécsi labdarúgás hosszú eseményei során először és eddig utoljára lehettek ilyennek szemtanúi a nézők. Azóta már három évtized is eltelt, de sem a játékosok, sem a sportvezetők, sem a játék szerelmesei nem felejthetik el azt a csodálatos pillanatot. Tisztelet a kupagyőzteseknek!
Huszonnégyen voltak játékban: Bérczy Balázs, Bodnár László, Bódog Tamás, Bojás Lajos, Braun Károly, Czéh László, Czérna Sándor, Csoboth Róbert, Gyurkity Zoltán, Hánsz Tamás, Jelena Richárd, Knézics Barna, Kónya Mihály, Kovácsevics Árpád, Lehota István, Lovász Ferenc, Márton Gábor, Megyeri Károly, Nagy Tamás, Palaczki János, Szabó Zsolt, Tomka János, Turi Zsolt, Vén Csaba. A keret tagja volt még: ifj. Bogyay Zoltán. Vezetőedző: Garami József. Edző: Koller Nándor. Gyúró: Köves János. Technikai vezető: dr. Tüske Csaba.
Fénykép: Laufer László/Dunántúli Napló
