Krapecz Balázs, a PMFC belső védője múlt hét szombaton először kapott szerepet kezdőként ebben a bajnokságban. A rutinos védő azonban egyáltalán nem bánkódik a kevés lehetőség miatt. Ahelyett, hogy megsértődne, inkább a fiatalokat próbálja segíteni, támogatni rutinjával és már a Mórahalom elleni meccsre koncentrál.
Milyen érzés volt újra a PMFC kezdőcsapatának tagjaként kifutni a gyepre?
– Köztudott rólam, hogy tavaly sajnos fél évet ki kellett hagynom, hiszen a PMFC és a Szászvár nem tudott megállapodni a kölcsönadásomról. A megyei válogatottban, illetve az edzőmérkőzéseken szóhoz jutottam, de az nem ugyanolyan, mint egy bajnoki mérkőzés. Idén a Videoton elleni Magyar Kupa találkozón volt szerencsém játszani, illetve Komlón csereként pályára léptem, de NB III-as bajnokin először a Budafok ellen fociztam végig egy találkozót. Nagyon élveztem a kilencven percet, azt viszont szívből sajnálom, hogy nem tudtunk helytállni. Jól esett, hogy Márton Gábor bizalmat szavazott nekem. Remélem, az elszenvedett vereség ellenére élni tudtam a lehetőséggel és nem okoztam csalódást a teljesítményemmel – kezdte Krapecz Balázs.
Nem vagy elkeseredve, amiért többnyire kiegészítő szerep jut neked?
– Úgy állapodtam meg a vezetőedzővel, hogyha sérülés miatt szüksége van a játékomra, akkor számíthat rám. Munka mellett belső védőként úgy is terveztem, hogy többnyire csereként leszek nevezve és kiegészítő szerepet töltök be a csapatnál. Nincs is ezzel semmi baj, jól esik, hogy az előzmények ismeretében nem zavartak el. Az előző félévben is engedték, hogy a csapattal eddzek és foglalkoztak velem. Örülök, hogy számítanak rám, ezért fel sem merült bennem, hogy máshol folytatom a futballt. Számomra egyértelmű volt, hogy PMFC-t segítem. Játszok, amikor játszok, lehet, hogy ebben a fél szezonban csak az az egy meccs jut nekem, de emiatt bennem nincs sértődöttség. Ha kell, itt vagyok és igyekszem kihozni magamból a maximumot.
Nem ma kezdted a futballt, feltételezem, voltál már korábban is olyan szériában, amikor nem jöttek a várt eredmények.
– Amikor még az NB III-as Dombóvárban és a Pogányban fociztam, akkor előfordult, hogy hasonló gödörbe kerültünk. Igaz, akkor hatcsoportos volt a harmadosztály és nem volt olyan erős a mezőny, mint most. Féltávnál még negyedikként fordultunk, aztán a tavasz nem sikerült. Zsinórban talán ötször, vagy hatszor is kikaptunk, de nem lehet összehasonlítani azt a helyzetet a PMFC-ével. Itt, ha már kétszer kikapsz, akkor az elég nagy csalódást okoz a szurkolóknak. Mi, játékosok is érezzük, hogy hullámvölgybe kerültünk, ugyanakkor most kell igazán erősnek lennünk. Igyekszünk mihamarabb kilábalni a gödörből, szerencsére erre már hétvégén sort keríthetünk.
Mentalitásoddal, rutinoddal miben tudsz ilyenkor segíteni a fiatal keretnek?
– A tapasztalataim révén igyekszem az öltözőben a srácoknak segítséget nyújtani, főleg azzal, hogy ne lógassák az orrukat, mert ilyen többször elő fog fordulni pályafutások során. Illetve abban, hogy elviseljék azt a terhet, ami a Pécsnél az elvárások miatt a vállukra nehezedik. Osztálytól és csapattól függetlenül mindig győzelmet remélnek a csapattól, így főleg mentálisan tudok segíteni. Úgy gondolom, ennél tovább nem mehetek el, a pályán zajló események ugyanis már a szakmai stábra tartoznak, amely van olyan profi, hogy átadja a taktikát a játékosoknak.
Végül térjünk rá a most szombati bajnokira, mit vársz a Mórahalom elleni mérkőzéstől?
– Biztos vagyok benne, hogy a mórahalmiak a saját térfelükre fognak visszaállni, és ott stabil védekezésre igyekeznek majd építeni. Ahogy nézegettem, egy igencsak gólveszélyes támadóval is rendelkeznek, aki jelen pillanatban vezeti az NB III Közép-csoportjának góllövőlistáját, így elsősorban majd őt kell semlegesítenünk. Abból nem lehet kiindulni ebben az osztályban, hogy ki hányadik helyen áll a táblázaton. Nincs az a kifejezetten kiemelkedő csapat, amely végigveri a mezőnyt, még az SzTK sem. Talán pár együttes kivételével bárki képes legyőzni bárkit, erre eddig is jó pár példát láthattunk. Szombaton úgy kell kimennünk a pályára, hogy a Mórahalom labdába se rúgjon és egy perc esélyt se adjunk nekik, nemhogy a győzelemre, még a pontszerzésre sem. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk ismét sikeresek lenni.