Komoly fejtörést okozhat a szakmai stábnak, hogy hétvégén a PMFC két kapusa közül kit nevezzenek kezdőként a Dunaharaszti MTK elleni tavaszról előrehozott hazai bajnokira. Felépült sérüléséből és hosszú kihagyást követően múltkor csereként pályára lépett Sólyom Csaba, akinek erényeit nem kell különösebben boncolgatni. Másrészről a nyáron a Videotontól érkező Gábor Péter is jócskán bizonyított. Már csak azért is, mert a legutóbbi négy bajnokin nem tudták bevenni az általa őrzött pécsi hálót, egy jó formának örvendő portást pedig a legritkább esetben szoktak lecserélni.

Jól indult az NB III-as szezon Sólyom Csabának, az első három fordulót kapott gól nélkül hozta le, ám az SZTK-tól elszenvedett vereséget követően szeptember elején, Dunaújvárosban elérte az igazán nagy baj. Ahogy azt korábban többször is megírtuk, egy ütközést követően ugyan még saját lábán hagyta el a játékteret, de mint később kiderült, rutinos hálóőrünk három bordája eltörött, ráadásul légmellet is kapott, emiatt pedig napokig a dunaújvárosi kórházban kellett lábadoznia.

Felépülése lassan haladt, úgy tűnt, hogy idén már nem látjuk viszont. De erőt merített és novemberben már nemcsak teljes értékű edzésmunkát végzett, hanem vállalta a kispadozást is. Amíg a mecsekaljai csapat egymást követően gyűjtötte be a győzelmeket, addig ő türelmesen kivárt. Megérte, hiszen hosszú kényszerkihagyást követően, múlt hétvégén a Pénzügyőr SE ellen itthon 3-0-ra megnyert meccs 78. percében óriási üdvrivalgás és tapsvihar közepette ismét pályára lépett a bajnokságban.

– Hiányzott már a mérkőzések előtti adrenalin, illetve, hogy hétről hétre pályán legyek a győztes csapattal. Gyerekkorom óta a labdarúgásnak élek, amikor pedig meccs közben szóltak, hogy menjek el melegíteni, ismét éreztem azt a bizonyos érzést. Bő egy hónapja egészséges vagyok, vártam a pillanatot, hogy ismét védhessek. Készen állok a bevetésre, de nem fogok senkivel sem harcolni, mert ez egy játék. A szakmai stábbal régóta együtt dolgozunk, jól ismernek, és ha úgy gondolják, rám esik a választásuk, akkor állok elébe. Szeretném még kiélvezni azokat az éveket, amik vissza vannak a pályafutásomból – vallotta be a 36 esztendős Sólyom Csaba.

A PMFC másik kapusának, a 24 esztendős Gábor Péternek saját bevallása szerint is szoknia kellett az új közeget, ám idővel sikerült felvennie a ritmust. Sólyom Csaba kiesését követően komoly szerepet kapott, rátermettségét pedig mi sem bizonyította jobban, minthogy tizennégy meccsén hétszer még gólt sem kapott. Ráadásul az őszi szezon utolsó négy bajnoki találkozóján kvázi betonfalat húzott a kapunk elé. Azzal viszont ő is egyetért, hogy a kapussors nem csak rajtuk, hálóőrökön múlik, hanem a szakmai stáb döntésén is.

– Mondhatni, belerázódtam a mindennapi munkába, aminek most jött ki igazán az eredménye – így Gábor Péter. – Összeszokott a csapat, emiatt pedig nem maradnak el a győzelmek. Ebből a szempontból pont rosszkor jön a szünet. Kár, hogy nincs még plusz öt forduló. Persze az időjárás egyre hidegebbre fordul, ezzel pedig nem lehet mit kezdeni. De azzal sem, hogy egyszerre csak egy hálóőr védhet, ilyen ez a kapussors. Csabi és én is rendesen edzünk, szóval majd a szakmai stáb dönti el, kit tart arra érdemesnek, hogy a Pécs kapuját őrizze. Ez azonban a jövő zenéje, most arra kell koncentrálnunk, hogy az utolsó meccset is behúzzuk. Jó lenne, ha a dobogón telelhetnénk – jegyezte meg a kapus.

Főkép: vidi.hu