Ez a szezon még lehet egy tanulóév az NB III-ban, de a következő évadban muszáj továbblépni, fel kell jutni a második vonalba. A Made in Pécs városmagazin főszerkesztője, Papp András nagyon ritkán hagy ki PMFC-meccset, s úgy véli, a csapat büszke lehet a szurkolótáborára, tényleg a tizenkettedik embert jelentik a drukkerek.

– Láthatóan rajongásig szereted a PMFC-t, különben biztosan nem ülnél ott minden hazai meccsen a lelátón.

– Vagy állnék a B-középben… Csak a Pécs érdekel, még a nemzetközi labdarúgást sem követem. Ahogy ez lenni szokott: a faterom nagy PMSC-, még korábban Pécsi Dózsa-drukker volt, s ő vitt el magával engem a hazai meccsekre. Emlékszem, annakidején még voltak hosszú hetek a suliban, amikor szombaton is be kellett menni valameddig, s ilyenkor jött értem, kaptam egy nyalókát és már indultunk is ki a pályára. Akkoriban tizenötezren jártak ki, egy gombostűt sem lehetett leejteni. Talán nem is csoda, hogy ez a hangulat magával ragadott – mesélte Papp András.

– Sajnos manapság nyugodtan szórhatnád a gombostűt…

– És ez nem csak a PMFC-re, hanem az egész magyar labdarúgásra jellemző. Nagyon szomorú. Ám ennek ellenére örömmel látom, hogy Pécsett mind a megye I-es, mind az NB III-as meccsekre jönnek szurkolók: valószínűleg azért maradnak meg az alacsonyabb osztályokban, mert nincs szurkolói kártya, nincs regisztráció.

– Egy–két szomorú pillanatnak a szemtanúi voltunk az utóbbi időszakban: hogy élted meg, amikor kizárták a kedvenc csapatodat az élvonalból?

– Nem sírtam, viszont amikor odamentem a pálya közepére, és sok idős bácsi a sírt körbeállva könnyezett, akkor megpróbáltam őket vigasztalni. Rajtuk abszolút látszott, hogy ez a csapat, ez a klub az életük, vagy legalábbis annak egy fontos része. Nagyon megható volt. A háttérben biztosan más történt, más volt az oka ennek az egésznek, mint ami nyilvánosságra került – nem véletlen, hogy mást mondott az MLSZ és mást Matyi Dezső. Azért volt különösen fájó ezt átélni, mert Robert Jarni nagyon nehéz helyzetben vette át a csapatot, ám csodálatos tavaszt produkált, és a pályán simán bent is maradtunk. Sajnos akkor, azon az utolsó meccsen már lehetett tudni, hogy a PMFC hosszú időre távol került az NB I-től.

– Nagyon távol: egészen a megyei I. osztályig sorolták vissza.

– A szép az, hogy ezt egyből sikerült megnyerni! A mostani szezon előtt az volt bennem, hogy ezt is egy év alatt meg kell ugrani, aztán lement az ősz, a harmadik helyen állunk, eléggé lemaradva az éllovastól. A magyar futballban bármi megtörténhet, hallani ezt-azt a Szigetszentmiklósról, de úgy vélem, a tabellán nem sikerül már őket behozni. Így hát az a feladat, hogy tavasszal ki kell alakítani egy olyan csapatot, amely jövőre biztosan feljut. Az NB II-ben már jönne tulajdonos, az MLSZ is szépen fizetne, szóval könnyebb lenne. Nem kérdés, a csapat jó kezekben van, nincs probléma a szakmai munkával, látszik, hogy jó úton van a társaság. Pici türelem kell, de erre nem lehet évekig hivatkozni. A mostanit még el tudom fogadni tanulóévnek az NB III-ban, de a következő szezonban már nincs pardon, tovább kell lépni, fel kell jutni!

– A pécsi szurkolók megérdemelnék.

– A szurkolóira nagyon büszke lehet ez a klub. A B-közép jelesre vizsgázott a megyebajnokságban és most az NB III-ban is, mindenhova elkísérte a csapatot. Nem tudok még egy ilyen szervezett, lelkes tábort mondani. Elég, ha csak a sima bajnokikra gondolok, de egy Fradi kettő elleni mérkőzés például egészen különleges és csodálatos volt. Szóval ez a csapat, ez a szurkolótábor megérdemelné, hogy mihamarabb visszajusson az élvonalba!