Sólyom Csaba, a PMFC rutinos kapusa korábbi pályafutása során három alkalommal is játszhatott a piros-feketék tagjaként bajnokin a Komló ellen. Mindhárom meccsben közös, hogy az NB II-ben, vagyis a másodosztályban került rá sor, továbbá mindegyik 1-1-es döntetlennel ért véget, aminek aztán hol itt, hol ott örültek jobban. Ezeken a rangadókon sosem voltak üresek a lelátók, gyakran sok ezer futballszurkolót mozgatott meg a két gárda drukkereinek rivalizálása.

– Az első Komló elleni élményem ’98 őszén esett – emlékezett vissza Sólyom Csaba, aki akkor 18 éves volt. – Annak idején a kiesés elől menekült a Pécs, míg a kék-fehérek középcsapatnak számítottak a másodosztályban. Nem kimondottan mi voltunk a hazai meccs esélyesei, de amikor Gera Zoli gólt lőtt, szinte felrobbant a stadion. Ezt követően kihagytuk még a kihagyhatatlant is, majd a végén kaptunk egyet, így aztán döntetlennel kellett beérnünk.

Mint mondta hálóőrünk, a Pécs-Komló bajnoki hangulatára már akkoriban sem volt panasz. Főleg az ifisták közül felhozott fiatal játékosoknak, de neki is maradandó élményt okozott a találkozót körülvevő atmoszféra. És bár akkor Sólyom Csabáék nem örültek annyira az 1-1-es döntetlennek, a második, tavaszi egymás elleni mérkőzést követően már más volt a helyzet. A végelszámolásnál ugyanis nagyon jól jött az idegenben szerzett egy pont a csapatnak.

– Az eddigi utolsó rangadóm 1999 őszén volt, Komlón – folytatta. – Harmadjára is 1-1-et értünk el, a gólunkat akkor is Gera Zoltán szerezte, míg a hazaiak találata mostani vezetőedzőjük, Balboaca Augustin nevéhez fűződik. A pályán egyébként sosem lehetett érezi az ellentétet, mi játékosok jól ismertük egymást, nagyon sok pécsi nevelésű futballista került oda már akkor is. Ezeknek a meccseknek mindig a lelátói hangulat adta meg a pikantériáját – jegyezte meg a PMFC 36 esztendős kapusa.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu