Túl a százon Márton Gábor, a PMFC vezetőedzője. Mármint ami a mecsekaljaiak „felnőttpadján” aktívan eltöltött meccseket illeti. Volt ebben eredményes NB I-es szereplés, megye I, valamint harmadosztály is. Reméljük azonban, hogy a szép jubileummal még nincs túl pécsi sikereinek csúcsán.

Gondolta volna, hogy átlépi a százat? – szegeztük neki a kérdést Márton Gábornak, merthogy a Szekszárd elleni NB III-as bajnokin már 101. alkalommal irányította a piros-feketéket.

– Először nem is terveztem, hogy edző leszek, de miután ezt az utat választottam, egyértelmű volt, a PMFC-t szeretném irányítani. Persze nem ezekről az osztályokról álmodoztam, hanem az NB I-ről. De reméljük, még ez is bekövetkezik… – válaszolt a tréner.

– Mi az edzői alapelve, amely szerint igyekszik összeállítani mindenkori csapatait?

– A PMFC-nél más a helyzet, mint egy nyugat-európai klubnál, vagy akár egy hazai élcsapatnál. Nem feltétlenül csak a saját szánk íze szerint válogathatunk a játékosok közül, el kell fogadni, hogy anyagi korlátok között kell dolgozni. A lehetőségekhez képest kell úgy válogatni, hogy a filozófiám megvalósuljon a pályán. Szeretem, ha a csapatom támad. A régi mondás is úgy tartja: a legjobb védekezés a támadás. Ha ezt jól csinálod, akkor az energiatakarékos és eredményes is. Ezt összerakni, sokszor fiatal, rutintalan játékosokkal, nem egyszerű feladat.

– Mi szükséges hozzá?

– Amikor összeválogatjuk a keretet, lényeges a játékosok emberi oldala, hogy vevők legyenek a munkára. Fontos, hogy meglegyen bennük a tisztelet, illetve az is, hogy hagyjanak minket dolgozni, ne másra menjen el az energiánk. Persze problémák ezen kívül is mindig vannak, de ezek megoldása is egy szép kihívás. Szeretem az egyéniségeket, talán mondhatom, hogy játékoskoromban én is az voltam…, mert ők döntik el a meccseket, de csak akkor, ha a csapat érdekét szolgálják. Kedvelem a szép megoldásokat a pályán, tudom, hogy a közönség is erre vevő. Nálam a támadó harmadban mindig szabad játék van, bármit meg lehet csinálni.

– Miben fejlődött leginkább edzői karrierje alatt?

– Fejlődni mindig kell. Amikor először irányítottam a Kozármislenyt hat meccs erejéig, akkor hiába voltunk sikeresek, tudtam, még nem vagyok kész komolyabb feladatokra, nem éreztem magam alkalmasnak az edzésvezetésre, nem feleltem meg a saját elvárásaimnak meccselés terén, ezért visszatértem a PMFC-hez, az U19-es csapatot vállaltam el. Az évek során biztos, hogy türelmesebb, higgadtabb lettem régi önmagamhoz képest, ami az én habitusommal nehéz, de ezen a téren még fejlődnöm kell, mert biztosan nem hozzám fognak alkalmazkodni… Természetesen szakmailag is mindig próbálok megújulni, igyekszem sok helyről ellesni valamit, beszélgetni más szakemberekkel és ami az én filozófiámba belefér, azt átveszem.

– Biztosan van kedvenc emléke erről a 101 meccsről.

– Nagyon nehéz kiemelni, de talán a 2014-es Győri ETO–PMFC meccset mondanám, amikor 5-2-re nyertünk. Az a csapat az ezüstérmes kozármislenyi együttes mellett a szívem másik csücske. Parádésan játszottunk, jó százalékkal értékesítettük a helyzeteket, és amilyen gólokat szereztünk… Sajnálom, hogy azt az együttest tönkretették.

– Mindenki szereti a koldusból lett királyfi történeteket. Volt olyan játékosa, akiből eleinte sok mindent nem néztek ki, végül mégis óriási pozitív meglepetést okozott?

– Talán mindenki ismeri Rácz Ferit, akinek nagyon különleges a története. Anno fiatalon játszott az NB I-ben is Szombathelyen, majd Ajkára került, aztán eltűnt. Szó szerint Budapesten csövezett. Egy ajánlás útján került Kozármislenybe próbajátékra, eleinte nem tudtuk hova tenni. Kicsit olyan volt, mint egy bohóc. De ahogy telt az idő, egyre jobban jött ki belőle, amit mi kerestünk. Végül szerződtettük, és az élet minket igazolt. Az aluljáróban töltött éjszakák után fél évvel már horror összeget ajánlott érte az MTK! Sajnos azóta egy kicsit megint eltűnt, pedig ő egy istenadta tehetség.

– Mit szeretne elérni edzőként?

– Úgy gondolom, bizonyítottam, hogy valamilyen szinten értek a szakmához, hiszen NB I-ben is másfél évig irányítottam a csapatot. Most az a célom, hogy elvégezzem az UEFA pro licenc tanfolyamot, mert anélkül kevés a realitása, hogy az ember feljebb menjen. Utána az élvonalban dolgoznék, jó lenne, ha ez Pécsett történhetne meg, és rendeződne a futball helyzete, háttere, ahogy az mostanában sok kisebb-nagyobb városban is zajlik. Számomra a legnagyobb élmény az volna, ha a PMFC-vel juthatnék vissza az NB I-be, ezért is vállaltuk el 2015-ben ezt a feladatot.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu