A PMFC jogelődjének számító Pécsi Dózsa egykori válogatott csatára ma ünnepli születésnapját.

A ’60-as évek vége felé üstökösként robbant be a pécsi labdarúgásba Máté János, aki 1948. december 23-án látta meg a napvilágot Bonyhádon. A kiváló rúgótechnikával megáldott támadó pályafutását szülővárosában, a helyi Vasasban kezdte, majd 1968-ban került a Pécsi Dózsához. A lila-fehéreknek hamar meghatározó tagjává vált, első NB I-es mérkőzését az év december 1-én a Csepel ellen játszotta, de bemutatkozását elrontotta a vendégek egygólos győzelme.

A következő idényben azonban megtalálta a góllövő cipőjét, ugyanis huszonhárom bajnokin tizennégy találatot jegyzett. Rá egy évvel később pedig tizenhat meccs alatt nyolcat rúgott. Részben ennek is köszönhetően megadatott neki a lehetőség, hogy a Pécsi Dózsa játékosaként Hoffer József szövetségi kapitánytól meghívót kapott a nemzeti válogatottba. A Jugoszlávia elleni 2-2-es barátságos találkozón Dunai Antalt váltotta le csereként a negyvennyolcadik percben.

A Morgó becenévre is hallgató csatár az 1970-71-es pontvadászatban minden összecsapáson a kezdőben kapott helyet, az ellenfelek hálóját pedig tízszer tudta bevenni. Első igazán nagy sikerét 1970. november 4-én a Pécsi Dózsa – Newcastle United EVK-visszavágó meccsén aratta, ahol huszonkétezer néző előtt 2-0-s eredményt értek el, ráadásul mindkét gólt ő szerezte és így csapata 11-es rúgásokkal – 5:2 arányban – kiharcolta a továbbjutást is. Majd pedig a legendás sorozat zárásaként a Juventus elleni is játszhatott.

Máté János az 1971-72-es, illetve az 1972-73-as élvonalbeli bajnokságban további tizenöt találattal járult hozzá a baranyaiak sikeréhez. A Pécsi Dózsa színeiben 1968 és 1973 között összesen 127 NB I-es mérkőzésen 47 gólt rúgott. Mi tagadás, kiváló formának örvendett, így hát több kérője is akadt a honi első osztályból, válogatott támadónk végül a Ferencvároshoz igazolt át. Ottani első szezonjában az összes bajnoki találkozón pályára lépett, és a csapat második legeredményesebb játékosa volt tíz bajnoki góljával.

A következő idény főleg a KEK-menetelés éve volt számára. Kilenc találkozón lépett pályára, négy gólt is szerzett a kupagyőztesek nemzetközi sorozatában. Üllői úti közönségének MNK-győztesként, Kupagyőztesek Európa-kupája döntőseként, illetve további hat válogatott és ötvennyolc NB I-es meccsel a lábában intett búcsút 1975-ben. Irigylésre méltó pályafutását pár fővárosi kerülettel arrébb, a dr. Lakat Károly vezette Bp. Honvédban folytatta. A kispestieknél az 1975-76-os idényben 11 bajnokin és három kupameccsen szerepelt.

Ezt követően két idényt még a Kaposvári Rákócziban futballozott, búcsúmérkőzésére pedig 1978. április 22-én került sor, nem más, mint volt klubcsapata, az addigra már PMSC néven szereplő gárda ellen. Ezután két szezont az Építőkben játszott, aktív pályafutását pedig Dömsödön fejezte be, ahol szintén két évadot húzott le. Karrierje alatt mindent egybevetve 235 NB I-es mérkőzésen 66 gólt rúgott. A válogatottban pedig hétszer jutott szóhoz, és kétszer talált be.

Dióhéjban ennyit Máté Jánosról, akinek 70. születésnapja alkalmából további jó egészséget kívánunk!