Nyolcvanhét esztendeje született Hegyi Sándor, klubunk korábbi válogatott hátvédje, aki 1932. április 3-án, Dombóváron látta meg a napvilágot. Az egykori kiváló védő pályafutását Kaposváron kezdte, majd Pécsre kerülvén a Pécsi Lokomotív játékosaként 1952-ben NB II-es bajnok lett. A következő szezonban 26 első osztályú találkozón háromszor is gólt szerzett a vasutasok között. Katonaszolgálata alatt Újpestre, a Bp. Dózsa együtteséhez került, melynek színeiben 14 pályára lépésig jutott.

Hegyi Sándor 1955-től lett a Pécsi Dózsa labdarúgója, így kezdő volt a baranyai lila-fehérek történetének első élvonalbeli összecsapásán, amikor a jogelődök 3-0-ra nyertek a Szombathely ellen a Tüzér utcában. Akik ismerték, azok szerint Hegyi Sándor határozott, jól helyezkedő, kiváló rúgótechnikával rendelkező játékos volt, aki hátvédként vagy fedezetként is kitűnő teljesítményre volt képes. Főleg pontos helyezkedésével, pompás rúgótechnikájával és fejjátékával tűnt ki.

Így esett meg, hogy újonc csapatból került be a válogatottba. A nemzeti együttes a fentebb már említett esztendő májusában, Skandináviában túrázott, a Pécsi Dózsa védője ekkor futballozott először a legjobbak között, például Puskás Ferenccel. Norvégiát 5-0-ra, Finnországot 9-1-re verték közreműködésével. Válogatottbeli karrierjét a csúcson fejezte be, amihez a szövetségi kapitány jelentős támogatást nyújtott, ugyanis többször nem számolt a pécsi védővel.

Nem úgy itthon, klubcsapatában, amelynek színeiben közel tíz szezont játszott le. Hegyi Sándor 1955-től 1963-ig 160 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ebből egy évadot az NB II-ben töltött, de sikerült bajnokként ismét visszakapaszkodniuk a legjobbak mezőnyébe. Hegyi Sándor ráadásul védő létére cseppet sem volt veszélytelen a kapura nézve, mi több, 15 gólt szerzett az NB I-ben. Pályafutása lezárását követen edzői oklevelet szerzett, de nem edzősködött sehol. Hegyi Sándor nem sokkal 77. életévét követően, 2009. április 28-án hunyt el Beremenden.

Szintén április 3-ai születésű Pál Gyula, a PMSC egykori hátvédje, aki 1952-ben a Zala megyei Hottóban látta meg napvilágot. A védő az első osztályban a Komló mellett a Pécsben játszott. A Munkás mezét 1977-től 1981-ig 97 alkalommal ölthette magára a legmagasabb osztályban. A piros-feketék között 2 találatot szerzett, emellett játszott Magyar Kupa-döntőn is 1978-ban, amelyet végül 4-2-re elvesztettek az FTC gárdájával szemben a Népstadionban.