LAPSZEMLE: Pontosan öt éve, 2015. május 29-én, pénteken, a Nyíregyháza elleni NB I-es bajnokit követően az első osztályból kizárt PMFC szurkolói a pálya középkörében eltemették a pécsi futballt. A foci aztán mégis új életre kelt, de mi lett a koporsóval és a benne elhelyezett relikviákkal? Erről (is) beszélt Galamb Péter pályagondnok.

– Hét éve van a csapatnál, a magasból együtt zuhant a társasággal a mélybe és kapaszkodik most velük együtt újra a magasba. Kezdjük a mélynél, meddig volt a földben a koporsó?

– Hiába mondtuk a tulajdonos Matyi Dezsőnek, hogy kezdődik a szezon, így muszáj a pályát azon a részen is rendbe tenni, utasított, hogy nem nyúlhatunk a koporsóhoz. Három hétre rá mégis kiástuk, bár ő hivatalosan nem tudott róla.

– Mi lett vele?

– Bútorlapokból állt, félig már el is rohadt, így a maradványait „elhamvasztottuk” a közeli kuka mellett. Találtunk azonban sálakat, bérleteket, egy szögletzászlót is benne, némelyik még ma is megvan otthon, miként a sírkereszt is a felirattal.

– Milyen volt akkor a hangulat?

– A temetésen többen is sírva fakadtak, végsőkig reménykedtünk, megkapjuk az első osztályú licenszet. Ráadásul ott volt az emberekben, hogy micsoda tavaszi meneteléssel sikerült a 11. helyre befutni. Öröm volt akkor ide bejárni a legendás Real Madrid játékos, Robert Jarni környezetébe, aztán egy csapásra minden összeomlott.

– Most pedig NB II-es lett a csapat, és stadionépítést terveznek.

– Ez egy fiatal, intelligens, sikerre éhes társaság, profi, de barátságos stábbal, egy igazi nagy család. Szép a focijuk, jó a pálya, szóval újra bizakodik és haver itt mindenki, a kedvenceimet illetően név szerint felsorolhatnám Kónya Dávidtól Geiger Norbiig az összes játékost.

– Jó a pálya?

– Tény, hogy több lett a munkám, de ha jó volt ez az ősgyepes pálya pár éve az NB I-hez, kellő előkészítéssel bizonyára alkalmas lesz az NB II-re is.

– Mi fekszik a mai csapatnak?

– Technikás, gyors focihoz illő, vagyis rövidre nyírt, frissen locsolt füvet szeretnek.

– A pályagondnok focizik?

– Már nem, de a fiam végigjárta az utánpótlás-korosztályokat a PVSK-ban. Én olykor a hétvégéimet is itt töltöm, bejártam a járvány idején is. A pálya ne érezzen semmit a változásból.

Gyermekkorát is uránvárosban töltötte

Galamb Péter 1968-ban született Pécsett. Uránvárosban nőtt fel, „két műszakban”, délelőtti és délutáni beosztásban a Karikás Frigyes Általános Iskolába járt, lakott Kertvárosban és Pellérden is. Ezt követően ipari iskolát végzett, és ácsként, burkolóként dolgozott az építőiparban. Volt biztonsági őr, és gombát is termesztett. Fia a PVSK utánpótlásában focizott, s egy barátja hívta el a PMFC pályagondnokának, a munkakört pedig hat éve látja el. Élettársa, Molnár Judit cukrász, két gyermeke van, Péter fia 30 éves, Dániel 24 esztendős.

Forrás: Mészáros B. Endre/Dunántúli Napló