Pécs 70 – 7. rész: Ünnepi sorozatunk hetedik, egyben utolsó felvonásában a város és klubunk 2010-től közel napjaikig tartó időszakát elevenítjük fel!
Da Vinci lova, amely elhomályosította a Hunyadi-szobrot (2010–2019)
A 2010-es év Pécsett a soron következő, őszi helyhatósági választások mellett elsősorban az Európa Kulturális Fővárosa néven futó rendezvénysorozat megvalósításáról szólt. Nem kizárólag pozitív értelemben, hiszen a legnagyobb beruházások, mint például a Kodály Központ, a Zsolnay Kulturális Negyed, valamint a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont nem készültek el az év elejére – a következő hónapok folyamán azonban sor került az átadásukra. Ettől függetlenül a különféle programok és fesztiválok mintegy 900 ezer érdeklődőt csalogattak a rendezvények helyszíneire. A résztvevők több mint kétharmada belföldről érkezett, de német, osztrák, amerikai és japán turisták is szép számmal látogatták ekkoriban a várost. A kulturális évad összesített mérlegét, különösen az előzmények tükrében, nehéz objektív módon megvonni: bizonyos, hogy jótékony hatást gyakorolt az idegenforgalmi statisztikákra, s egyben a település külföldi ismertségét, népszerűségét is növelte, mindazonáltal az előkészületek folyamán történt botrányok és politikai csatározások árnyékot vetettek a lebonyolításra.
Pécs lélekszáma a 2011-es népszámlálás idején 156 ezer fő körül mozgott, napjainkra azonban ez a szám 140 ezer környékére csökkent – ennek oka részben a társadalom elöregedése, de közrejátszottak benne az úgynevezett szuburbanizációs folyamatok is, azaz a lakosság egy részének átköltözése a közeli, kisebb, kevésbé zajos településekre. A város legfontosabb tudományos és kulturális műhelye továbbra is a tíz karral működő Pécsi Tudományegyetem maradt, ahol 2012-ben körülbelül 24 ezer hallgató tanult – közülük mintegy tíz százalékot tettek ki a külföldi diákok. Emellett a baranyai megyeszékhelyen működő felsőoktatási intézmény 2017-ben ünnepelte az elődjének tekintett, 1367-ben létrejött középkori egyetem alapításának 650. évfordulóját.
Az egyes értelmezések szerint ikonikus épületté, míg mások véleménye alapján Pécs szégyenfoltjává vált, huszonöt emelet magas toronyház története is a 2010-es években érkezett a végéhez. A város vezetése 2013-ban állapodott meg a magyar kormánnyal az annak idején rosszul felépített ház lebontásának részleteiről. Bírósági procedúra és egyéb hátráltató tényezők miatt végül 2016 tavaszán kezdődtek meg a munkálatok, amelyek az ősz folyamán fejeződtek be. Az üresen maradt terület parkosítása ezt követően 2019-ben kezdődött meg.
Emlékezetes attrakciónak számított, hogy 2014-ben a Széchenyi téren kiállították a Leonardo da Vinci által még a 15. század végén megálmodott – de akkor csupán modell formában elkészült – lovas szobor, a Sforza Colossus mását, amelynek nyolc és fél méteres magassága mellett még a Hunyadi-szobor is eltörpült. A törökverő hadvezérnek azonban olyan nagyon sokáig nem kellett „szégyenkeznie”, mivel „vetélytársa” csupán ideiglenes jelleggel érkezett hozzánk: 2014 áprilisa és szeptembere között volt látható. 2015-ben azután kellemetlenebb események történtek – elérte ugyanis a települést a kibontakozó menekültválság szele. Előbb a város utcáin feltűnő, külországi migránsok látványa, majd az a hír borzolta a kedélyeket, miszerint a közeli Martonfán esetleg menekülttábor épülne. A hívatlan látogatók azonban végül távoztak, s a szükségállomás ügye is lekerült a napirendről.
Felújítási munkálatok miatt 2014-ben ideiglenesen bezárt az állatkert, hogy azután a környezetvédelmi előírásoknak eleget téve – amelyek hiányában nem üzemelhetett volna tovább – 2016-ban ismét megnyissa kapuit. A turisztikai szempontból sem elhanyagolható létesítmény mintegy kétszázötven állatfaj befogadására vált alkalmassá, s igazi látványosságként többek között két fehér tigris is otthonra lelt benne.
Maradt azért fontos esemény az évtized végére, sőt, napjainkra is: 2018-ban elkészült a Magnus Aircraft Zrt. első, évi száz repülőgép összeszerelésére alkalmas üzeme a közeli Pogányban. A fejlesztés ráadásul folytatódott, amelynek eredményeként a telep 2019 őszén újabb gyártóegységgel bővült. Nemrégiben pedig felmerült, hogy esetleg folytatódhatnak az M6-os autópálya építési munkálatai is, mégpedig a horvát határ irányába. Ez utóbbi tervezet megvalósulása többek között Zágráb és a dalmáciai tengerpart gyorsabb elérése miatt lenne fontos, bár ahhoz, hogy ez gördülékenyen működhessen, a szomszédos országban zajló autópálya-építéseknek is meg kell valósulniuk.
Évtizednél hosszabb idő alatt három osztályban, túl egy temetésen és a feltámadáson
Elérkezve a Pécsi MFC legújabb korszakához jó lett volna egy kis megnyugvás, de pont az nem következett be. A világ drámairodalmának egyik óriási – ha nem a legnagyobb – cselszövője, William Shakespeare sem tudott volna fordulatokban gazdagabb történetet kreálni abból, amire már nem is olyan nehéz visszaemlékezni. Három különböző osztályt járt meg a csapat (az idei negyediket most ne vegyük bele ebbe a történetbe). Bizonyos, cseppet sem homályos okok miatt egészen a hazai foci negyedik vonaláig szállt le a képzeletbeli bányász kas. De előtte még sikerült túlélni egy valóságos temetést is a világ legfeleslegesebb forgatókönyve szerint.
Az utolsó nagyobb etap eleje, a 2009–2010-es idény az NB II. Nyugati-csoportjában pergett le. Egy harmadik helyezés nem kudarc, de nem is siker a korább eredményekhez képest. A következő szezon, a 2010–2011-es ellenben parádésra sikeredett. Előbb Kiss László irányításával, majd egy váltást követően Mészáros Ferenc vezetésével bajnoki címet ünnepelhettek Újmecsekalján az NB II.-ben, így ismét az élvonalba jutott a PMFC.
Sokadszor vágott neki újoncként a csapat a bajnokságnak a legjobbak mezőnyében. A féltőknek nem lett igazuk, a 12. helyezés 2012-ben nem számított rossz teljesítménynek. Rá egy évvel, a 2012–2013-as bajnokságban sikerült a korábbi helyezést megismételni. Jelentős előrelépésnek tűnt a 2013–2014-es produkció a maga 7. helyével. Már-már gyanús volt a nyugalom, ami körüllengte a Stadion utcát – persze, ez csupán utólagos „bölcsesség”.
A 2014–2015-ös, még az NB I.-ben megvívott csaták ugyan izgalmasak voltak, mégsem ettől maradnak majd örökre emlékezetesek. Még attól sem igazán, hogy Véber György vezetőedzőtől 2014. október 27-én megvált a klub, pontosabban Matyi Dezső vállalkozó. Érkezett helyette Robert Jarni, egyenesen Horvátországból, személyében egy valaha világbajnoki bronzérmes játékos vette át a kormánybotot. Ez azért már izgalmas személyi döntésnek tűnt. Később azonban a feszültség fokozódott, a tulajdonos ugyanis decemberben elkezdett kihátrálni a szakosztály mögül.
Ennek ellenére azért a bennmaradás a pályán simán sikerült. De nem az MLSZ-nél, mert a következő évadra az NB I.-es indulási jogot a pécsiek nem kapták meg 2015 tavaszán. Ekkor következett a pécsi foci legnagyobb öncélú, érthetetlen „mutatványa”. A Nyíregyháza ellen május 29-én győztesen megvívott (2–1) utolsó meccs befejezése után, 21 óra körül érkezett egy kisméretű, gumilánctalpas markológép a gyepre. A stadion közepén kiásott egy sírgödröt, amibe belekerült a PMFC koporsója. A távozó tulaj akkor azt mondta, pár nap elteltével elmondja az igazságot az ügyben, miért nem fogadták el a beterjesztett üzleti tervet. Azóta elég hosszú idő telt el, de többet nem lehet hivatalosan közölni az esettel kapcsolatban. Annyi azonban kiderült, a teátrális szertartás nem sikeredett tökéletesre. Maga a „halott” nem került a gödörbe, ez azért elég hamar világossá vált mindenki számára.
Csúcsszezonként is felfogható a Baranya megyei I. osztályban eltöltött 2015–2016-ös időszak. A PMFC kiemelkedett a mezőnyből, magabiztosan lett bajnok. A dolog egyetlen – nagy – szépséghibája az volt, hogy mindez a magyar labdarúgás negyedik vonalában zajlott le. A rajt előtt persze akadt hercehurca, az MLSZ ugyanis csak az NB III.-ig minősítette vissza a klubot. De a tisztázatlan kérdések következtében végül még lejjebb csúszott a csapat, amelynek működtetését a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. (PSN Zrt.) vette át. Kényszermegoldásnak tűnt a döntés, de utólag belátható, más mentőöv akkoriban nem létezett. Egy „fuldokló” meg nem lehet nagyon válogatós.
Akadt az idénynek pár érdekessége, egyet mindenképpen ki kell emelni. A Pécs az egyetlen vereségét Mohácson szenvedte el. Egyes feltételezések szerint a volt remek pécsi középpályás, a vendéglátók városban élő Megyeri Károly delejezte meg egykori „kenyéradójának” játékosait. Tegyük hozzá, a „Kicsitől” rengeteg dolog kitelik, de ez talán nem. Egy másik vélemény alapján Márton Gábor edző „adta” ajándékba a sikert volt csapattársának, illetve a Duna-parti futballistáknak, ezzel véve le a terhet saját játékosairól, mert a vesztes mérkőzés után már nem nyomta őket a verhetetlenség mítosza. A leghelyesebb, ha kijelentjük, egyik dolog sem igaz! Csupán annyi a szigorú tény, miszerint 2015. szeptember 26-án a Mohács 3–2-re verte a pécsieket.
Sokan szerették volna, ha a modern kori első NB III-as, Közép-csoportban megvívott meccsek végén a piros-feketék az élen végeznek. Erre azonban a 2016–2017-es szakaszban reális lehetőség nem kínálkozott; a második helyezés megfelelt az adott helyzetnek, a vágyak más kategóriába tartoztak. A klub történetének legbosszantóbb ezüstérme a 2017–2018-as idény végén született meg. Márton Gábor irányításával a „brigád” sokáig esélyese volt a bajnoki aranynak, amiről végül lecsúsztak. Ebbe belejátszhatott egy játékvezetői tévedés is az utolsó előtti játéknapon. Akkor, 2018. május 27-én a Dabas vendégeskedett a Stadion utcában. Az állás 0–0 volt, de a hosszabbításban a PMFC – Beke Péter révén – betalált a kapuba. Hitték is ezt pár másodpercig, ám Barna Gábor játékvezető les címén nem adta meg a gólt, miután egyeztetett az asszisztensével. Ez a hazai gárda szempontjából végzetesnek bizonyult, a bíró meg bevonult a pécsi futball történetébe. De szobrot nem fog kapni, arra azért fogadni lehet. A második helyezés nem jelentett feljutást, gyakorlatilag szinte semmi jelentősége sem volt.
A működési gondok, a szűkösebb költségvetés miatt a 2018–2019-es sorozatban a szurkolók is elnézőbbek voltak a fiúkkal szemben. A megszerzett 11. helyezés – már innen szemlélve – a túlélés zálogaként értékelhető. A PMFC-nél mindig lehetett számítani valami váratlanra. Nem volt ez másképpen a 2019–2020-as évadban sem az NB III. Közép csoportjában. De tegyük hozzá, ebben a klub a legteljesebb mértékben ártatlan volt, sőt, majdnem áldozata lett a kialakult helyzetnek. Ugyanis a koronavírus miatt a piros-feketék sem tudták folytatni a bajnokság küzdelmeit. A 19. forduló után az élen állt a Vas László edző által irányított alakulat, amikor végképp „lefagyott” a rendszer. Újraindításra sem volt esély, lévén ez nem holmi számítógép, hanem annál komolyabb dolog volt. Végül az élen álló, feljutásra nagyban esélyes Pécs ugyan hivatalosan nem lett bajnok, de vezető helyről felkerült az NB II.-be, vagyis újra a profik között üdvözölhették őket a magyar futball szereplői. Kacifántos történet volt ez az egész hét évtized, ezt mindenki elismerheti. A jövőt csak kevesen sejtik, még kevesebben ismerik. De a hetven év áttekintése alatt megszerzett tapasztalatok azt sugallják, lesznek még itt bőven izgalmas pillanatok.
