Augusztus 1-je különleges dátum klubunk életében.

Amikor beköszöntött 1995 forró nyara, a PMSC együttesénél nem álltak jól a dolgok. Már csak három (vagy négy?) szakosztály létezett egymás mellett, a többiek lassan, biztosan az idők szavára hallgatva önállósodtak. A női és a férfikézilabdázók tartottak ki a legtovább, természetesen a labdarúgók mellett. Egy újsütetű befektetői csoport ugyan feltűnt a baranyai megyeszékhely elitalakulatánál, de őket leginkább a labdarúgás érdekelte. Alig hat évvel a rendszerváltás után már-már ellehetetlenült a klub, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Ezen a nyáron, július 18-án aztán kiderült, a Tóth Béla nevével jelzett tőkés csoportosulás kivonult a támogatók közül, mert megoszlottak a nézeteik néhány sportvezetővel a profi körülményekről, üzleti elképzelésekről, a labdarúgásról.

Jogfolytonosság, kiskapukkal

Még mielőtt az 1995-1996-os bajnoki évad megkezdődött volna, vagyis augusztus 5-e előtt a „hármak” a Cégbírósághoz fordultak, hogy jegyezzék be a Pécsi Mecsek Futball Clubot (PMFC-t). A labdarúgók első elnökének Major Bélát tették meg. A sportági szakszövetségek átírták a sportolók igazolását, az anyagi mínusz pedig köddé vált, elpárolgott, megszűnt. Tiszta lappal kezdhetett mindenki, már amennyiben az ilyen megoldás annak számít.

A jogfolytonosság annyiban mutatható ki – némi csűrcsavarral –, hogy a korábban létező jogon folytathatta a csapat szereplését a legjobbak mezőnyében az 1995–1996-os sorozatban is. Ma ezt, ebben a formában bizonyosan nem lehetne végrehajtani. De a gazdasági, a jogi, a gazdaságjogi kérdéseket talán hiba lenne itt taglalni. Amit el lehetett követni a menekülés érdekében, azt az akkori vezetők, élve talán a kiskapuk adta lehetőségekkel, megcselekedték. Ne feledjük, azért a különböző jogelődök históriáját bogozgatva, túlzás nélkül állíthatjuk, már 1950-től. Örökké baloldali fészeknek számított minden formáció, ami csak működött ebben a sportágban Pécsett, Pécsi Dózsa, illetve PMSC néven. Ezek után egy kisebb „testcsel” sem számított meglepetésnek a klubházban. PMSC – kontra PMFC. Csupán egy betű eltérés, már ha csak a rövidítést figyeljük.

Ilyen új formai keretek között érkezett el 1995. augusztus 5-e. Ekkor láthatta a közönség a Pécsi Mecsek FC nevű társulatot első ízben bajnoki mérkőzés keretében, az NB I-ben. A helyszín Újmecsekalja volt, de nem a Stadion utca, mert akkor az a mai formájában még nem létezett. Ettől persze meccset még lehetett rendezni a Szigeti úti létesítményben, ha a másik oldalt tekintjük névadónak.

A világ legjobb bírója fújt a későbbi kapitánynak

A vendég a BVSC volt, vagyis a fővárosi vasutasok. A nézők száma 4000-re volt tehető. A játékvezető Puhl Sándor pedig a világ egyik legjobb szakemberének számított. A végeredmény 0-2 lett, vagyis a hazai öröm elmaradt. Mégis akadt érdekesség a PMFC összeállításában. Ugyanis így nézett ki a felállás: Kovácsevics – Dienes, Balázs K., Schneider T. – Ulveczki (Pest K., a 67. percben), Dárdai P., Ulrich (Szabó Cs., a 74. percben), Fehér, Bumb, Tolocsko – Tököli (Rózsahegyi, a 86. percben).

Vagyis a gyepen ott volt a későbbi szövetségi kapitány, ifjabb Dárda Pál is, aki előtte játékosként is rengetegszer bizonyított. A kispadon pedig édesapja, idősebb Dárdai Pál foglalt helyet, mert a pécsi kincsestár szinte kimeríthetetlen, ez nem túlzás. Főleg ha hozzáfűzzük, a kezdő tizenegyben szerepelt a későbbi sokszoros válogatott Fehér Csaba, Tököli Attila társaságában.

Szöveg forrása: Dicsőséges futballpercek – avagy fejezetek a pécsi élvonalbeli labdarúgás történetéből c. kiadvány.