Kacskaringós két évtized után ismét visszatért a PMFC-hez Gaál Miklós. A csapat egykori kiváló baloldali védője ma már erőnléti edzőként dolgozik a sikerekért. Interjúnk az FC Ajka elleni stadionújságunkban jelent meg.
– A 2000-es évek elején a pécsi szurkolók egyik kedvence voltál. Védő létedre, talán az akkori csapat egyik legtechnikásabb tagjaként jegyeztek meg. Ennyi idő után hogyan vezetett ismét Pécsre az utad?
– Jól esik, ha így emlékeznek rám – mondta mosolyogva Gaál Miklós, a PMFC erőnléti edzője. – Azonban nem én voltam annyira jó, hanem maga a csapat. Hogyan jöttem vissza? Már tavaly, amikor a Vasasnál dolgoztam is rendszeresen keresett Kulcsár Árpád, Vas László és Szabados József, hogy mi lenne, ha újra pécsi lennék. Most nyáron gyorsultak fel az események, és nagy örömmel jöttem.
– Az egykori játékstílusod miatt érdekes, hogy miért nem „rendes” edző lettél? Az ember azt gondolná, egy olyan technikás futballista számára, mint amilyen te voltál, egyenes út vezet a kispad fő helyére.
– Engem mindig is az erőnléti fejlesztés érdekelt. Amikor kikerültem külföldre, gyorsan megtanultam, hogy a megfelelő fizikum az alapja annak, hogy egy futballista magasabb szintre tudjon lépni. Én szerencsés voltam. Jó a keringésem, az adottságaim. Portugáliában, Spliten és Oroszországban is rendre az első 2-3 között voltam a fizikai felméréseken. De erre nagy szükség is volt, sokszor a 90 percen át fenntartott koncentráció az, amitől igazán el tud fáradni a egy játékos. Már csak azért is fontos, hogy az erőnlét rendben legyen.
– Mikor döntötted el, hogy ezzel fogsz foglalkozni?
– Zalaegerszegen Mihalecz István folyton hívott, hogy menjek oda edzőnek. Mondtam neki, hogy ez a része nem érdekel a szakmának, ismerem magamat, a habitusomat. Nem menne. Viszont azt is mondtam, hogy erőnléti edző szívesen lennék. Végül oda is kerültem, az U16, U17 és U19-es csapatnak tartottam gyorsaságfejlesztést, lobbanékonyság fejlesztés. Aztán Nagy Tamás lett az edző a nagyoknál, és hívott maga mellé. Jól sikerült a dolog, hiszen bajnokságot nyertünk.
– Miért szereted a munkádat?
– Mert itt pontosan látni lehet, hogy milyen munkát végzek. Az edzéseken, a meccseken is tudjuk mérni a játékosok értékeit, abból feketén-fehéren kiderül, hogy fejlődött-e, vagy sem.
– Mi a helyzet a PMFC játékosaival ezen a téren?
– Sok mérésen vagyunk túl, és persze folyamatosan monitorozom a fiúkat. Ami nagy pozitívum, hogy ez a társaság szeret és tud is dolgozni, jó a mentalitása. Szóval nagyon pozitív az összkép.
– És a játék hogy tetszik?
– Az utolsó, Vasas elleni edzőmeccs után nagyon bizakodó voltam, ott remekül játszottunk. A Haladás ellen is jól kezdtünk, aztán Ivanovics sérülése után görcsössé váltunk. A Szentlőrinc ellen is ezt láttam, és a Budaörs ellen is, a kiállításig. Érdekes, talán épp a piros lap volt az, ami végre kicsit felszabadította a csapatot. Azt hiszem, hogy most már csak annyi kellene, hogy meglegyen valahogy az első győzelem, utána szépen megindulnánk felfelé.
