A Merkantil Bank Liga 37. fordulójában vasárnap 17:00-tól a tabellán jelenleg a 17. helyen álló, s a bennmaradásért küzdő Dorogi FC otthonában, a Buszánszky Jenő Stadionban lép pályára NB II-es labdarúgócsapatunk. A május 15-i összecsapással kapcsolatos szurkolói információkról itt olvashat bővebben. A hétvégi találkozóra való ráhangolódáshoz ezúttal is három plusz egy érdekességet gyűjtöttünk össze.
1. Örökmérleg
A 36. egymás elleni bajnoki mérkőzésre készül a Dorogi FC és a PMFC. A jogelődöket is figyelembe véve az élvonalban korábban 24 alkalommal, míg a másodosztályban 11 találkozón csaptak össze a felek. Az eddigi mérleg 10 döntetlen mellett született 8 győzelem a dorogiaknak, míg 17 siker a pécsiek javára. A Komárom-Esztergom megyeiek 39-szer, míg a Baranya megyeiek 57-szer találtak be az egymás elleni mérkőzéseken, ami meccsenkénti 2,7-es gólátlagot eredményez.
2. A kezdetek
Az első Dorog-Pécs bajnoki összecsapás 1955. június 12-én került lejátszásra az egykori bányászvárosban. A hatezer néző előtt zajló élvonalbeli összecsapás 0-0-s döntetlennel ért véget. Egy szezonnal később, 1956. április 8-án ismét a Dorogi AC otthonába látogatott a Pécsi Dózsa, amely Hegyi Sándor és Opova József góljával 2-0-s győzelmet aratott. A siker különlegessége, hogy a házigazdák védelmét erősítette Buszánszky Jenő, az Aranycsapat legendás védője.
3. A dátum: május 15.
A vasárnapi meccs napján a XXI. században több bajnoki mérkőzést játszottunk le: 1960-ban a Pécsi Dózsa a Verseny utcában győzte le a 3-2-re a bajnok Újpesti Dózsát. A lila-fehére jogelődök 1966-ban 2-1-es sikert értek el a Dorogi Bányász otthonában, 1977-ben a PMSC 4-1-re verte a Szolnokot, 1994-ben 1-1-re végeztünk Debrecenben, 2004-ben 3-3-al ért véget a Videoton elleni hazai bajnoki, 2005-ben 2-0-s sikert arattunk az FTC felett, 2010-ben pedig a Kozármislenyt győztük le 2-0-ra.
+1 Legenda nevét őrzi a stadion
A Dorogi FC otthonául szolgáló stadion korábban Bányász, majd Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010. május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét. Az egykori ikonikus hátvéd 1950 és 1956 között 49 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt mérkőzésen játszott, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.
