Made in PMFC-interjú: Pápán nagyon hamar találta meg a közös hangot Weitner Ádámmal, így nem is volt számára kérdés, hogy követi a szakembert Pécsre. Bár korábban védő volt, és most is csak akkor igazán elégedett, ha nem kap gólt a csapata, kifejezetten szereti a támadó felfogású focit is. A PMFC újdonsült asszisztens edzőjével, Lazar Sztanisiccsal beszélgettünk.

Amikor még futballozott, sok időt töltött Magyarországon, csak Győrben 7 évet húzott lett, ott bajnok is lett. Miután szögre akasztotta a cipőt, egyértelmű volt, hogy marad az országban?

Győr után játszottam Ausztriában, aztán Tatabányán és még sok helyen. A családommal megszerettük az országot, remekül éreztük magunkat itt, úgyhogy igen, nem igazán volt kérdés, hogy maradunk. A feleségemmel és a fiammal Győrben élünk, ők most is ott vannak. Tetszik az itteni mentalitás, nagyon kedvesek az emberek.

Az is ilyen világos volt, hogy belefog az edzősködésbe?

Abszolút! Tudtam, hogy szeretnék a foci közelében maradni, és az edzősködés mindig is érdekelt. Amikor abbahagytam a játékot, belevágtam az edzőképzésbe és Győrben az utánpótlásban elkezdtem dolgozni. Voltam az U14-es, az U15-ös és az U19-es csapat mellett is.

A régi ismeretség miatt hívta Pápára tavaly Weitner Ádám?

Ez nagyon érdekes, mindenki azt szokta feltételezni rólunk, hogy nyilván ezer éve ismerjük egymást, holott erről szó sincs. Persze tudtuk egymásról, hogy ki a másik, de ezt leszámítva semmilyen kapcsolat nem volt köztünk korábban. Tavaly Ádám eljött az egyik U19-es edzésre, és utána hívott félre, hogy nem lenne-e kedven csatlakozni hozzá asszisztens edzőként. Persze ehhez az is kellett, hogy passzoljon a futballról alkotott filozófiánk. Hamar kiderült, hogy nagyon is így van, ezért belevágtunk a közös munkába

Milyen főnök Weitner Ádám?

Természetesen jó főnök, remélem, olvassa ő is! Komolyra fordítva, nagyon jól kiegészítjük egymást. Együtt tartjuk az edzéseket, a védőkkel például én foglalkozok külön, a támadókkal pedig Ádám. Nyilván a végső döntéseket mindig ő hozza meg, de rengeteget beszélgetünk, jól működik a kommunikáció.

Akkor kérdés nélkül vágott bele vele együtt a pécsi kalandba?

Gyakorlatilag igen. Nyáron felhívott, és mondta, hogy van egy pécsi lehetőség, vele tartok-e. Nem kérdeztem semmit, csak mondtam, hogy megyek vele bárhova. Hozzáteszem, azért nem olyan könnyű ez, mert 300 km-re vagyok a családomtól, de a mi szakmánk ilyen.

Hogy érzi, hogyan alakul a csapat?

Egyre jobb a helyzet. A Békéscsaba ellen nem voltunk elégedettek, mert kevés volt a passz, kevés volt a foci. Márpedig a stílusnak, amit Ádámmal szeretnénk kialakítani, épp a foci a lényege. Egy játszó csapatot akarunk viszontlátni. A Budafok ellen már voltak szemmel látható jelek, hogy jó az irány.

Ha választani kellene, egy 5-4-es győzelem, vagy egy 1-0-s inkább?

Ahogy említettem, akkor vagyok igazán elégedett, ha nem kapunk gólt, de szeretem, ha egynél azért többet rúgunk!

Interjúnk a Made in PMFC 3. évfolyamának 2. számában jelent meg, a teljes újságot ITT olvashatja el.