Made in PMFC-interjú: Tizenöt évet húzott le a Pécsi Dózsa és a PMSC színeiben, részese volt a Newcastle elleni sikernek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig nevelőként terelgette klubunk fiatal játékosait a PMFC kollégiumában. Kincses Viktorként vált ismertté, de a személyi igazolványában a mai napig a Koller Viktor név szerepel. Idén nyugdíjba vonult egykori kiváló balbekkünk.

Hogyan lett Kollerből Kincses?

A 60-as években – még viszonylag közel a második világháborúhoz – nem volt igazán szerencsés német csengésű nevet használni, ezért vettem fel egy úgynevezett sportnevet, igaz, a személyimben mindig is a Koller szerepelt. Volt akkoriban egy kiváló csapatorvosunk, Dr. Kincses József, ő adta az inspirációt.

Milyen volt meccsek után az újságban nem az „igazi” nevét olvasni?

Először furcsa, de aztán megbékéltem vele. Az volt az igazán vicces, amikor az emberek sem tudták, hogyan is szólítsanak. Végül úgy alakult a dolog, hogy mind a két névre hallgattam.

A Pécsi Dózsában 1970-ben mutatkozott be, és egészen visszavonulásáig, 1985-ig volt az akkor már PMSC néven futó együttes tagja. Lehet a 15 év több mint 400 mérkőzéséből egyet kiemelni?

A legszebb emlék a Newcastle elleni siker az Európai Városok Kupájában. Még csak 19 éves voltam, és részese lehettem a címvédő elleni továbbjutásnak. De az 1978-as, Fradi elleni Magyar Kupa döntő is örök emlék marad, még ha 2-0-s előnyről ki is kaptunk végül – igaz az FTC mögött, úgy rémlik, volt egy kis hátszél is.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Amikor 85-ben szögre akasztotta a stoplist, merre vezetett az útja?

Először Baján lettem edző, ahol ötödikek lettünk az NB II-ben, az a bajai foci számára nagy siker volt. Ennyi év távlatából elmondhatom, nagy fájdalmam, hogy akkortájt a PMSC nem hívott ide edzőnek. Megvolt a legmagasabb edzői képesítésem, jól is ment a munka, így bíztam benne, hogy megkapom a lehetőséget, végül azonban az élet máshogy alakult. Utána el is távolodtam a sporttól, a magánszférában helyezkedtem el. Aztán 2011-ben, amikor megalakult a PMFC akadémiája, ide kerültem a kollégiumba nevelő tanárnak. Ez viszont egy csodás periódusa lett az életemnek, minden percét élveztem. Most már benne vagyok a korban, ezért idén úgy döntöttem, ideje kicsit visszább venni a sebességből.

Nehéz volt a fiatalokkal?

Nyilván nem egyszerű, 14-től 18 éves korig vannak itt fiatalemberek, akikkel dűlőre kell jutni. A kisebbekkel egy kicsit talán nehezebb, ők sokszor még nem érzik, hogy mik a határok. De mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Sokat beszélgettem a srácokkal, talán sikerült is pár jó tanáccsal ellátnom őket. Tudták, hogy én is abból a szakmából jöttem, ahol majd később ők is szeretnének elhelyezkedni. Az természetes, hogy mindenkiből nem lehet befutott játékos, de az, hogy emberileg is fejlődni tudtak, nagy boldogsággal tölt el.

Mit gondol az idei csapatról?

Először is nagy öröm, hogy Katona Levente megvetette a lábát az együttesben, ő is eltöltött a kollégiumban jó pár évet. Az is remek, hogy ilyen szépen indult az új szezon. Amikor nyáron megindult ez a nagy játékosmozgás, szkeptikus voltam, féltettem egy kicsit a csapatot, de az eddigi eredmények alapján mindenképpen kalapemelést érdemelnek.

A Nyíregyháza ellen mire számít?

Bízom benne, hogy a jó rajt meghozta a kellő önbizalmat és hazai pályán le tudjuk gyűrni a nyírségieket. A helyzet az, hogy egy nagy vágyam van még: szeretném újra az NB I-ben látni a PMFC-t, hogy élvonalbeli meccsen szurkolhassak a csapatnak.

Interjúnk a Made in PMFC 3. évfolyamának 4. számában jelent meg, a teljes újságot ITT olvashatja el.