Made in PMFC-interjú: Sokáig rádiózott, ő közvetíthette a Körkapcsolásban Kalina Tibor híres mesternégyesét, és bár kisgyerek kora óta rajong a PMFC-ért, manapság inkább a PVSK férfikosarasainak meccseiről lehet ismerős. Kottász Gergellyel beszélgettünk.
A fiatalabb korosztály a PVSK-Veolia mérkőzéseiről ismerhet, ahol te vagy a szpíker. Ehhez képest, ahányszor összefutunk, az első mondatod mindig az, hogy „Csak a Munkás!”
Gyerekkorom óta hatalmas drukkere vagyok a csapatnak – vágta rá Kottász Gergely, a PTE sajtóreferense, aki korábban sok éven át volt a Magyar Rádió sportriportere. – Korábban egy-egy Pécs–Fradi vagy Pécs–Újpest meccsen sokszor láttam ismerősöket, akik pécsiként az ellenfelének szurkoltak. Sosem tudtam felfogni, ez hogyan lehetséges. Számomra magától értetődő, hogy pécsiként csak a PMFC-nek drukkolok.
Mivel egy országos rádióban kezdted a pályafutásodat, ebből nem volt problémád?
Azt azért tudni kell, hogy egészen kicsi koromban már elhatároztam, sportriporter akarok lenni, sőt, konkrétan azt is, hogy rádiós. A Körkapcsoláson nőttem fel, ha családi program volt, akkor is odaragasztottam a fülemhez a rádiót. Aztán 23 évesen bekerültem Török László, Novotny Zoltán, Molnár Dániel és Radnóti László mellé, akiket gyerekkoromtól csodáltam. Csak pislogtam, hiszen a szakma legnagyobbjaival kezdhettem dolgozni. Már csak ezért is izgultam, amikor először kellett Pécsről közvetítenem. Azonban még én is meglepődtem, de amint feltettem a mikrofonos fejhallgatót, hirtelen megszűntem szurkolónak lenni. Mintha valamit átkapcsoltak volna. Persze amikor véget ért a műsor, párszor azért mérgelődtem, ha kikapott a Pamacs.
Van különösen emlékezetes PMFC meccsed?
Még 2005-ben én voltam beosztva a Pécs–Pápa derbire. Akkor lőtt négy gólt Kalina Tibor, és én közvetíthettem. Aztán évek múlva, amikor már a PMFC-nek készítettem online-közvetítéseket, az egyik bajnoki előtt nagy mellénnyel bemondtam egy kollégának, hogy figyelje meg, a Bajzát vágni fog ma egy négyest. Így is lett! A kolléga ámult, csak „sajnos” Bajzát lőtt még egyet, így odalett a csoda.
Miért szakadtál el végül a rádiózástól?
A válasz egyszerű: hazavágytam. Tudtam, hogy nem akarok Pesten élni. Így kerültem Pécsett a Magyar Postához, igaz, utána még évekig pécsi tudósítóként az itteni meccsekről én számoltam be külsősként. Akkoriban volt a Mizo nagy menetelése, így többször közvetítettem kosárlabdát. Talán ezért is mondtam rögtön igent, amikor 2017-ben a PVSK-tól megkerestek, hogy menjek hozzájuk szpíkernek.
Mi van akkor, ha egy időben játszik a PMFC és a PVSK?
Olyankor nem örülök! Ha ugyanis nincs kosármeccs, mindig ott vagyok a PMFC-pályán. Andris fiammal az A szektorban, a tizenhatossal egyvonalban ülünk, onnan látszik minden fontos esemény.
Van olyan nagy csapat, amely erősebben tudná megdobbantani a szívedet, mint a Pécs?
Csodálkozva figyelem, amikor magyarként, pláne pécsiként rajong valaki Messiért vagy Ronaldoért. Értem én, hogy remek futballisták, de az egyik argentin, a másik portugál, és egyébként sincs semmi közük Pécshez. Kit érdekelnek, amikor itt van a PMFC? Manapság a gyerekek a kedvenc játékosuk miatt választanak csapatot. Nálam fordítva volt. Pécsi vagyok, így a PMFC a csapatom és onnan voltak a kedvenceim is. Sokaknak már nem is mond semmit a név: Catalin Azoitei. Na, nekem ő volt a fenomén! Most a kisfiam miatt – aki kapus – Helesfay Donát. Bevallom, egy eset azért van, amikor a PMFC ellen szurkolok: amikor a PEAC az ellenfél az U11-ben, Andris fiam ugyanis ott kapus. De talán ezt elnézik nekem a Munkás-drukkerek.
