A részleges oldalszalag szakadással szenvedő Hadaró Valentin bízik a mielőbbi visszatérésben – INTERJÚ.
Nemrég nagy örömmel jelentettük be, hogy Hadaró Valentin egy féléves kecskeméti kitérőt követően visszatért NB II-es labdarúgócsapatunkhoz, ugyanakkor védőnk kapcsán arról is kénytelenek voltunk beszámolni, hogy a bajnoki rajtot megelőző utolsó, fehérvári felkészülési mérkőzés 90. percében súlyos sérülést szenvedett.
Rutinos, 28 esztendős baloldali védőnk az edzőmeccs legvégén egy remek ütemben beívelt labdával kapura tört, a kifutó Vidi kapus, Emil Rockov pedig csúnyán letarolta őt az ötös vonalánál, amelynek következtében játékosunk súlyos térdsérülést szenvedett, és a helyszíni ápolását követően mentővel kellett kórházba szállítani.
Az MRI vizsgálat részleges oldalszalag szakadást mutatott ki Hadaró Valentin bal térdében, akire emiatt hosszabb kihagyás vár. Focistánk jelenleg kényszerpihenőjét tölti családja körében. Felépülését türelemmel viseli, visszatérése kapcsán pedig nemcsak a klubtól, hanem a szurkolóktól is rengeteg pozitív támogatást kap.
– A fehérvári felkészülési találkozó előtt kisebb combhajlító problémával bajlódtam, ebből rendbe jőve végigedzettem egy hetet csapattal és örültem, hogy egy 20 percet már játszhattam a Vidi ellen – kezdte Hadaró. – Sajnos a végjáték nem úgy alakult, ahogy azt elképzeltem, számomra keserédessé vált a Székesfehérvár elleni győzelem.
– Mi is történt pontosan a Vidi elleni felkészülési főpróba utolsó pillanataiban?
– Szabó Mátétól remek labdát kaptam, amellyel a védők közül kilépve beléptem a területbe, átemeltem a kapust, aki azonban késve jött ki és ennek következtében teljes testtel előrevetődve elütötte a támaszkodó lábamat. Egyből tudtam, hogy baj történt, a csont zúzódása mellett a bal külső térdszalagom részlegesen elszakadt.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
– Mennyire viseled türelemmel ezt az időszakot?
– A türelem nem kifejezetten az erősségem, de hamar felismertem, hogy most és a későbbiek során is ez a legfontosabb. Mindamellett, hogy tehetetlennek érzem magam. Nem hiába, labdarúgó vagyok, nem tudok sem edzeni, sem pedig a csapat segítségére lenni, ugyanakkor igyekszem optimistán előre tekinteni.
– Miként telik a kényszerpihenő?
– Az első hét fekvéssel telt itthon, míg most már kezdetét vették kisebb rehabilitációs feladatok. Remélem, hogy jövő héttől még intenzívebben tudok dolgozni és együtt lehetek a csapattal, mert be kell, hogy valljam, nagyon hiányzik az öltöző és az azt körülvevő teljes közeg. Minden nap beszélek a csapattársakkal, ami szintén segít.
– Öröm az ürömben, hogy a családoddal is több időt tudsz együtt tölteni?
– Nyilván, bár nem ilyen áron szerettem volna. A KTE-nél töltött elmúlt félév során keveset voltam együtt a kislányommal és a feleségemmel. Most ezt hozta az élet és mindenből a legjobbat kell kihozni. Nagy segítség, hogy itt vannak nekem, mert mellettük könnyebb arra koncentrálni, hogy mihamarabb felépüljek a sérülésemből.
– Sokat számított, hogy a Mosonmagyaróvár ellen sikert együtt ünnepelted a csapattal?
– Így van. Az első bajnokit a lelátóról néztem végig, boldog voltam, hogy fontos sikerrel kezdtük a szezont, azonban felemás érzés is volt bennem amiatt, hogy nem tudtam a pályán játszani és részese lenni a három pont itthon tartásában. De a meccs lefújása után és közös győzelmi fotó elkészítésekor a hangulat mindent elfeledtetett.
– Mikor láthatunk viszont a pályán?
– Mondhatni olcsón megúsztam, mert nem kellett megműteni a térdszalagokat. Előreláthatólag, ha minden jól megy, akkor két hónap múlva ismét teljes értékű edzésmunkát végezhetek és a fokozatosság mellett már számíthatnak rám a bajnokságban is. Szeretnék a válogatott szünet után pályára lépni és játszani.
– Sok bátorítást kapsz a PMFC-családtól?
– Rengeteg üzenetet kapok a szurkolóktól, akik mielőbbi jobbulást kívánva várnak vissza. Nagy erőt ad nekem a szeretetük, ez is azt bizonyítja, hogy Pécsett jó közegben vagyok. Természetesen a klubnál is teljes mellszélességgel mellettem állnak és mindenben támogatnak. Hálás köszönet és ígérem, erősebben térek vissza!
