Szeles Tamással, védekező középpályásunkkal a visszatéréséről, és a PMFC bajnoki szerepléséről beszélgettünk.

Viszontagságos időszakot tudhat maga mögött Szeles Tamás, aki tavaly szeptember óta erősíti NB II-es labdarúgócsapatunkat. Komoly élvonalbeli rutinnal rendelkező védekező középpályásunk a gyors beilleszkedés során hamar meghatározó játékossá vált a pécsi együttesben, egészen a márciusban bekövetkezett sajnálatos combhajlító sérüléséig, amely után hosszú kihagyás várt rá.

29 esztendős focistánk a felépülését követően újult erővel lépett ismét pályára, s a Mosonmagyaróvár valamint a Siófok ellen is kezdőként kapott lehetőséget, derekasan kivette a részét abból, hogy mindkét győztes bajnokinkat kapott gól nélkül nyertük meg. Szeles Tamással nemcsak a visszatérés és az újbóli játék öröméről, hanem a következő idegenbeli meccsről is beszélgettünk.

– Rögös utat jártál be az elmúlt időszakban, mennyire volt nehéz a visszatérés?

– Nagyon jól indult számomra is az előző szezon. Sajnos a sérülésem utáni hónapok nehezek voltak, főleg mentálisan viselt meg. Olykor mélypontra kerültem, több a jövőmet illető dologról is elgondolkodtam, de szerencsére sokan a segítségemre voltak és sikerült ezen felülkerekedni. Az idei felkészülés szerencsére sikeres volt, visszanyertem az erőmet, amire újra alapozni tudok.

– Egy labdarúgó esetében adja magát, hogy mit szeret a legjobban, a pályán lenni. Élvezed a játékot?

– Igen, miként azt is, hogy elkezdődött a szezon. A felkészülési meccseknek a gyakorlás a lényege, valamint, hogy minél jobb állapotba kerüljön a csapat, elsajátítsuk a különböző játékelemeket, azokat a lehető leghatékonyabban játsszuk le, míg egy bajnoki már valós téttel bír, és ez mozgat meg egy labdarúgót igazán. Meg persze az is, hogy kiharcolja a lehetőséget és kezdőként léphessen pályára.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Két kör után nem lehet panasz az eredményre, belülről nézve milyenek voltak az eddigi meccsek?

– Az elmúlt két fordulóban két különböző csapattal találkoztunk. A Mosonmagyaróvár ellen uralni tudtuk a meccset, nem volt rajtunk akkora nyomás, Siófokon viszont sokkal inkább fizikális játékot kellett játszanunk. Az elején megrúgtuk a nagyon fontos gólunkat, majd nagyobb hangsúlyt fektettünk a védekezésre, rést azonban hagytunk magunkon és ennek meg is lett az eredménye.

– Hogy látod, melyek a csapat erényei?

– A legnagyobb erősségünk a csapategység. A baráti hangulat mellett egymásért és a PMFC-ért küzdünk. Fontosnak tartom, hogy megőriztük a tavaly is felmutatott szervezettségünket, ezt mindenképp folytatni szeretnénk. Persze fejődni mindig kell és lehet is, úgy a labdatartáson, mint a hatékonyabb támadójátékunkon igyekszünk tovább dolgozni.

– Jó visszacsatolás lehet akár a kazincbarcikai vendégszereplés. Mit vársz a vasárnapi meccstől?

– A Kazincbarcika fizikális, párharcerős csapat, amely nyíltan felvállalja az egy az egy elleni játékot. A videózások során kielemeztük őket, van mire alapoznunk. Nem számítok könnyű meccsre, hazai pályán jellemzően támadószellemben lépnek fel. Fontos lesz, hogy továbbra is megőrizzük stabilitásunkat, ugyanakkor éljünk is a lehetőségekkel. Bízom benne, hogy három ponttal távozunk Kazincbarcikáról is.

– Várhatóan akkor ezúttal is nagyobb feladatod lesz a középpálya tengelyében?

– Amennyiben úgy alakul, állok elébe. Erősségem a védekezés, korábban többször játszottam hátvédként, szeretem az olyan meccseket, amikor útját kell állni az ellenfélnek. Igyekszem a védők előtt megszűrni a labdákat, ha pedig kinyílnak, próbálok a meglátásaimmal az előre játékunkat segíteni. Minden mérkőzés kiélezett a másodosztályban, ezúttal is megteszünk mindent a pályán.