Made in PMFC-interjú: A PMFC egykori csapatkapitánya, a klub ikonja ma már csak nézi a focit, de nem bánta meg, hogy nem maradt benne a sportág vérkeringésében. A méhészkedésben megtalálta azt, aminek köszönhetően kiegyensúlyozott és boldog az élete – de azért nem felejti el, hogy profi karrierjét a pécsi focinak szentelte. Lantos Leventével beszélgettünk.

NB I-es meccsből vagy csípésből van több?

Valószínűleg utóbbiból, de nem vagyok az a nagyon bátor méhész, aki védőruha nélkül csinálná, úgyhogy éves szinten 15-20 csípéssel megúszom. Hozzá lehet amúgy szokni, persze így sem jó érzés, ha jön egy. Amikor gyerek voltam, még bedagadt a fél arcom ilyen esetben, de mára már hozzászokott a szervezetem.

Hány meccset játszott az élvonalban?

Összesen 107 fellépésem van. A nagy öregek azt szokták mondani, hogy aki 100 felett van, az már tényleg NB I-es játékos. Nyilván lehetett volna több is, de egyfelől a Pécs nem volt mindig az élvonalban, másfelől pedig akadtak szezonok, amikor inkább kiegészítő ember voltam. Azonban én mindig is a PMFC-ben akartam focizni, úgyhogy nincs bennem semmiféle hiányérzet.

Szóval, csak a szép maradt meg?

Ez nagyon érdekes, mert ma már csak a jó dolgokra, az örömteli pillanatokra emlékszem, viszont sokszor álmodom a fociról, és ott meg a rossz élmények jönnek elő újra és újra. A nehéz időszakok, a konfliktusok az edzőkkel. Pedig a régi nézeteltéréseket az életben már rég elrendeztem.

Veszekedős típus volt? Lantos Leventéről elég nehéz elképzelni, hogy tőle zengett a klubház…

Edzőkkel szemben soha nem emeltem fel a hangomat. A véleményemet viszont mindig elmondtam. Csapatkapitányként, a társakkal azonban tudtam egy teljesen másik ember is lenni, ha azt láttam, hogy nem jó a hozzáállás. Mondjuk az is jellemző, hogy amikor a csapat prémiumáról volt szó, akkor nagyon karakánul tudtam a csapat érdeki mellett kiállni. Sokkal jobban, mint amikor a saját fizetésemről kellett egyezkedni.

A 2019-es visszavonulása óta futballpálya környékén csak a lelátón lehet önnel találkozni. Így is tervezte? Nem akart a foci mellett maradni?

Sokáig bennem volt, hogy a futball mellett maradok, de aztán jött a méhészkedés és kezdtem úgy érezni, hogy nem afelé megy az életem, hogy edzősködjek. Ott nincsenek hétvégék, a családját nem tudja elvinni egy közös programra az ember. A méhészkedés azonban teret enged annak, hogy ki lehessen kapcsolni néha. A párommal és a lányunkkal nagyon szeretünk például közösen biciklizni, és erre volt, van is lehetőségünk. A foci mellett nem így lenne.

Hogyan jött a méhészkedés?

Amikor 2014 környékén kezdett körvonalazódni bennem a PMFC-nél, hogy azon a szinten már nem szeretném erőltetni a játékot, és a családom miatt is egy kicsit nyugodtabb életre vágytam, akkor édesapám, akinek akkor volt három méhészete, az egyiket nekem adta. A párommal ketten kezdtük el építeni, 60 méhcsaláddal. Az mindig is bennem volt, hogy a családi hagyományt szeretném majd tovább vinni. Nagyon kényelmes volt, mert mellette még tudtam focizni is, hiszen azért a méhészkedés nem egy fix időhöz kötött tevékenység.

Pécs meccsen megfordul?

Néha kimegyek, persze. Nem kérdés, hogy a Pécs az én csapatom. Itt nőttem fel, az utánpótlástól a felnőttig több mint két évtizedet töltöttem el a klubban, profi pályafutásomat a pécsi focinak szenteltem.

A mai PMFC-Misleny meccstől mit remél?

Azt, hogy a Pécs képes lesz felnőni ahhoz, hogy egy jó mérkőzés kerekedjen belőle. Bízom benne, hogy Mátyus János szellemisége szépen lassan irányba állítja a csapatot. Nem lesz egyszerű, mert a Misleny most nagyon jó.

Ahogy beszélgetünk, az az érzésem, hogy egy kiegyensúlyozott, elégedett ember ül velem szemben. Tévedek?

Jó az életem. Van egy szerető családom, egy csodás párom – akivel már 23 éve támogatjuk egymás mindenben –, és egy nagyszerű lányom. Szeretetteljes környezet vesz körül, a méhészkedés pedig elégedettséggel tölt el, szeretem azt, amit csinálok. Főleg most, hogy jön a tavasz. Ilyenkor a legszebb ez a szakma. Ahogyan figyelhetem, hogy gyarapodnak a méhcsaládok, ahogyan kibontakozik az élet. Nagyon megnyugtató ezt figyelni.

Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyam 13. számában, 2024. március 31-én jelent meg!