16 évesen és 24 naposan, győztes hazai bajnokin mutatkozott be a PMFC felnőtt csapatában sajátnevelésű kapusunk – INTERJÚ.
Álomszerűen alakul Kilvinger Levente pályafutása. A mindössze még csak 16 esztendős, pécsi születésű és nevelésű kapus amellett, hogy rendszeres tagja a korosztályos válogatottnak, tavaly év végén aláírta első profi szerződését is klubunkkal. Április 13-án pedig újabb mérföldkőhöz érkezett a karrierje: a PTE-PEAC elleni hazai NB III-as bajnoki mérkőzésen már vele kezdődött a mieink kezdője, ezzel pedig hivatalosan is bemutatkozott a felnőttek között. Levente magabiztos teljesítménnyel járult hozzá a csapat győzelméhez. A meccset követő napon beszélgettünk vele az idáig vezető útról, a bemutatkozás különleges pillanatáról, valamint a jövőbeli céljairól.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
– Sportos családból jössz, édesapád jelenleg is az NB I-es győri férfi kézilabdacsapat vezetőedzője. Adja magát a kérdés, miért éppen a futballt választottad?
– Kipróbáltam korábban a kézilabdát is, de valahogy jobban éreztem magam a focipályán. Úgy U12 körül döntöttem el, hogy inkább a labdarúgást választom. A családban is úgy láttuk, ez a sportág közelebb áll hozzám. Mint sok gyerek, én is mezőnyjátékosként kezdtem, aztán egyszer csak jött valami, és lehetőséget kaptam a kapuba, ami úgy tűnik, helyes döntés volt.
– Amellett, hogy a PMFC utánpótlását erősíted, rendre szerepelsz a korosztályos válogatottban, és aláírtad első profi szerződésedet. Hogyan élted meg ezt a szakaszt a karrieredben?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig minden úgy alakult, ahogy előzetesen elterveztem. A válogatottság óriási lehetőség, és klubszinten is rengeteget dolgoztam azért, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon örülök, hogy már ilyen fiatalon lehetőséget kaptam a felnőttek között is a PMFC-ben. Óriási elismerés a klub színeiben szerepelni, főleg ezen a poszton, ahol oly sok legenda védett.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
– A felnőtt bajnoki debütálás 16 évesen, 24 naposan jött el számodra. Mikor tudtad meg, hogy kezdőként lépsz pályára a PEAC ellen?
– Néhány nappal a meccs előtt szólt a szakmai stáb, de nem mondhattam el senkinek, és igazából nem is akartam nagydobra verni. Otthon, a családban persze tudták. Nagyon örültem, és alig vártam már a meccsnapot. Volt bennem egy kis drukk, de ahogy elkezdődött a bemelegítés, majd megszólalt a kezdősípszó, onnantól elszállt minden és már csak a játékra koncentráltam.
– A 83. percben, 3-0-s vezetésnél váltott le Ipacs Péter, és hatalmas taps kíséretében hagytad el a pályát. El tudtál volna képzelni szebb bemutatkozást?
– Nem nagyon! Örültem, hogy egyrészt jól sikerült a bemutatkozás, és jól ment a védés is, szóval tényleg minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ami külön öröm volt, hogy nem kaptam gólt. Ráadásul mindez hazai pályán, a Stadion utcában történt, ami számomra még emlékezetesebbé tette ezt az igazán különleges napot, amit sosem feledek el.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
– A céljaid közül szerencsére több már most megvalósult. Mik a következő lépcsőfokok?
– Mindig próbálok előre tekinteni. Szeretnék stabilan a felnőtt csapat keretének tagjává válni, hogy idővel minél több meccset játszhassak. Tudom, hogy ez nem lesz könnyű, de szerencsére olyan kapusokkal dolgozhatok együtt, mint Helesfay Donát, Ipacs Péter, vagy Varasdi Dániel. Rengeteget tanulok tőlük, és természetesen Sólyom Csaba kapusedzőtől is. Jó érzés, hogy ilyen közeg vesz körül.
