INTERJÚ: A PMFC női labdarúgócsapata újoncként vágott neki a Simple Női Liga NB I 2024/2025-ös szezonnak, és minden várakozást felülmúlva a 6. helyen zárták az idényt. A stabil teljesítmény, az elszántság és a fiatalos csapategység megmutatta, hogy a pécsi női labdarúgásnak helye van az élvonalban. Az idény lezárását követően csapatkapitányunkkal, Bocz Virággal beszélgettünk az elmúlt hónapokról, tanulságokról és örömökről.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
Először is gratulálok a csapat teljesítményéhez! Milyen érzés újoncként a 6. helyen zárni az NB I-et?
Hatalmas örömmel tölt el engem és a csapatot is ez a remek helyezés. A szezon elején még nem mertünk mást remélni, csak a bennmaradást, így a 6. hely számunkra is nagy meglepetés volt. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy egy ilyen erős mezőnyben is sikerült helytállnunk!
Hogyan alakult ki a csapategység az idény során, különösen egy teljesen új kihívás előtt állva?
Már a nyári felkészülés során összekovácsolódtunk, és az új játékosok is gyorsan beilleszkedtek. Jöttek sikerek és kudarcok egyaránt, de végig összetartottunk. Voltak ugyan nehéz pillanataink a pályán, de az öltözőben mindig támogattuk egymást, így a szezon végére is megmaradt a szoros csapategység.
Mit tanultatok leginkább az élvonalbeli játékról, ami különbözik az NB II-től?
Az első osztály egy teljesen más világ, rengeteget tanulhattunk ebben az egy évben. Megtapasztaltuk, hogy sokkal gyorsabban és pontosabban kell játszanunk, ha versenyben akarunk maradni. Agresszívabbnak kell lennünk, és végig koncentrálnunk kell, mert minden apró hibát azonnal kihasznál az ellenfél.
Számodra személyesen mit jelentett ez a szezon? Milyen volt a felelősség csapatkapitányként?
Különösen fontos volt számomra ez a szezon, hiszen hat év után újra lehetőségem nyílt NB I-ben játszani, ráadásul csapatkapitányként. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, ezért szerettem volna bizonyítani, és mindent megtettem a bennmaradásért. Nagy volt rajtam a felelősség, és eleinte féltem is, hogy képes leszek-e megfelelni az elvárásoknak. Úgy érzem, bár voltak hibáim, a tőlem telhető legjobbat nyújtottam.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
Volt olyan időszak, amikor különösen nagy nyomás nehezedett rád vagy a csapatra? Hogyan kezeltétek?
Az utolsó néhány mérkőzés során mindenkin nagy volt a nyomás: rövid időn belül több meccset játszottunk élvonalbeli csapatok ellen. Gyors regenerálódásra és maximális koncentrációra volt szükség, hiszen ezek mind nagy iramú mérkőzések voltak. Az MTK elleni bajnoki után még inkább éreztük a nyomást, nem szerettünk volna még egyszer ilyen sok gólt kapni. Egymást segítve próbáltunk túllendülni ezen, és az edzőink is mindenben támogattak bennünket. Összességében sikerült jól kezelnünk ezt a helyzetet, és kitartottunk a végéig.
Ha egy dolgot kiemelhetnél ebből a szezonból, amit soha nem fogsz elfelejteni, mi lenne az?
Különösen emlékezetes számomra az az érzés, amikor egy erősebb csapat ellen játszottunk, és a teljes csapat egy emberként küzdött 90 percen keresztül. Az edzőnk szavaival élve: “csúsztunk-másztunk”, és mindenki a szívét vitte ki a pályára. Soha nem fogom elfelejteni azt az elszántságot és erőt, amit akkor a csapattársaim szemében láttam.
Mit üzensz a fiatal akadémista lányoknak, akik most kezdik el a focit és a jövőben hasonló utat szeretnének bejárni, mint te?
Legfőképpen, hogy soha ne adjátok fel az álmaitokat! Nehéz út lesz, sok munkával és lemondással jár, de higgyétek el, megéri! Aki kitartóan dolgozik, napról napra fejlődik, és végül eléri a céljait. Ha nekem sikerült, nektek is fog, ebben biztos vagyok!
