Három év után ismét Vas László irányítja a PMFC felnőtt labdarúgócsapatát. A korábban már sikeres időszakot maga mögött tudó 53 esztendős szakember nem először ül le a pécsi kispadra, és ezúttal is határozott célokkal, mély elköteleződéssel tért vissza. Régi-új trénerünkkel készített interjúnkban szó esik klubhűségről, edzői tapasztalatokról, a fiatalok szerepéről, és természetesen a PMFC előtt álló kihívásokról is. Egy biztos: Vas László nem csak dolgozni, hanem építeni és újra közösséget teremteni jött haza.

– Játékos és edzői múltadból fakadóan is ezer szállal kötődsz a klubhoz. Milyen érzésekkel tértél vissza ismét a PMFC kispadjára?

– Akik ismernek, tudják, mit jelent számomra a pécsi labdarúgás. Egykor megkaptam azt a megtisztelő lehetőséget, hogy a klub vezetőedzője lehettem, és ez azóta is szívügyem. Fájdalmas látni, hogy jelenleg milyen helyet foglal el a pécsi foci a magyar futballban. Ez egy olyan történet, amit magaménak érzek és szeretnék rajta javítani. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy visszatérek, és mindent megteszek azért, hogy változtassunk a jelenlegi helyzeten.

– Korábban több szezonon át vezetted a csapatot az NB III-ban, majd az NB II-ben. Azóta megfordultál Tiszakécskén, az U21-es válogatottnál, legutóbb pedig az NB I-es Zalaegerszegnél. Milyen tapasztalatokat szereztél ezek alatt?

– A futballban minden állomás egy lépés előre, feltéve, ha az ember is tanul belőle. Az edzői munka folyamatos fejlődés, rengeteg tapasztalattal és tanulsággal. Az évek során sok mindent megéltem, és ezekből próbálok építkezni. A múlt tapasztalatait magammal hozom, de a jelenre kell koncentrálni. Most sem egy egyszerű munkahelyre jöttem, hanem azért vagyok itt, hogy valamit felépítsünk, valamit letegyünk az asztalra. Ez a klub különleges helyet foglal el az életemben.

Vas László már megtartotta első tréningjét a PMFC vezetőedzőjeként. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Bár távol voltál, gondolom, figyelemmel kísérted a PMFC szereplését.

– Természetesen. Bárhol is dolgoztam, a pécsi labdarúgást mindig figyeltem. Szomorú és elgondolkodtató, hogy a klub jelenleg hol tart. Nem az én feladatom megítélni, miért került ide, de azt igen, hogy ha bizalmat kaptam, akkor mindent megtegyek a változásért. Ha megnézzük, a Kozármisleny vagy a Szentlőrinc milyen teljesítményt nyújt az NB II-ben, az példaértékű. Nekünk is megvan az a potenciálunk, hogy visszakerüljünk arra a szintre, ahová a PMFC valóban tartozik.

– Korábban is karakteres csapatokat építettél Pécsett. Mik az elképzeléseid az új szezonra?

– Nem szeretek ígérgetni, és ezt most is hangsúlyozom. Amikor először lehettem a PMFC vezetőedzője, akkor is azt mondtam: vissza kell szereznünk a szurkolók bizalmát. Akkor 100 nézőről 5000-ig jutottunk, most is ez a cél. Ez csakis kemény munkával, összefogással, nyugalommal és következetességgel érhető el. Ha ezt a szemléletet át tudom ültetni a játékosokba, akkor biztos vagyok benne, hogy előre tudunk lépni. Hiszek a munkában, a csapatban, és abban, hogy közösen képesek vagyunk építkezni.

– A keretben a tavalyi együttes gerince mellett sok saját nevelésű játékos is helyet kapott. Miként látod az ő szerepeltetésüket?

– Mindig is figyeltem az utánpótlásra, függetlenül attól, éppen hol dolgoztam. A múlt is azt mutatja, hogy a PMSC és a PMFC a pécsi kötődésű játékosokkal ért el komolyabb sikereket. Bár a mai világban ez nem mindig egyszerűen kivitelezhető, mégis ebben látom a helyes utat: megtalálni azokat a saját nevelésű értékeinket, akiket itt tudunk tartani, és akikkel valódi közösséget tudunk teremteni. Ez hitelesebb, és ez az, ami újra megtöltheti a stadiont.

– És végül: kevesebb, mint egy hónap van a bajnoki rajtig. Hogyan készültök, milyen munkát tervezel?

– Nem feltétlenül csak az a cél, hogy keményen meghajtsuk a játékosokat, hanem hogy tudják, amit csinálunk, az miért történik, és mit adhat nekik. Fontos, hogy a játékosok megértsék, hogy az intezíven és jól elvégzett munka készítheti fel őket megfelelően a bajnoki mérkőzések eredményes megvívásához. A mi dolgunk az, hogy mind mentálisan, mind fizikailag, mind taktikailag felkészítsük őket a rájuk váró feladatokra. Először az NB III-ban, de bízom benne, hogy nemsokára magasabb szinten is. Ehhez a munkához feltétlenül szükség van a háttérstáb elkötelezett és alázatos munkájára.