„A futball iránti szenvedély nélkül nem lehet utánpótlást nevelni” – interjú Kislőrincz Istvánnal.

Új szakmai igazgató irányítja a PMFC utánpótlás-nevelését: Kislőrincz István személyében egy nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakember vette át korosztályos labdarúgóink képzésének vezetését. A lajosmizsei születésű, a PMFC színeiben korábban 1996 és 1998 között 24 első- és 26 másodosztályú bajnoki mérkőzésen pályára lépő egykori játékos hosszú éveket töltött Angliában és az Egyesült Államokban, ahol tanárként, edzőként és akadémiai igazgatóként is dolgozott. Az UEFA A és UEFA Elite Youth A licenccel is rendelkező 48 esztendős sportvezető célja, hogy kamatoztassa külföldön szerzett tapasztalatait. Az alábbi interjúban életútjáról, valamint a PMFC utánpótlásával kapcsolatos terveiről beszélgettünk.

Kislőrincz István a PMFC új utánpótlás szakmai igazgatója. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Nem először tartozol a PMFC-hez, de most új szerepkörben tértél vissza. Hogyan tekintesz erre a feladatra?

– Valóban, nem ismeretlen számomra a klub, hiszen játszottam a PMFC-ben a kilencvenes évek végén. Most azonban új kihívás előtt állok: a célom, hogy a külföldön szerzett tapasztalataimmal, szemléletemmel hozzájáruljak a klub utánpótlásának szakmai fejlődéséhez, de úgy, hogy közben megtartsuk a helyi hagyományokat és értékeket is.

– A játékos-karrieredet sérülések nehezítették, ami aztán elindított az edzői pályán. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

– Sajnos igen, három műtétem is volt, ami után ugyan visszatértem a pályára, de elvesztettem a korábbi lendületemet, és egyre inkább az edzői pálya kezdett foglalkoztatni. Közben a Pécsi Tudományegyetemen testnevelő tanári diplomát szereztem, és már 26 évesen játékos-edzőként dolgoztam Beremenden. Ott kezdtem el az A licenc megszerzését is, de dolgoztam Komlón, majd az angol és a skót szövetségnél folytattam edzői tanulmányaimat.

– Később hosszú évekig Angliában dolgoztál. Mit adott neked ez a nemzetközi tapasztalat?

– Nagyon sokat. Kezdetben tanárként és edzőként dolgoztam, majd közel tíz éven át vezettem a Brooke House College Football Academy-t, ahol a világ legkülönbözőbb országaiból érkező fiatalokat képeztünk, napi edzésekkel és versenyeztetéssel. Az volt a cél, hogy olyan szintet nyújtsunk nekik, ami közel van a profi klubok színvonalához, de a tanulásra is nagy hangsúlyt fektettünk a magániskolában. Jó érzés, hogy voltak olyan játékosok, akiket aztán a legmagasabb szintű akadémiák, vagy klubok vittek el tőlünk, de volt szerepünk abban is, hogy közvetve játékost adjunk a magyar A-válogatottnak.

– Az angol futballkultúra mitől ennyire különleges a te szemeddel nézve?

– Ott a futball egy életforma. Címszavakban úgy tudnám jellemezni, hogy klubhűség, szenvedély, és közösség. Egy helyi szurkoló nem váltogat csapatot, hanem apáról fiúra száll annak szeretete. Ez a fajta elkötelezettség mindenhol jelen van – a buszsofőrtől a tanárig mindenki erről beszél. Teljesen mindegy, milyen osztályban is szerepelnek a kedvencek, állandó témaként szolgál a foci. Akár a hetedosztályban is fanatikusak a drukkerek. Folyamatosan követik a híreket, és szurkolnak a csapatnak. Ez a futball iránti őszinte szeretet nagy hatással volt rám, és ebből sokat szeretnék itthon is kamatoztatni.

A sportvezető korábban az angliai Leicester melletti Market Harborough-ban található a Brooke House College labdarúgó akadémiát vezette. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Amerikában is megfordultál. Miben más az ottani futballélet?

– Amerikában főleg a sport iránti lelkesedés, a családok részvétele, a közösségi élmény volt inspiráló. Inkább kalandvágyból mentem ki, de remek élmény volt – ott is tanultam új dolgokat a gyerekekkel való bánásmódról és a sport szerepéről az oktatásban. Mindenképpen ki szerettem volna próbálni magam abban a közegben is, és azt kell, mondjam, rendkívül hasznos volt a Connecticutban eltöltött időszak.

– Közel két évtizednyi külföldi szerepvállalás után milyen volt visszaintegrálódni a hazai futballközegbe?

– Tavaly nyáron a REAC Sportiskolánál bíztak meg, ahol technikai vezetőként és utánpótlás szekcióvezetőként láttam el a feladatomat. Örültem a nagyszerű felkérésnek, hiszen ennek köszönhetően volt lehetőségem visszaszokni a futball itthoni világába. Alaposan megismertem a rendszer felépítését és működését, a bajnokságok lebonyolítását és minden olyat, amibe korábban külföldről csak felületesen láthattam bele.

– Mit szeretnél hozzáadni a PMFC utánpótlásához a nemzetközi labdarúgásban szerzett tapasztalatokkal?

– A klubnak már most is erős alapjai vannak. A célom az, hogy a meglévő rendszerhez hozzáadjak a nemzetközi szemléletemmel, tapasztalataimmal, akár a kultúraformálás, akár az edzők és játékosok támogatása terén. Szeretném, ha olyan értékek, mint a szenvedély, a kemény munka és a tisztelet meghatározóvá válnának a mindennapokban.

– Július 1-jén kezdted el a munkát. Hogyan telnek az első hetek?

– Ismerkedéssel, sok beszélgetéssel. Szerencsére az edzők többségét ismerem, vagy volt játékostárs, vagy olyan, aki ellen játszottam korábban. Megpróbálom minél jobban átlátni, hogyan működik jelenleg a pécsi rendszer, és ezek alapján együtt gondolkodjunk a stáb tagjaival, hogy hol lehetünk még jobbak.

– Ha előretekintünk: mit tartanál sikernek, mondjuk két év múlva?

– A legfontosabb, hogy kialakuljon egy egységes szemlélet, értékalapú munka. Ha azt látom, hogy a gyerekek motiváltak, hogy az edzők fejlődnek és támogatják az egyének képzését is a csapaton belül, akkor már jó úton járunk. Azt vallom, hogy a futball iránti szenvedély nélkül nem lehet utánpótlást nevelni. Fontosnak tartom továbbá, hogy a gyerekeket magas szintű ellenfelek ellen teszteljük. Természetesen szintén cél, hogy minél több játékos jusson el a felnőtt csapat közelébe, a korosztályos válogatottakba, de a legfontosabb, hogy mindenki a saját maximumát elérje akár játékosként, akár emberként.