Sokan ismerik Fischer Norbert hangját a színpadról, de kevesebben tudják, hogy a népszerű énekes, dalszerző és színészt szoros szálak fűzik a PMFC-hez, ahogyan zeneszerzőtársát, Friskó Pétert is. Ez a közös kötődés inspirálta őket arra, hogy együtt megalkossák a piros-feketék új csapatindulóját. A nemrég megjelent „Pécsi a szívünk” című dal kapcsán Fischer Norberttel beszélgettünk, aki arról is mesélt, mi ihlette a szöveget és a zenei világot, valamint hogy miért vált Pécs – a stadion mellett – nemcsak a dalnak, hanem a videoklipnek is meghatározó szereplőjévé.
– Sokaknak ismerősen cseng a hangod, de talán kevesebben tudják, milyen szoros a kapcsolatod a klubbal. Honnan ered ez a kötődés?
– Még egészen gyerekkoromból. Édesapámmal 1996. április 13-án voltunk először meccsen, egészen pontosan egy PMFC–Újpest bajnokin. Sajnos vendéggyőzelem lett a vége, de számomra mégis meghatározó élmény volt ott ülni a lelátón és megfogott a hangulat. Később 14 évesen bekerültem a klub utánpótlásába, végigjártam a ranglétrát, majd Nagy Tamás felhívott az első csapathoz, ahol egyik kedvenc focistám, Márton Gábor csapattársa lehettem. Szóval nem most kezdődött a PMFC iránti szeretet.
– És most te lettél az, aki hangot adott a PMFC-nek. Honnan jött az induló ötlete?
– Több oldalról is jött az impulzus. Régóta biztattak, hogy legyen egy dal, ami méltó a klubhoz. Erős pécsi kötődésem is arra inspirált, hogy dalba öntsem mindezt. Az első perctől tudtam, hogy ez a szám Friskó Péter, vagyis Fidó kezébe való. Ő nemcsak zseniális zenész, de hatalmas szurkolója is a Pamacsnak. Tudtam, hogy együtt jót alkotunk.
Video: Fullcontent Production
– Miért pont a rock irányába vittétek el a dalt, illetve mi volt a koncepció a szöveg mögött?
– Nem vagyok klasszikus rockénekes, de Fidó megmondta: „Egy Munkás himnusz nem lehet mazsola!” Így született meg a dallam, a hangszerelés, minden. Jó volt a közös munka és úgy érzem, sikerült egy olyan muzsikát összehoznunk, ami nemcsak fülbemászó, de szívből is jön. A szövegvilágot illetően a legfontosabb szempont az volt, hogy a klub múltjából merítsünk. A PMFC-nek vidéki egyesületként mindig is komoly presztízse volt. Ide félve jöttek a nagycsapatok is. A gárda mögött állók pedig éreztették, hogy komoly erőt képviselnek a lelátókon buzdítva. Ezt a mentalitást, ezt az örökséget akartuk belevinni a szerzeménybe. Egy olyan dalt akartunk, ami amellett, hogy gyorsan tapad, a stadionban együtt lehet énekelni.
– A klipben is megjelenik Pécs – nemcsak a stadion, hanem maga a város is. Tudatos volt ez a döntés?
– Abszolút, a kettő szerintem kéz a kézben jár. Pécs egy ikonikus város, tele országosan is ismert helyszínekkel, elképesztően színes kultúrával, egyedülálló hangulattal, és egy sajátos identitással. A Mecsekoldalhoz, vagy a belváros különböző pontjaihoz mindenkit élmények, emlékek, érzelmek kötik. Persze nem fért bele minden a klipbe, de azt szerettük volna, ha ez nemcsak a csapat, hanem a város himnusza is lenne. Szerintem így lett kerek az egész.
– Milyen érzés volt ezt a dalt felénekelni, ilyen formában képviselni a klubot?
– Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az előadóművészi pályám legnagyobb megtiszteltetése. A DAC-meccs előtt énekelni Dunaszerdahelyen sem volt gyenge, az is egy szép pillanat volt. De, hogy egykori PMFC-játékosként én lehetek az, aki ennek a klubnak – és ennek a városnak – a himnuszát elóadja, az egészen különleges. Remélem, hogy a gyerekeink is ezt fogják énekelni a lelátón. Sőt… biztos vagyok benne!
