A Simple Női Liga NB I-ben remek őszt produkált női élvonalbeli labdarúgócsapatunk: 16 ponttal a sűrű középmezőny 6. helyén telelünk, miközben a Simple Női Kupában már a legjobb nyolc között vagyunk. Nyáron visszatérő edzőnk, Bolboaca Augustin szerint a szezon eleji lendület, a fiatalok berobbanása és a fejlődésben rejlő lehetőségek adják a tavasz legfontosabb ígéretét. Trénerünkkel az őszi tapasztalatokról, a tehetségek előretöréséről és a vágyálmokkal szőtt közeljövőről is beszélgettünk – INTERJÚ.
– Nyáron a második NB I-es szezonnak vágtunk neki. Milyen szempontok szerint indult el a munka?
– Gyakorlatilag ugyanazok a célok vezéreltek, mint korábban. Egyetlen nagy változás volt, ismét én lettem a csapat edzője. Nem szerettem volna sok külföldi játékost igazolni, ahogy túl nagy mozgást sem akartam a keretben. Legfeljebb 3-4 új érkezőben gondolkodtunk és így is lett. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy együtt maradjon a csapat gerince, és megtartsuk a fiataljainkat, különösen a saját nevelésűeket. Az NB I-ben továbbra is a folyamatos fejlődés az elsődleges, hiszen nagyon fiatal társaság vagyunk, amely hosszú távon tervez Pécsen. Többen az első osztály mellett külföldre, mások a válogatottba vágynak, ehhez pedig olyan szakmai közeget kellett kialakítanunk, amely támogatja őket ebben.
– A szezon eleje kifejezetten jól sikerült, 4-5 fordulón át szinte szárnyalt a csapat. Te hogyan láttad ezt az időszakot?
– Nagyon erősen kezdtünk, és ebben hatalmas szerepe volt annak, hogy a nyári felkészülés fantasztikusan sikerült. Szeretném ismét kiemelni a klub szerepét és támogatását: nem minden női csapatnak adatik meg, hogy külföldi edzőtáborba mehessen, és ilyen erős ellenfelek ellen készülhessen. Mi ezt már második éve megkapjuk, amiért óriási köszönet jár. Az ősz elején jöttek is a sikerek, lendületben voltunk. Aztán – részben a fiatal kor miatt – az első hullám után kicsit leblokkoltunk. Nem azt mondom, hogy megijedtünk, de túl óvatos futballt kezdtünk játszani, kevesebb kreativitással. Ez sajnos a szezon második felében is érződött.
– Sokszor mondod, hogy számodra a jó játék fontosabb az eredménynél. Idén azért látszott, hogy megvan a csapatban a minőségi futball.
– Egyértelműen. Ez talán az egyik legnagyobb edzői kihívás kihozni a játékosból azt, ami bennük van. Látom rajtuk, hogy meccsen belül képesek 30-40 percre nagyon magas szintet hozni, majd jön ugyanennyi idő, amikor mintha nem is az én csapatomat látnám viszont a pályán. Lehet jól játszani és kikapni. Tavasszal az lesz a legnagyobb feladat a szakmai stábbal karöltve, hogy a jó periódusokat minél inkább kitoljuk. Nem kell görcsölni, nem a bajnoki címért megyünk, ám törekedni fogunk rá, hogy az eredmény mellett legalább 70-80 percig minőségi futballt tudnánk nyújtani.
– A PMFC rendelkezik az NB I egyik, ha nem a legfiatalabb keretével. Mennyiben befolyásolja ez a teljesítményt?
– Alapvetően meghatároz mindent. A fiatalok rendkívül fontosak, de nem csak az ő hullámzó teljesítményük jelent kihívást. Vannak 24-26 éves játékosaink is, akik sajnos fiatalabb korukban nem kapták meg azt a folyamatos képzést, amit a mostani akadémistáink, hiszen ők 5-6 éve napi szinten fejlődnek. Így ők hátrányból indulnak, de óriási potenciál van bennük, és hatalmasra becsülöm őket. Szeretnek tanulni, pótolni a hiányosságokat. A stáb feladata, hogy működő egységet csináljunk. Hosszabb távon nagyon biztató a csapat. A fiataljaink felfelé törnek, a 25 év körüliek pedig nem levezetni jöttek: ők még fejlődni akarnak.
– Idén is több újoncot avattatok az NB I-ben. Kik ők, és miért éreztétek úgy, hogy eljött a megfelelő pillanat?
– Amikor visszatértem edzőnek, az első célom az volt, hogy beépítsem a fiatalokat és ehhez tartom is magam. Sok tehetség választja a PMFC-t más akadémiák helyett, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nekik azt ígértem: lehetőséget kapnak. Akik már 6-7 éve nálunk pallérozódnak, dolgoznak, fejlődnek, megérdemelték, hogy kipróbálják magukat az NB I-ben. Ami különösen fontos, hogy nem 2-3 percekre küldtük be őket, hanem komoly meccsszituációkban, például a Honvéd vagy a Győr ellen. Nem vallottak szégyent, sőt. Váró Adelheid, Szabó Rebeka, Balogh Zselyke, Tóth Zolna, aki 15 évesen már négyszer kezdett, Horváth Kamilla pedig három hónap alatt Kaposvárról eljutott az U19-es válogatottságig és az NB I-ig. Ezek óriási sikerek, és hatalmas motivációt jelentenek az utánpótlásnak is.
– A Simple Női Kupában is versenyben áll az együttes, a négy közé jutásért a címvédő ETO vár ránk. Számodra milyen jelentőséggel bír a kupasorozat?
– Már nyáron elmondtam a csapatnak, hogy a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutni. Székesfehérvári sikerünket követően ott vagyunk a legjobb nyolc között, és a mezőnyből kiemelkedő Győrt kaptuk a következő körben. Ez természetesen bravúrt kíván tőlünk, de hiszek benne, hogy képesek lehetünk rá. Nincs könnyű mérkőzés, de a cél egyértelmű a kupát tekintve, ott szeretnénk lenni az elődöntőben.
– Ha fél távnál ránézel az NB I-es tabellára, mi jut először eszedbe?
– Az első hat helyet céloztuk meg, amit most is tartunk. Intenzív hónapok vannak mögöttünk, a játékosok rengeteg munkát tettek bele az eddigiekbe. A bajnokságban a topcsapatok ellen is jó meccseket játszottunk, olykor egy kis szerencse hiányzott az esetleges bravúrhoz, vagy pontszerzéshez, ugyanakkor a riválisok ellen pedig szinte mindig ki-ki mérkőzéseink voltak. Tavasszal ezen fog sok minden múlni.
– A pihenő előtt még vár rátok az NB I-es teremtorna Martonvásárhelyen. Mit vársz ettől a két naptól?
– Ugyanazzal a mentalitással megyünk, mint mindig, szeretnénk jól szerepelni. Meghatározó játékosaink közül ugyan sokan nem állnak rendelkezésre, azonban mindenki fontos része a csapatnak, és biztos vagyok benne, hogy ott is jól fogunk játszani. Nem vagyunk futsalosok, vagy kispályások, de igyekszünk majd jó formát nyújtani.
– Ezután jön majd csak a téli szünet. Hogyan alakul a felkészülés?
– Három hét pihenőt kapnak a lányok. December 20-tól futóprogram vár a lányokra, január 5-én pedig kezdjük az edzéseket. Rövid lesz az idő, mert február 10-én már Simple Női Kupában szerepelünk, utána pedig rögtön bajnoki következik. Továbbra is kiváló körülmények között dolgozhatunk és most is lesznek a tervek szerint szerb, horvát, román ellenfeleink a felkészülési meccseken. Nem tervezünk igazolni, inkább az akadémisták beépítése marad fókuszban.
– Saját nevelésű támadónk, Turi Bori fél év alatt túlszárnyalta tavalyi teljesítményét a gólokat tekintve, és nagy esély van rá, hogy külföldre igazol. Ha így lesz, mennyire fog hiányozni?
– Biztosan hiányozni fog, de két okból is támogatjuk az eligazolását. Egyrészt nem vagyunk önzőek: nem tarthatjuk csak azért itt, hogy velük ötödik, vagy hatodik legyen. Másrészt a magyar futball érdeke is, hogy Turi Bori tovább fejlődjön. Sokszor hallom, hogy miatta van a Pécs ott ahol. Ez nem teljesen igaz. Szakmai kihívásnak érzem, hogy megmutassuk, igenis lesz következő Turi Borink, sőt akár kettő vagy három is. Az akadémiai háttér képes pótolni bárkit, és én várom ezt a feladatot.
– Milyen tavasszal lennél elégedett?
– Minimum tartsuk a mostani helyezést. De számomra a legfontosabb, hogy az eredmény mögött legyen játék is. Emellett továbbra is biztosítani kell a fiatalok fejlődését. Pécs mindig is az utánpótlásáról és fiataljairól volt híres, és most is jó irányba haladunk: rengeteg korosztályos válogatott játékosunk van. Reményeink szerint nyáron még több fiatal érkezhet Pécsre, mert rendkívül vonzó a klub női szakága: MTK-ból, FTC-ből is érkeznek megkeresések. Jó érzés, hogy már nemcsak Pestre mennek, hanem onnan is jönnének ide a labdarúgók. A pécsi közeg most kívül-belül erős, és minden adott a fejlődéshez.


















