Vas László számára a múlt vasárnapi Balatonlelle SE elleni mérkőzés nemcsak egy újabb bajnoki találkozót jelentett, hanem egy fontos mérföldkövet is: vezetőedzőnk 150. tétmérkőzésén ült a PMFC kispadján. A jubileum alkalmából 54 esztendős trénerünkkel visszatekintettünk a kezdetekre, a feljutással végződő, nehézségekkel tarkított, de emlékezetes időszakra, a másodosztály kihívásaira, valamint a piros-feketék jelenlegi helyzetére és céljaira.

A Balatonlelle elleni mérkőzésen a 150. tétmérkőzéseden ültél a PMFC kispadján. Mit jelent ez számodra?

– Mind a százötven meccset egyenként éltem meg, úgyhogy egyfelől nyilván óriási megtiszteltetés, hogy a PMFC edzője lehetek, és az, hogy ilyen hosszú távon, az már kimondottan jól esik. Nemileg beárnyékolja ezt a jubileumot, ami közös célunk lenne, és nekem is a vágyam, hogy a pécsi labdarúgás visszakerülhessen abba a helyzetébe, amit régen a nagy elődök megteremtettek és folyamatosan szinten tartottak. Ez az egyik fő szempont és ezért dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy 150-szer ülhettem a kispadon. Mindig ekként tekintettem erre a tisztségre, és most is azon dolgozom, hogy a képességeimet és tudásomat a klub érdekében kamatoztassam, és tegyek azért, hogy a klub fejlődhessen és jobbá válhasson.

Vas László 2018-ban először a PMFC kispadján vezetőedzőként. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Emlékszel még az első mérkőzésedre 2018-ból, a Dabas ellen? Milyen érzések voltak benned akkor?

– Minden percére emlékszem annak is, hiszen nagy várakozással tekintettem a mérkőzésre, a debütálás szempontjából. Nagyon sokáig vezettünk, de egy szerencsétlen góllal az akkor előkelőhelyen álló vendégek ellen sajnos nem sikerült megőriznünk az előnyünket és végül 1-1 lett. Akkor ezt nagyon rosszul éltem meg, mert győzelemmel szerettem volna debütálni, de vigasztalt, hogy ezzel együtt hat meccsen át őriztük veretlenségünket, pedig abban az időszakban a csapat és a klub helyzete nem volt a legrózsásabb.

A csapat 2019-ben vezette a bajnokságot, amit ugyan a Covid-járvány miatt lefújtak, mégis éllovasként fellépetett a PMFC az NB II-be. Mit jelentett ez számodra edzőként?

– Természetesen óriási élmény volt, és én azt a csapatot abszolút bajnoknak tekintem. Aki tudja, hogy milyen helyzetből indultunk – fél-egy évvel korábban még a kiesés ellen küzdöttünk az NB III-ban –, az érti igazán. A következő kiírásban nem kimondott célként hajtottunk a bajnoki címre, mégis az első perctől az utolsóig magabiztosan vezettük a tabellát. Nagyon sok, különböző helyről érkező, de jó mentalitású labdarúgóval egy nagybetűs csapatot-kollektívát tudtunk építeni. A sikerünk kulcsa ebben is rejlett, emiatt nagyon jó emlékekkel gondolok vissza rájuk és erre az időszakra. Nem tudom elképzelni, hogy ezt az első helyet el tudták volna tőlünk venni. Végig elsők voltunk, rengeteg gólt rúgtunk, színvonalas mérkőzéseket játszottunk, és megérdemelten jutottunk fel. Az, hogy ehhez a Covid is hozzájárult, nem így fogalmaznék, mert rengeteget dolgoztunk azért, hogy már az első évben felkerüljünk a másodosztályba.

A feljutás után nemcsak visszakerült a PMFC a futballtérképre, hanem rá is rúgta az ajtót a mezőnyre. Milyen volt számodra a másodosztályban eltöltött időszak?

– Tudtuk, hogy ez a szintlépés még több energiát, még több munkát és fejlődést igényel. Nem az volt a fő cél, hogy minden poszton megerősítsük a csapatot, hanem, hogy arra a magra építsünk, akikkel elértük az előző év eredményeit, és egy-két játékossal egészítsük ki. Úgy gondolom, mindenki megérdemelte, hogy egy osztállyal feljebb bizonyítsa, hogy a klub fejlődésének fontos láncszeme. Sokáig ott voltunk a feljutás közelében is. A Gyirmót elleni mérkőzés például emlékezetes, ahol 3-0-ra vezettünk idegenben, és aztán történt, ami történt, de ettől függetlenül egy nagyon szép szezont futottunk.

Vas László irányításával az NB II-ben is eredményesen szerepeltek a piros-feketék. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

2022-ben megszakadt a közös munka, majd tavaly nyáron visszatértél. Mi járt a fejedben, amikor újra átvetted a csapat irányítását?

– Nem titkolom, hogy fájó volt a válás, mert maradt bennem hiányérzet. Amikor újra megkerestek, ugyanazt a célt fogalmaztam meg: a lehető leggyorsabban visszajuttatni a pécsi labdarúgást arra a helyre, amit a szurkolók és a város elvárnak. Mélyről indultunk, teljesen új csapatot kellett építeni különböző helyekről, eltérő edzettségi állapotban érkező játékosokkal. Amit ilyenkor mond az ember az eredményekről, az könnyen kifogásnak tűnhet, de mi nem kifogásokat keresünk, hanem megoldásokat, és ezen dolgozunk nap, mint nap.

Vezetőedzőként bár 150 tétmérkőzésnél jársz, de összességében a 200-at is átlépted Pécsen. Foglalkoztatnak a számok és a statisztikák?

– Mindig a folyamatokból indulok ki, de ez nem működik számok nélkül. Ha nincs teljesítmény és nincs eredmény, akkor bármilyen jó szakmai koncepció kevés. Ha nincs eredmény, akkor Magyarországon a türelem egy sajátos fogalom. Én abban hiszek, hogy ha beletesszük a szükséges energiát és munkát, az előbb-utóbb eredménnyel párosul. Ha egységes az öltöző, és olyan vezetők állnak mögötted, akik támogatnak a nehéz időszakokban is, akkor egy jól felépített koncepció mentén, hosszú távon eredményes lehetsz.

A PMFC kispadját gyakran emlegetik a legkényelmesebb helyként is a Stadion utcában. Te hogyan tekintesz erre a szerepre?

– Sokszor, amikor leülök a kispadra, elgondolkodom azon, hogy kik ültek ott előttem, és milyen eredményeket értek el. Ez mindig különleges érzés. Ilyenkor az jut eszembe, hogy vissza kell adnunk a szurkolóknak azokat az élményeket, amiket mi is kaptunk korábban. Ezt nehéz szavakba önteni, megélni egészen más. Boldog vagyok, hogy itt dolgozhatok, és ilyen elődök munkáját folytathatom Pécsett.

Kisebb kitérő után 2025 nyarától újra a Stadion utcában dolgozik a pécsi tréner. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Jelenleg a csapat pontazonossággal a tabella második helyén áll. Hogyan látod a stáb és a csapat eddigi munkáját?

– A saját munkámat nem szeretném minősíteni, ezt megteszik a szurkolók, a kritikusok, az újságírók és a vezetők. Kollégáimmal együtt a gondolkodásunk és a filozófiánk nem változott, ugyanazt az utat járjuk. Olyan munkamorált próbálunk kialakítani, amely eredményességhez vezet. Nem szeretek sallangokról beszélni, a munkánkat az eredmények fogják minősíteni, és a szurkolók véleménye lesz a mérvadó, akik a klub mellett állva továbbra is támogatóak lesznek.

A mindennapokban milyen visszajelzéseket kapsz a környezetedtől, a városban vagy a szurkolóktól?

– Azt gondolom, mindenki, akivel találkozom és a pécsi labdarúgásról beszélgetünk, csalódott, de pozitívan áll hozzánk, és mindenki azt várja, hogy a jelenlegi helyzetből előrelépjünk. Sokan persze aggódnak a pécsi labdarúgásért, ugyanakkor rengeteg pozitív visszajelzést és energiát kapok a munkánkhoz. Ez felelősséget is jelent, hogy mind a szurkolók, mind a város felé próbáljunk a tudásunk legjavát adva olyan teljesítményt nyújtani, amire büszkék lehetnek.

Van olyan mérkőzés, amelyre különösen szívesen emlékszel vissza, és ami ma is inspirál?

– Érdekes módon két olyan találkozót emelnék ki, amelyek nem a legjobb időszakunkból valók. Azért fontosak, mert akik nem látták és nem tudták, mi zajlott a háttérben, nem is érthették igazán a jelentőségüket. Az NB II-ben, a második évben, nehéz körülmények között – Covid és belső problémák mellett – a listavezető, tizenhárom forduló óta veretlen Diósgyőrt 3-0-ra vertük itthon, nagyon jó játékkal. Az ellenfél tele volt válogatott játékosokkal, gyakorlatilag egy NB I-es szintű csapat volt. Ugyanebben az időszakban 6-1-re győztük le a Nyíregyházát, amely később osztályt váltott. Ez a két mérkőzés egy olyan időszakban született, amikor rengeteg belső problémával küzdöttünk, de soha nem panaszkodtunk és nem beszéltünk róla kifelé, ezért különösen értékesek számomra.

Szépen halad céljai felé Vas László vezetésével a PMFC. Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Utolsóként, mennyire fontos számodra a stábmunka a hosszú távú siker szempontjából?

– Természetesen az egyik alappillére mindennek. Ahhoz, hogy valaki hosszú ideig egy klub kispadján üljön, elengedhetetlen a háttérben dolgozó emberek munkája. Ők sokszor nem kerülnek reflektorfénybe, de rengeteget tesznek hozzá a közös sikerhez. Hiszek a stábmunkában: mindenkinek megvan a feladata, és ha mindenki lojálisan, a saját területén a maximumot nyújtja, az hatalmas segítség. Ez az egyik alapja annak, hogy egy jó stáb, egy jó öltöző és egy sikeres csapat kialakuljon.