Nagyinterjú: A bajnokság és az osztályozók lezárultával értékelte a mögöttünk hagyott 2025/2026-os szezont Dragóner Attila, a PMFC sportigazgatója, akivel nemcsak a pályán látottakról, illetve az ezüstéremről, hanem a háttérben zajló komoly strukturális átalakításokról, az utánpótlás-stratégiáról, valamint a felnőtt NB III-as labdarúgócsapat keretének nyári megerősítéséről és Vas László vezetőedzővel való közös szemléletéről is beszélgettünk.
Tavalyi kinevezésed után hangsúlyoztad, hogy sportigazgatóként egyszerre vagy jelen a felnőtt csapat és a klub stratégiai építésében. Fontosnak tartod, hogy a felnőtt- és az utánpótlás-labdarúgás két külön, mégis összekapcsolódó rendszerként működjön?
– Stratégiai és strukturális szempontból eltérő területről beszélünk, még akkor is, ha a kettő között szerves, átjárható hídnak kell lennie. Amikor idekerültem Pécsre, a tulajdonossal és a vezetőséggel pontosan lefektettük azokat az elképzeléseket és terveket, amelyek mentén mind a két területet át kellett alakítanunk ahhoz, hogy előrelépjünk. Ennek feltérképezésére akkor száz napot kértem, hogy ezen tapasztalatok alapján elkészítsem a nyártól már bevezetésre kerülő új struktúrát és koncepciót. A felnőtt futball egy kőkemény, eredményorientált világ: itt a jelen sikerei és a bajnoki pontok megszerzése jelentik az elsődleges célt. Az utánpótlás ezzel szemben egy hosszabb távú, nevelési és értékteremtési folyamat, ahol a képzés minősége és a felnőtt futballra való érettség a mérce. Ha a kettőt összemosnánk, sérülne a szakmai munka. Mindkét területen komoly változtatásokat indítottunk el, de a célok és a működési mechanizmusok eltérőek, ám a legfontosabb a klub fejlődése.
Ha visszatekintünk az egész évadra, de különösen a tavaszi szezonra, hogyan értékeled a mögöttünk hagyott időszakot a felnőtt együttes aspektusából?
– Januárban sziklaszilárdan hittünk abban, hogy versenyben leszünk a végső győzelemért. Mind a vezetőség gazdasági, mint mi szakmai oldalról – beleértve a játékos igazolásokat is – mindent megtettünk, amit a lehetőségeink megengedtek. Úgy gondolom, ez egy jó és reális terv volt. A télen távozó játékosok helyére minőségi labdarúgók érkeztek, akikkel végig meccsben voltunk a bajnoki címért, egészen az utolsó mérkőzés utolsó percéig. Akadt egy-két olyan mérkőzésünk, amelyben több pont, lehetőség maradt, voltak olyan felejthetetlen meccseink a tavasszal, amelyeket a pécsi szurkolók még sokáig emlegetni fognak, de ha az összképet nézzük, a csapat pozitív teljesítményt nyújtott.
Tény, hogy tavasszal a PMFC gyűjtötte a legtöbb pontot, az osztályozó kiharcolásához azonban ez mégsem bizonyult elegendőnek. Így utólag mi hiányzott?
– Hiába lettünk tavaszi elsők, és mutattunk nagyszerű formát az év második felében, a bajnokság két félévből áll. Az ősz folyamán sajnos becsúszott egy-két olyan mérkőzés, ahol rendkívül fontos pontokat hullajtott el a csapat, és ezt a hátrányt a tavaszi bravúrok ellenére sem tudtuk teljesen ledolgozni. A vágyunk, hogy osztályt váltsunk, most nem valósult meg. De amit az alapok lefektetése terén terveztünk az első csapatnál és az utánpótlásban, azt sikeresen megoldottuk. Az építkezés nem áll meg. Most jön el az a fázis, amikor az utánpótlásban az elkészült tervek alapján végrehajtjuk a nagyobb strukturális változásokat, és ezzel párhuzamosan a felnőtt csapatnál is egyértelmű, nagyon komoly célokat fogalmazunk meg a következő szezonra.
Említetted a következő idényt, de a háttérben még rengeteg a kérdőjel a magyar futballban. Milyen tényezők nehezítik jelenleg a kivitelezést?
– Valóban, rendkívül sok még a nyitott kérdés, és ezekkel nemcsak mi, hanem az összes többi klub is küzd. Elsősorban az a döntő, hogy a klubok milyen központi támogatásokkal számolhatnak a jövőben, utánpótlás és felnőtt szinten, lesznek-e adóváltozások, illetve hogyan alakulnak majd a pontos csoportbeosztások. Sportigazgatóként számomra a legfontosabb feladat, hogy a meglévő büdzsét stabilan meg tudjuk tartani. Egy új, modern klubmodellben gondolkodunk, ahol az egyesület jövőjét szem előtt tartva egy biztonságos, kiszámítható költségvetést kell tartanunk és ennek mentén gazdálkodnunk. Ehhez a stratégiához pedig elengedhetetlen, hogy bizonyos piaci pilléreken keresztül bevételeket generáljunk.
Ha a bevételekről beszélünk, a jelenben élve, a harmadosztályban szűkebbek a lehetőségek. Milyen lábakon kell állnia a PMFC-nek?
– Szerencsére sikerült egy olyan helyi támogatói kört kialakítanunk, akik magukénak is érzik a pécsi labdarúgás ügyét. Bízom benne, hogy ez a kör csak bővülni fog. Emellett egy futballklub működésének megvannak a klasszikus bevételi forrásai: a jegybevétel, bérletekből befolyt összegek, a merchandising vagy akár a reklámjogok értékesítése. Viszont a modern labdarúgásban a legjelentősebb pillér a játékosok értékesítése. Ezt mi is nyomatékosan célként fogalmaztuk meg Baksa Zsolt tulajdonossal és Tomin Milánnal, a klub utánpótlás szakmai vezetőjével közösen. Ha vannak olyan labdarúgóink, akik többre, másra hivatottak, vagy magasabb szinten is megállják a helyüket, akkor a PMFC nem szabhat gátat a fejlődésüknek.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
Ezek szerint továbbra is vannak olyan pécsi fiatalok, akik már most megértek a szintlépésre a hazai vagy a nemzetközi piacon?
– Rendkívül hálás és jó feladat a pécsi korosztályos focistákkal dolgozni, rengeteg energiát és munkát fektettünk bele az elmúlt időszakban. Bevezettünk egy specifikus tehetségprogramot, amelynek az első csapat szakmai stábja és Tomi Milán is aktív részese. Rendszeresen végezünk plusz képzéseket, egyéni edzéseket a gyerekekkel, és a pályán egyértelműen látszik, hogy komoly értékeink vannak. Ugyanakkor a realitás talaján kell maradnunk: a PMFC felnőtt csapata jelenleg a harmadosztályban szerepel. Ebben a pozícióban rendkívül nehéz megtartani azokat a kiemelkedő tehetségeket, akiknek rövidtávon nem tudunk magasabb szintű, professzionális távlatokat nyújtani. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az első csapat minél hamarabb osztályt váltson. Amint feljebb lépünk és stabilizáljuk a helyünket az NB II-ben, a fiatalok megtartása is könnyebb lesz. Az elmúlt időszakban több utánpótlás-válogatott játékos került el tőlünk, de a célunk az, hogy folyamatos profi szerződésekkel igyekezzünk házon belül tartani az értékeket.
Az ifjú titánok végig ott voltak a felnőttek között a pályán. Ki tudnál emelni néhány nevet, akikre építeni lehet a jövőben?
– Tavasszal például Horváth Bendegúz játszotta a legtöbb percet a fiatalok közül. A januári felkészülés során láttuk meg benne azt a szikrát, ami alapján egyértelművé vált: ő egy rendkívül tehetséges fiú, akibe érdemes energiát fektetni. De említhetném Csonka Zoltánt is, és már készítjük elő a következő profi szerződéseket a többi játékosunknak is. Az élet persze hozza magával a piaci megkereséseket. Tavaly egy nagyon tehetséges kapusunk, Kilvinger Levente került ki Olaszországba, az AS Romához. Most pedig két kiemelkedő fiatalunkért jelentkezett be egy hazai élvonalbeli klub; az ő személyüket még nem nevezném meg, azonban nemsokára napvilágot látnak a részletek.
Hogyan zajlott ez a tárgyalás, és miért éppen most jött el az értékesítésük ideje?
– Ahogy említettem, a játékos eladás a klubmodellünk kulcsfontosságú része. Ennél a két fiatalnál ráadásul egy sajátos szituáció alakult ki: közeledtünk a szerződésük lejártához. Sajnos nem tudtunk velük hosszabbítani, mert a harmadosztály jelenleg nem jelentett számukra kellő vonzerőt az első osztályú ajánlatokkal szemben. Hogy ne veszítsük el őket ingyen, még időben értékesítettük őket. Egy nagyon precízen megtervezett stratégia mentén zajlottak a tárgyalások, a srácok és a családok elfogadták a másik klub ajánlatát, mi pedig klubszinten megegyeztünk a vevő klubbal. Ez egy tiszta helyzet. Építjük tovább a következő generációt, hogy folyamatosan legyenek saját nevelésű játékosaink a felnőtt keret határán.
Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt egy tehetséges fiatal játékos megtartása és a számára kínálkozó előrelépési lehetőség támogatása között?
– Nézzük meg újra Kilvinger Levente esetét. Őt még azelőtt keresték meg Olaszországból, hogy én idekerültem volna a klubhoz, és a vezetőség értékesítette, hiszen egy fiatal, tehetséges játékosért minőségi ajánlat érkezett. Egy ilyen hatalmas, életre szóló lehetőséget elvenni egy gyerektől rendkívül nehéz és hálátlan. Ha egy szülőnek feltesszük a kérdést, hogy a fia a tehetsége, a szorgalma, a kitartása és a munkamorálja révén kap egy óriási lehetőséget a sorstól, és látja, hogy a fogadó klubnál megvan a hosszú távú stratégia a fejlesztésére, akkor a szülő el fog gondolkodni. És igazat fog adni a váltásnak. A PMFC egy fantasztikus hagyományokkal bíró, nagy klub, de jelenleg a harmadosztályban szerepel. Azon dolgozunk nap, mint nap, mert a Pécsnek záros határidőn belül vissza kell kerülnie a profi futball elitjébe. A legtöbb fiatal sportoló az NB I-ben, külföldön akar focizni és válogatott szeretne lenni. Ezt az utat úgy tudjuk támogatni, ha a megfelelő időpontban elengedjük őket magasabb szintre. Ha a fejlődésük külföldön vagy az élvonalban mégsem a tervezett ütemben alakul, a kapunk nyitva áll: visszahozzuk őket Pécsre, és itt fejlesztjük tovább őket. Mivel nekünk nincsenek olyan végtelen lehetőségeink, mint a kiemelt akadémiáknak, mást kell csinálnunk, és sokkal, de sokkal többet kell dolgoznunk, hogy megtartsuk az értékeinket. Ám elvenni a lehetőséget a játékostól nem ildomos. Ráadásul, ott a kőkemény gazdasági szempont is: ha lejár egy játékos szerződése, mérlegelni kell. Vagy várunk, és ingyen távozik, vagy az utolsó utáni pillanatban a klub jól jár az eladásával, és komoly bevételt kreál. Ne felejtsük el, ez a bevétel a klub hosszú évek alatt lefektetett munkájának a megtérülése. Ebből az aspektusból is kell nézni a képet.
Sportigazgatóként ilyenkor pörög fel igazán a munka: tárgyalsz a jelenlegi keret tagjaival, a kiszemeltekkel és a szakmai stábbal. Hogyan néznek ki a mindennapjaid?
– Azt kell mondanom, hogy a munka intenzitása az egekben van, és ez így van jól. Hogy egy őszinte kulisszatitkot eláruljak: végignéztem, ahogy az ellenfelünk, a Nagykanizsa ünnepelt. Tudatosan tettem. Látni akartam, hogy még jobban fájjon az, hogy nem sikerült megnyernünk a bajnokságot. Ez a fájdalom azonban hatalmas erőt és extra motivációt adott a mindennapi munkához. Azt akarom, hogy jövő nyáron már mi ünnepeljünk itt együtt a szurkolókkal és a csapattal! A tárgyalásokra visszatérve, ezek a folyamatok nem most kezdődtek. Látni kell, hogy a változások és a vérfrissítések elengedhetetlenek. Vannak olyan labdarúgók, akiknek lejár a szerződése, és lesznek olyanok, akiknek szakmai okokból mi magunk nem ajánlunk új kontraktust. Ugyanakkor a legfontosabb láncszemek megtartásáért kőkeményen harcolunk. Nagy fegyvertény, hogy sikerült megegyeznünk több meghatározó játékossal a folytatásról. Ők kulcsfontosságú pillérei voltak a tavaszi menetelésünknek, amely során mindössze egyetlen vereséget szenvedtünk, és megszereztük a tavaszi első helyet. Folyamatosan tárgyalunk emellett az új kiszemeltekkel. A meglévőkre támaszkodva egy olyan keretet akarunk összekovácsolni Pécsen, amelynek tagjai szenvedélyesen akarnak győzni, fizikálisan minden ellenfélnél gyorsabbak, többet futnak, és képesek megvalósítani a modern, agresszív letámadásra épülő futballt. A fizikai paraméterek mellett a mentális erő is döntő, olyan játékosok kellenek, akik elbírják azt a hatalmas nyomást, hogy Pécsen minden áldott nap győzni kell.
Mi a pontos stratégia a nyárra nézve? Egy bő kerettel vágunk neki a felkészülésnek, miközben az átigazolási ablak szeptember elejéig még nyitva lesz?
– Így van, a fejemben már régen összeállt a kép, és vannak már konkrét megállapodásaink is olyan játékosokkal, akiket leigazolunk. Az ő nevüket hamarosan hivatalosan is nyilvánosságra hozzuk. Olyan keretet építünk, amely roppant egységes, minden tagja egy hajóban evez, és amelynél mindent felülír a győzni akarás. A tavaszi szezonban, amikor a Népligetben az FTC II. ellen 3-0-s vesztésre álltunk, a csapat egyetlen másodpercre sem adta fel a harcot. Abban a reménytelennek tűnő szituációban is mentünk előre. Ez az a mentalitás, amit keresünk. Olyan játékosokkal akarunk feljutni, akik nem ismernek elveszett labdát. A karakter és a személyiségjegyek legalább olyan fontosak a kiválasztásnál, mint a labdarúgó tudása. Stabil alapokon kell maradnunk, és látnunk kell a realitást: a csapatépítéshez idő kell. Ha megnézzük a Nagykanizsát, ők is egy 3-4 éves szisztematikus projekt beérése után tudtak bajnokok lenni, ráadásul csak másodszorra ugrották meg az osztályozót. Nem akarunk kihagyni egyetlen lépcsőfokot vagy fázist sem az építkezésből, de nekünk sokkal erőteljesebben kell haladnunk, mert a szakmai stábbal együtt imádjuk a győzelmet. Olyan tiszteletet és szeretetet kaptam ettől a klubtól, amit csak egy módon tudok viszonozni: bajnoki címet akarok nyerni a Péccsel.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
Köztudott rólad, hogy nem az a sportigazgató vagy, aki kizárólag az irodából irányít: rendszeresen jelen vagy az edzéseken, és a szakmai stáb mellett az öltözőben is. Töretlen az együttműködés Vas László vezetőedzővel?
– Nagy könnyebbség, hogy Lacit senkinek sem kell bemutatni Pécsen, mindenki ismeri a futballhoz való viszonyát. Őrülten, megalkuvást nem tűrően akar nyerni minden egyes edzésen és tétmérkőzésen. Ez a mentalitás fantasztikus energiákat mozgósít. Az ő futballfilozófiájához viszont kőkemény, agresszív és fizikálisan tökéletes állapotban lévő játékosok kellenek, akik bírják a letámadásos játékot. Ebben is hasonlóan gondolkodunk, de a taktika mellett a legfontosabb a közösség ereje. A szurkolóknak, a klubon belüli dolgozóknak, a szakmai stábnak és a játékosoknak egy irányba kell húzniuk a szekeret. Ez az egység az, ami az év végén, a bajnoki tabellán a plusz pontokat jelenti majd.
Zárásként kanyarodjunk vissza a képzeletbeli bajnoki mércéhez. Tavaly hatodik lett a csapat, most a második helyen végzett. A következő szezonban reális lehet az aranyérem?
– Ha megnézzük a számokat, a fejlődésünk egyértelmű és letagadhatatlan: a hatodik helyről léptünk előre a másodikra. Pontosan tudjuk, hogy jelen pillanatban még rengeteg dolog képlékeny a háttérben, és további komoly változások is várhatóak a klub életében. De van valami, amiben nem ismerünk kompromisszumot: a szenvedélyünket, az akaratunkat és a munkához való hozzáállásunkat a harmadosztályban senki, egyetlen ellenfél sem győzheti le. Nyertes típusú karaktereket akarunk magunk körül látni, a hozzáadott érték pedig az a rengeteg és alázatos munka lesz. A sikerhez vezető út persze nem lesz kikövezve, minden apró eredményért alaposan meg kell dolgozni, azonban azt is megmutatta az elmúlt tavaszi szezon, hogy hihetetlen támogatást tudnak nyújtani a szurkolók, nemcsak hazai pályán, hanem idegenben is. Egyet nem szabad elfelejteni: ha nem dolgozunk össze, kevésbé lehetünk sikeresek.
