Pécs 70 – 6. rész: Ünnepi sorozatunk hatodik felvonásában a város és klubunk 2000-2009 közötti időszakát elevenítjük fel!
A kétezer éves település, mint Európa Kulturális Fővárosa – némi nehézségekkel (2000–2009)
Pécs városa egy szenzációs nemzetközi sikerrel érkezett az új évezred küszöbére. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete (UNESCO) 2000 novemberének végén a világörökség részének nyilvánította a késő római korból származó ókeresztény sírkamrákat és épületmaradványokat, amelyek első elemei még a 18. században kerültek elő a pécsi székesegyház környékén található területről. A leletek összessége egyfelől szemmel látható tanúságát adta a település mintegy kétezer éves múltjának, másrészt eszmei értéke már-már a Rómában feltárt ókori leletekével vetekedett. Az antik látványosság ráadásul jótékony hatást gyakorolt az idegenforgalomra is, amelynek mutatói a ’90-es évek első felében vívott délszláv háború miatti visszaesést követően a megelőző esztendőkben már amúgy is kedvezőbben festettek.
Pécs természetesen már korábban is kulturális központnak és egyetemi városnak számított – de igazából a kétezres évek elején érkezett el az az idő, amikor a régi rendszer által ráerőltetett ipari központ státuszon túllépve ismét egyértelműen a tudomány fellegváraként kezdték emlegetni. Nem is alaptalanul, hiszen 2000-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola összevonásával létrejött az egységes Pécsi Tudományegyetem.
Eseménydúsnak bizonyult a 2004-es esztendő. Egyfelől márciusban megnyitotta kapuit a több mint száz üzlethelyiséggel rendelkező, belvárosi Árkád bevásárlóközpont, amely látogatottságát tekintve azóta is töretlen népszerűségnek örvend a helyi polgárok körében, s regionálisan is az egyik legnagyobb kereskedelmi csomópontnak számít. Ugyanebben az évben – a Karolina-külfejtés bezárásával – végleg megszűnt a hosszú idő óta egyébként is csak vegetáló szénbányászat a városban, s ugyanerre a sorsra jutott Zrínyi Miklósról elnevezett tüzérdandár is, amely korábban a 6-os út mellett álló laktanyában állomásozott. Az egykori helyőrség területére lakóparkot terveztek, amely azonban eddig nem valósult meg, így a köznyelvben csupán „Áper” névvel illetett épületegyüttes területét végül benőtte a gaz. Akadt azonban egy neves évforduló is: 2004-ben éppen száz esztendeje nyitotta meg kapuit a Várostörténeti Múzeum.
Fénykép: Kurdi József
Az évtized második felét végigkísérte egy részben környezetvédelmi, de legalább annyira politikai üggyé is terebélyesedő probléma, nevezetesen a mecseki NATO-radar kérdése. Az eredetileg a Zengőre tervezett lokátor helyszínéül 2005 tájékán a tubesi hegycsúcsot jelölték meg, pécsi civil csoportok azonban – akik már korábban is hevesen tiltakoztak az építmény létesítése ellen, tartva annak környezetromboló mellékhatásaitól, illetve attól is, hogy egy esetleges háborús konfliktus esetén Pécs elsődleges katonai célponttá válhatna – helyi népszavazást kezdeményeztek az építkezés megakadályozása érdekében. A 2007-ben megtartott referendumon a voksolók elsöprő többsége a radar – és politikai síkon egyben a munkálatokat erőltető szocialista városvezetés – ellen foglalt állást, mivel azonban a részvételi arány nem haladta meg az 50%-ot, a szavazás eredménytelennek bizonyult. Ettől függetlenül azonban a kezdeményezés végül elérte a célját, mivel a katonai létesítményt hosszú évekkel később nem a Tubesen, hanem a Tolna megyei Medina község mellett építették fel.
Kiemelkedő eredménynek számított 2005-ben az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére benyújtott pályázaton aratott siker. A baranyai megyeszékhely Budapestet, Egert, Miskolcot, Debrecent, Győrt és Sopront maga mögé utasítva kapta meg a lehetőséget a projekt 2010-es lebonyolítására, s ambiciózus városfejlesztési programmal látott hozzá a megvalósításhoz. A nehézségek a kivitelezésben rejlettek: az egykori Zsolnay-féle porcelángyár területén kialakított új kulturális városnegyed, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, valamint a mintegy ezer fő befogadására alkalmas hangversenyteremmel rendelkező Kodály Központ munkálatai egyaránt rendkívül vontatottan haladtak, végül kisebb-nagyobb csúszásokkal adták át azokat – de kétségtelen, hogy elkészültek. A fentiekhez képest gördülékenyebben haladt viszont a pécsi parkok és közterek megújítása: 2007 és 2009 között a belvárosban, Uránvárosban és Kertvárosban is elvégezték a munkálatokat, így megszépült többek között a Kórház tér, a Diana tér, a Köztársaság tér, a Rókus sétány, továbbá az Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ területe is.
Mindezek mellett 2009-ben ezeréves fennállását ünnepelte a Szent István király által 1009. augusztus 23-án alapított Pécsi Egyházmegye, amelyet a nyár végén a klérus nagyszabású rendezvénysorozat keretében ünnepelt meg.
Félig itt, félig ott, a lift állandóan mozgásban volt
Most, hogy már elértünk a Pécsi Dózsa, a Pécsi Munkás SC, illetve a Pécsi Mecsek FC főszereplésével majdnem 2000-ig, érdemes lesz nagyon figyelni. Ugyan belátható időt kell csak visszatekinteni, mégsem egyszerű a feladat. A fordulatok sűrűn követik egymást, az osztályok váltakozása sem mindig logikus az elnevezések alapján, de azért kibogozható minden. Eközben a klub múltja egy pillanatra elveszettnek tűnt, ám sikerült meglelni azt – lásd később.
Az 1999-es ősz nagy izgalmakat nem ígért, de azt legalább sikerült maradéktalanul betartani, lévén, hogy a Pécsi MFC az NB I.-ben, de a magyar második osztályban szerepelt. Ősszel, elmaradt fordulóval, a 6. helyen kötött ki a képzeletbeli hajó majdnem fél évad után. Ez az eredmény feljutást normál esetben nem ígért – igaz, a sportegyesület, illetve később a gazdasági társaság ügyeiben nem mindig szokványos események követték egymást. Most sem így történt!
Felreppentek olyan hírek ’99 telén, amelyek szerint az agárdi székhelyű Gázszer FC anyagi helyzete nem annyira stabil, mint azt egyesek szeretnék, ezért felvetődött, hogy Pécsre költöznének, itt folytatva a Profi Nemzeti Bajnokságot. Az ilyen váltások nem számítottak teljesen ismeretlennek abban a korban. A hosszas, eleinte kissé titkos tárgyalások végül 2000. február 15-én vezettek eredményre, ekkor pecsételték le a dokumentumokat a felek, miután aláírták azokat. A pécsiek „átvették” az őszi eredményeket, de azokat a táblázatban nem tüntettük fel a szöveg végén, mert ha azt megtettük volna, akkor a PMFC egy fél idénnyel többet játszott volna papíron, ami nem fedné a valós történéseket. Ráadásul a piros-feketék őszi eredményei is éltek tovább, de a REAC-ra szálltak át. Itt egy pillanatra a váltók kusza állása miatt a focihistória holtvágányra szaladt (volna). De ettől kezdve nem jogi, hanem erkölcsi értelemben tekintünk a mindenkori együttesre, amelyik a nevében, stadionjában tovább élt. Ha valaki itt némi hamisságot vél felfedezni, annak ennél jobb magyarázatot nem tudunk adni a folytatásra. Mindenesetre a fiúk remek tavasszal fejezték be a kettős évadot. Olyat meg azért kevés labdarúgó mondhat el magáról, ami itt mégis megesett. Télen nem „divat” a feljutás az őszi-tavaszi lebonyolítási rendszerben, furcsa csillagállások esetén azonban ezt sem lehet kizárni.
A „csavart lövés” azonban nem fejeződött be. A fals egy része csak később tekeredett ki a bőrlabdából. Mert 2000 nyarán létezett egy kétcsoportos NB I. (1. osztály), kibővített létszámmal. Az alapszakasz után viszont a Pécs kiesett az elit mezőnyéből, a B-csoportból, mert az volt a neve a 8 csapatot számláló mezőnynek. Amit a párjával együtt éppen akkor csökkentettek le 16-ról 12 egyesületesre. Tehát 2000 őszén ott találta magát a szakosztály az NB I/B Nyugati-csoportjában, azaz a második osztályban. A sorozatban a következő nyárig 12 csapat vett részt, közülük sikerült megkaparintani a 3. helyet 2001-ben. Ami jól hangzik, de sokat nem ért – mármint azok számára, akik szinte örökké merészebb terveket szövögettek a második sornál.
Rá egy esztendőre, 2002-ben sem sikerült a tervezett feljutás, csak a 4. helyezést lehetett feljegyezni az NB I/B Nyugati-csoportjában. Ám a visszatekintés nem lenne teljes, ha nem ejtenénk szót arról, hogy az alapszakasz után rájátszás következett, ezzel téve színesebbé, egyben nehezebben követhetővé az események menetét.
A 2002–2003-as sorozatban ismét volt ok az örömre, megint összeállt egy bajnokcsapat. A Nagy Tamás által dirigált formáció magabiztosan nyerte meg a bajnoki aranyat a második vonalban. A szinte örökmozgó pécsi futball-lift újra elindult felfelé, majd a csúcsra ért – természetesen csupán az NB I/B-ben.
A hazai elitet újra NB I.-nek hívták, oda léphetett be ismét a pécsi futball 2003–2004-ben. Újoncként a gárda nem is vallott szégyent a 7. hellyel a 12-es mezőnyben. Az igyekezet meghozta eredményét, a drukkerek méltányolták is az erőfeszítéseket, ismét megteltek a lelátók, igaz, nem annyira, mint a korábbi nagy sikerek során. De azt sem szabad feledni, a nézőszámok Magyarországon folyamatosan csökkentek, más tribünökön is.
Ezt követően megint lassú süllyedés következett. A 2004–2005-ös évadban a kerek 10. helyezés még nem tűnt vészesnek, de a következő szezon 12. pozíciója már okot adhatott az aggódásra. Végül, immár 2006–2007 végén a 15. hely jelentette a pillanatnyi végállomást. A tengeralattjáró – nem olyan, mint amilyenről a Beatles együttes énekelt, mert az sárga volt – ismételten alámerült a honi foci mélyebb szintjére.
A drukkerek a 2007–2008-as évadban megint az NB II.-ben „gyönyörködhettek” A 6. helyezés inkább számított csalódásnak, hatalmas boldogságról nem szólt a fáma a Stadion utcában. Az évtized végére az NB II.-ben megszületett egy 3. helyezés, ám a bosszankodás nem maradhatott el. A Gyirmót lett a bajnok, mégsem kapott élvonalbeli indulási engedélyt, ennek okán a második helyezés éppenséggel elégséges lett volna a feljebb lépéshez, de arról egyetlen ponttal maradtak le a pécsiek. A Pápa búcsúzott az osztálytól, felfelé „bukott”, a Pécsi Mecsek FC viszont maradt a helyén a 2008–2009-es idény befejeztével.
Időben kissé korábban azért akadt egy jelentős siker is. Alsóbb osztályú klubként a Pécs bekerült az azóta már megszűnt Ligakupa végjátékába. Siófokon az NB I.-es FC Fehérvár volt az ellenfél 2009. május 13-án. Az osztálykülönbség nem volt feltűnő, de azért a Fejér megyeiek 3–1-re győztek. Fontos megemlíteni, miszerint Lantos Leventét a játékvezető a 12. percben kiállította, miközben egy 11-est is befújt. Tette mindezt jogosan, de döntően befolyásolva a további eseményeket. Ennek ellenére a Pécs 2–0-nál még tudott szépíteni az 58. percben, ám az kevésnek bizonyult. Az edző ekkor már Botos Antal volt, nem sokkal korábban váltotta Róth Antalt. Utóbbinak az Ajka elleni hazai 1–1-es bajnoki döntetlent követőn kellett távoznia. A tulajdonos ekkor már Matyi Dezső volt, nála nem voltak éppen lebetonozva a kispadok, könnyen felbillentek az ülőkék. Matyi később még komolyabb szerepeket is vállalt, de ezt hagyjuk meg a hetedik, utolsó résznek, cseppet sem csattanónak! Ahol további „meglepetésekben” sem lesz hiány. Soha nem látott mélységeket is megjár majd a klub, de kiderül, hogy a pécsi labdarúgás hetvenéves főhőse kellően megedződött az évtizedek során. Akadt azért egy tetszhalott állapot, de azzal csupán az ellenségeket sikerült becsapni – méghozzá alaposan.
Folytatás következik, addig is olvassa el a korábbi részeket ITT.
