Made in PMFC-interjú: Nem az a típus, aki megijed a kihívásoktól, és nagyon jól tudja, hogy elsősorban ő és a csapat tehet azért, hogy újra jó hangulat költözzön a Stadion utcába. A PMFC vezetőedzőjével, Mátyus Jánossal beszélgettünk nehézségekről, célokról és a makacs tényekről.

A PMFC idei szereplését nézve adja magát a kérdés: szereti a kihívásokat?

Ezt már sokszor megkaptam, hiszen legtöbbször krízishelyzetben érkezem egy csapathoz. Most hasonlóan nehéz szituáció van Pécsen is, de bízom benne, sőt tudom, hogy meg fogom oldani a rám bízott feladatot.

Tehát krízisben van a csapat?

A krízis talán erős kifejezés, de mindenki látja, hogy nem volt nyugodt szezonja a Pécsnek. Volt egy edzőváltás a szezon elején, aztán kinevezett edző irányította a csapatot, majd jött Kulcsár Árpi. Én vagyok a sorban a negyedik, nyolc hónap alatt. Ha nincs is krízis, de azért ez az állapot közel sem ideális.

Mit lehet csinálni új edzőként egy ilyen helyzetben?

Komoly tapasztalatom van ilyen téren, hogy hogyan kell felrázni egy csapatot, hogyan kell kizökkenteni egy rossz ívből. Nem vagyok még öreg edző, de fiatal sem, sok mindent láttam már. Ilyenkor nincsen csodarecept vagy mindig alkalmazható megoldás. Apró praktika azonban annál több, amiket igyekszem is használni. Nyilván nem vagyok boldog, hogy az első két meccset elvesztettük, de ezzel együtt is töretlenül bízom abban, hogy meg fogjuk oldani ezt a helyzetet.

Anno játékosként is élt már át hasonló helyzeteket. Miben más ebben edzőként benne lenni?

Nagyon más. Egy játékos elsősorban saját magára koncentrál, arra, amit személy szerint tőle vár a vezetőedző. Edzőként globálisan kell szemlélni az eseményeket. Azért én játékosként is átéltem ezt sokszor. Amikor Németországban a Cottbus-szal feljutottunk az első osztályba, a következő három évünk erről szólt. Folyamatosan ebben éltünk, hogy bennmaradunk-e, vagy sem. Akkor mindig meg tudtuk oldani a dolgot. Szerencsére sok jó edzőm volt játékos koromban, rengeteg fogást tudtam tőlük ellesni, amit most hasznosítok is a munkámban.

Szezon közben beesve a csapat mellé, mennyire lehet mélyen belenyúlni a dolgokba?

Igazából nem nagyon, hiszen egy adott kerethez érkezik az ember. Amikor megkeresett a PMFC, két dolgot kellett a saját fejemben tisztázni. Egyrészt, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, másrészt, hogy a csapat alkalmas-e arra, amit elvárnak tőle. Mivel mind a két kérdésre igennel tudtam felelni, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy a vezetők kezébe csapjak.

Akkor azonban még nem tudta, hogy sorra fognak kidőlni az alapemberek.

A keretre én biztosan nem fogok panaszkodni, ami viszont jelenleg aggasztó, az egy sérüléshullám, ami miatt fél csapatnyi tapasztalt játékosunk esett ki. Azt gondolom, hogy amikor teljes a keretünk, akkor bőven alkalmasak vagyunk arra, hogy itt a másodosztályban a középmezőny elején legyünk. Most viszont nagyon sok a hiányzónk, ez bonyolítja az életünket. A tavaszunk szempontjából kardinális kérdés lesz, hogy milyen hamar tudnak felépülni a sérültjeink. Az ténykérdés, hogy egyetlen NB II-es csapat sem viselne el gond nélkül egy olyan sérülés-sorozatot, ami minket ért az utóbbi napokban. És azt eddig nem is tudták a szurkolóink, hogy a Gyirmóton hiányzó játékosok mellett a meccsen Laczát is sérülés miatt kellett lecserélnünk, Helesfay Donát pedig sérülten védte végig a meccset – valószínűleg a BVSC ellen rá nem is számíthatunk majd (az interjút március 4-én készítettük – a szerk.)

Mire tud így fókuszálni a szakma? Lehet ilyenkor a hónapok óta gondot okozó támadójátékkal foglalkozni?

Nem lehet, hanem kell. Persze az elsődleges jelenleg az, hogy a Pécsre amúgy is jellemző stabilitást a védelemben visszanyerjük. Az Ajka ellen ezzel nem is volt gond, de lássuk be, Gyirmóton már akadtak problémáink. Most mondhatnám azt a sablonválaszt, hogy csapatszinten kell védekezni és támadni is, ami persze igaz, viszont vannak olyan kiemelt pozíciók, például a befejező csatáré, ahol bizony muszáj megtalálni a góllövő cipőt. Tóth-Gábort Szombathelyről ismerem, nagyon jó támadónak tartom, még ha jó ideje nem is megy neki. Én nagyon bízom benne. Ahogyan Rácz Balázsban is, aki szerintem most már lassan be fog robbanni a pécsi labdarúgás életébe.

Milyen célt lehet most kitűzni, mi az, amivel ön személy szerint elégedett lenne a bajnokság végén?

Lehet ignorálni a tényeket, csak nem érdemes, mert azok kemény legények. Három pontra vagyunk a kieső helytől. Elsődlegesen fókuszáljunk arra, hogy innen távolodjunk el. Célként nem is helyezésben gondolkodom elsősorban, inkább egy kicsit romantikus gondolatot fogalmaznék meg. Emlékszem, hogy játékosként, amikor Pécsre jöttem, mindig fantasztikus hangulat, telt házas meccsek vártak. Szeretném, ha abból az érzésből valamit sikerülne visszahozni. Nyilván nincsenek illúzióim, tudom, hogy jelenleg messze vagyunk a dugig telt lelátóktól, de jó lenne egy kis futballhangulatot visszacsempészni a stadionba. Márpedig ez elsősorban rajtam és a játékosokon múlik.

Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyam 12. számában, 2024. március 10-én jelent meg!