„Senki nem gondolta volna, hogy ilyen eredményt elérhetünk” – Németh Zsolt értékelte a PMFC női csapatának első NB I-es idényét.
Első élvonalbeli idényét minden várakozást felülmúlva teljesítette a PMFC női labdarúgócsapata. A fiatal, főként akadémistákra épülő piros-feketék több bravúros eredménnyel hívták fel magukra a figyelmet, és végül a 6. helyen zárták a Simple Női Liga NB I 2024/25-ös szezonját. A bajnokság tapasztalatairól, a játékosok fejlődéséről és a jövőbeli célokról Németh Zsolt edzőt kérdeztük – INTERJÚ.
A szezon előtt a bennmaradás volt a cél. Most, a 6. hely tükrében hogyan értékeled az idényt?
Őszintén szólva, senki nem számított ilyen teljesítményre. Újoncként általában a csapatok a kiesés elkerüléséért küzdenek, mi viszont messze túlteljesítettük az elvárásokat. Hatalmas előrelépés ez, hiszen 27 pontot gyűjtöttünk, és ezzel a 6. helyen zártuk a bajnokságot. A lányok rengeteget fejlődtek, fizikálisan, taktikailag és mentálisan is óriásit léptek előre. Tavaly még az NB II-es bajnoki címet ünnepeltük, most pedig már bizonyították, hogy ezen a szinten is megállják a helyüket. A legfontosabb az volt számomra, hogy a játékosok elhiggyék magukról képesek erre és örömmel láttam, hogy ez sikerült.
Kik voltak azok a játékosok, akik különösen nagyot léptek előre, vagy pozitív meglepetést okoztak?
Az egész csapat egységesen, alázattal és szenvedéllyel dolgozott végig a szezon során. Nem szeretnék senkit külön kiemelni, mert mindenki hozzátette a magáét. Edzésről edzésre, meccsről meccsre fejlődtek. Az idény elején maguk is bizonytalanok voltak, de idővel elkezdtek bízni bennem, a stábban és legfőképp önmagukban. Ez volt a kulcs.
Számodra milyen kihívást jelentett az első női NB I-es szezon edzőként?
Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy rám bízták ezt a feladatot. Természetesen éreztem nyomást is. Bizonyítani szerettem volna, hogy ezen a szinten is helyt tudok állni. Korábban Ausztriában edzettem női csapatot, de ez egy teljesen más közeg volt, egy fiatal, félig-meddig még utánpótlásból építkező együttes. A szezon elején a bennmaradás volt a célunk, amit sikerült nemcsak elérni, hanem túl is szárnyalni.
Volt olyan időszak, amikor különösen nehéz volt összetartani a csapatot? Hogyan kezelted ezeket?
Igazából nem voltak komoly mélypontok. Nagyon hamar jöttek pozitív eredmények, például már a második fordulóban Szegeden arattunk magabiztos győzelmet, aztán jött az MTK elleni hazai meccs, ahol egy tízperces rövidzárlatot leszámítva nagyon jól játszottunk. Ezek a meccsek nagy önbizalmat adtak a lányoknak. Onnantól kezdve elhitték, hogy bármelyik csapat ellen lehet esélyünk, ha megvan a megfelelő hozzáállás, szenvedély és alázat. Ezt próbáltam mindig beléjük ültetni.
Az utánpótlás- és válogatott elfoglaltságok mennyire nehezítették meg a munkát?
Sok volt az üresjárat, ezt nem tagadom. Válogatott összetartások, sérülések, betegségek. Volt olyan hét, amikor csak hat–nyolc játékossal tudtunk edzeni. De sosem panaszkodtam emiatt, mert azt vallom, az a legjobb csapat, amelyik éppen rendelkezésre áll. A legfontosabb, hogy ezek a lányok maximálisan odatették magukat, bármilyen nehéz helyzet is adódott.
Menetközben egyre több tehetség mutatkozott be a felnőtt csapatban. Hogy látod, hosszútávon biztosított a játékosok felfelé áromoltatása az akadémiai korosztályokból?
Egyértelműen igen, és az is rendkívül örömteli, hogy az államilag elismert sportakadémia státusz nyújtotta képzésünknek köszönhetően egyre többen választják a PMFC-t női vonalon is. Számos tehetséges játékos kopogtat az ajtón, és a visszajelzések alapján már alig várják, hogy lehetőséget kapjanak. Itt van például Tóth Zolna, Szabó Lili vagy Pap Lilla – utóbbi gólt rúgott a Ferencvárosnak a kupában. Ezek nagyon biztató jelek. A célunk az, hogy minél több fiatal épüljön be fokozatosan a felnőtt keretbe.
Milyen célokkal vágtok neki a következő idénynek? Várható változás a keretben vagy a stábban?
Zajlanak az egyeztetések a háttérben, de az valószínű, hogy lesznek változások a keretben és a szakmai stábban is. A felnőtt csapat szintjén a cél az, hogy stabilizáljuk a helyünket az NB I-ben, és tovább fejlődjünk. A 6. hely – bár bravúr – talán erőn felüli is volt. A tabellát nézve látszik, hogy van egy erős élmezőny, de mögöttük mi is ott vagyunk. Szeretnénk, ha a keret egyben maradna, és lehetőség szerint tudnánk néhány poszton erősíteni. Hiszek benne, hogy ez a csapat még sokra hivatott. Köszönöm a lányoknak és a stábnak az egész éves munkát!