A szezon eleji nehézségek után fokozatosan állt össze a PMFC játéka, amely végül egy tízmérkőzéses veretlenségi sorozattal zárta az őszt az NB III Dél-Nyugati csoportjában. Vas László vezetőedzőnk szerint bár biztató jelekből nincs hiány, reálisnak maradni és további tartalékokat találni kötelező. Trénerünk beszélt a fordulópontokról, a fiatalok szerepéről, a keret várható változásairól és arról is, milyen úton lehet újra megtölteni a Stadion utcai lelátókat – INTERJÚ.

– A szezon elején sokszor hangsúlyoztad, hogy nem kifogásokat, hanem megoldásokat akarsz keresni. Hogyan emlékszel vissza az indulásra?

– Valóban, minként azt is, hogy az elvégzett munkában hiszek. Nyilván nem volt optimális, hogy a felkészülés kezdetén még nem láttam át a teljes keretet, és az sem segített, hogy nem alakult ki időben, kikre számíthatunk hosszú távon. Egy szezonkezdetnél ez soha nem ideális. Ettől függetlenül bíztam benne, hogy azokkal, akik itt vannak, és azokkal, akik később csatlakoztak, jó szezont tudunk futni. Az idő rövidsége ellenére igyekeztünk úgy felkészülni, hogy a bajnokság rajtjára készen álljunk.

– Az olykor hullámzó teljesítmény mennyire vezethető vissza erre?

– Lehetne erre fogni, de mivel mi nem kifogásokat keresünk, inkább azt mondom: biztosan volt szerepe. A tabellára nézve az első négy fordulóban jól szerepeltünk, sok gólt rúgtunk, tíz pontot szereztünk, de akkor sem voltam elégedett. Nem éreztem azt az intenzitást és csapatmunkát, ami hosszú távon eredményt hoz. Már a Nagykanizsa elleni meccs előtt hangsúlyoztam, hogy csapatként sokkal többet kell tennünk ahhoz, hogy versenyképesek legyünk a céljaink eléréséhez.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Volt egy erősebb fordulópont is, ami a siófoki mérkőzésre vezethető vissza. Utólag te is így látod?

– A stáb célja az volt, hogy minél hamarabb átültessük a saját filozófiánkat a játékosokba. Ez nem ment zökkenőmentesen, hiszen sokan különböző helyekről érkeztek, ráadásul több olyan játékossal dolgoztunk, akik mérkőzéshiánnyal küzdöttek vagy éppen csalódottan jöttek ide, mert korábbi klubjuk már nem számított rájuk. Először ezeket a mentális terheket kellett helyreállítani, és megtalálni azt, hogyan tudnak közösségként együtt gondolkodni. Ez az átállás tovább tartott, mint vártam, de a bajnokság közepe felé kezdett összeállni a csapat. Onnantól játékban és eredményességben is egyre stabilabbak lettünk.

– Mindez egy tízmeccses veretlenségi sorozatban is megmutatkozott. Hét győzelem, három döntetlen, remek gólkülönbség. Hogyan értékeled ezt az időszakot?

– A tabella nem hazudik: nekünk van a legjobb gólarányunk és a legkevesebb kapott gólunk az egész ligában. Ettől függetlenül az effektivitást pontokban mérik, és hagytunk el fájó pontokat az őszi szezon során. Ezek még abból fakadtak, hogy nem volt teljes a csapatkohézió, nem volt meg az a csapatszellem, amely nehéz helyzetekben át tudja billenteni a mérkőzéseket.

– A játékosok az utolsó hetekben folyamatosan azt mondták, hogy a csapat „összeért”. Az Érd elleni évzárón pedig külön kiemelted a második félidőt. Mit láttál?

– Az a második félidő valóban parádés volt. De nem először mondtam el a csapatnak: ez a teljesítmény bennük van. Ahhoz, hogy kijöjjön, kell egyfajta mentális felszabadultság és egy erős közösség. Ha ezek az alapok rendben vannak, akkor azok a képességek, amelyek megvannak a játékosokban, bátran előjönnek. Ezt szerettem volna látni tőlük, és ott végre visszakaptam.

– Ha ránézünk a tabellára, reális képet mutat a jelenlegi helyezés?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. Maximalista vagyok, és bár reálisan nézve a szezon eleji helyzetünkhöz képest mondhatná az ember, hogy elégedett, én mégsem vagyok az. Hagytunk bent pontokat, eredményeket, amelyeket tavasszal mindenképpen ki kell javítani. A tanulságokat levontuk, ezekből kell építkezni és új lendületet venni. Mindenesetre sok mindenre lehet építeni a következő félévben.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– A tavaszi rajtig még sok idő van. Hogyan néz ki az évzárás és a felkészülés?

– A hét közepéig edzettünk, majd az évzárót követően sor került az egyéni beszélgetésekre is. A játékosoknak azt tanácsoltam, hogy erre az egy-két hétre teljesen engedjék el a futballt: legyenek a családjukkal, kapcsolódjanak ki, töltődjenek fel. Karácsony után aztán mindenki megkezdi a számára egyénileg összeállított edzésprogramot, hogy frissen és motiváltan térhessen vissza a január 16-án induló, hosszú téli felkészülésre.

– A keret kérdése mindig érzékeny téma. Várható változás?

– Sokan bizonyítottak az ősz végére, és megmutatták, hogy alkalmasak arra, hogy eredményesek legyünk velük. Ettől függetlenül mindig nyitott szemmel kell járni, és ha van reális lehetőség erősítésre, akkor azt meg kell ragadni. Lesznek változások, de a legfontosabb, hogy a saját értékeinket optimalizáljuk.

– Az ifjú pécsi labdarúgók is kopogtatnak a felnőtt öltöző ajtaján?

– A saját nevelésű fiatalok természetesen továbbra is fontosak. Pécsről mindig jöttek fel tehetségek, és ez így is lesz. De van egy olyan generáció a 20-21 évesek közöttiek, akik korábban nagy tehetségnek számítottak, mégsem alakult úgy a pályafutásuk, ahogy kellett volna. Velük közösen kell megtalálnunk a fejlődésük útját, mert nem felejtettek el futballozni, csak megrekedtek. A feltörekvő fiatalokat pedig továbbra is támogatni kell, mert értékeinknek számítanak.

– A szurkolók szerepét többször is kiemelted. Mit üzensz nekik így az év végén?

– Vannak szurkolók, akik sárban, fagyban, kánikulában is mögöttünk állnak, és rengeteg erőt adnak a mindennapokhoz. Ugyanakkor szomorúan látom, hogy bizonyos időszakokban újra meg kell mutatnunk, hogy összefogva vissza tudjuk hozni őket a stadionba. Emlékszem, amikor az első sajtótájékoztatómon elmondtam, hogy fáj, amikor csak 100-200 nézőt látok. Azért dolgozunk a klubnál, hogy újra olyan hangulat legyen, mint amikor NB II-ben akár 5000 ember előtt játszottunk. A célunk most is az, hogy visszacsábítsuk azokat, akik akár otthonról szurkolnak a pécsi futballért. Ez pedig csakis közösen működhet. Mindaddig is köszönjük az elmúlt időszak alatt nyújtott támogatást, tavasszal együtt folytatjuk!