A bajnokság 2025/2026-os idényének lezárultával Vas László vezetőedzővel értékeltük a mögöttünk hagyott eseménydús szezont. NB III-as labdarúgócsapatunk trénere többek között beszélt az őszi nehézségekről, a tavaszi felzárkózásról, az együttes fejlődéséről, valamint arról is szó esett, hogy milyen feladatok várnak a PMFC-re a nyári időszakban.

– Mit mond el a csapat szezonjáról az, hogy végül csak kevés választotta el a bajnoki címtől?

– Aki ismer, tudja, hogy mindig mindenből a legtöbbet és a legjobbat próbálom kihozni. Nyilván egy kicsit keserű a szánk íze, de ahonnan indultunk, és amilyen célokkal nekivágtunk a bajnokságnak, ahhoz képest azt gondolom, hogy a csapat egyértelmű fejlődési pályára állt. Egy bajnokság ugyanakkor rendkívül összetett dolog, a tabella pedig nem hazudik. A bajnoki cím megszerzése sok apró összetevőből áll össze, és visszatekintve a roppant kiélezett szezonra jól látszik, hogy nüanszokon múlt, hogy végül nem mi zártunk az első helyen.

– Ha visszakanyarodunk tavaly júliushoz, amikor is hosszú évek után visszatértél a pécsi kispadra, hogyan indult az út eleje?

– Azt gondolom, hogy az ősz nem alakult optimálisan. Később tudtam bekapcsolódni a munkába, így az igazolások tekintetében sem tudtunk a legideálisabban dolgozni. Ismét nagyon nagy volt a fluktuáció, ami nem könnyíti meg egy edző dolgát. Minden játékost megismerni, megtalálni a helyét és kialakítani a megfelelő összetételt időigényes folyamat. Nem kifogásokat keresek, inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy emiatt az őszünk labilis volt. Több olyan fájó pontot veszítettünk el, amelyek abból fakadtak, hogy még nem működtünk igazi csapatként. Hullámzó, ingadozó teljesítményt nyújtottunk, ami egy fiatal csapatnál gyakran előfordul.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Télen mégis sikerült új lendületet venni. Több rutinos játékos érkezett, ami magabiztosságot adhatott a felkészüléshez és a tavaszi etaphoz. Te hogyan láttad ezt?

– Az év eleji felkészülést úgy tudtuk végrehajtani, ahogyan terveztük. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy azok a játékosok, akik később meghatározó szerepet töltöttek be a csapatban, komoly mérkőzéshiánnyal érkeztek. Volt, aki fél évet, más majdnem egy teljes évet hagyott ki sérülés vagy kevés játéklehetőség miatt. Nem egyszerű egyik napról a másikra formába hozni ilyen játékosokat, és közben megtalálni azt az egyensúlyt, amire a csapatnak szüksége van. A minőségi erősítés nem kérdés, jól igazoltunk télen, de idő kellett ahhoz, hogy a labdarúgók utolérjék magukat és megtaláljuk a megfelelő szerkezetet.

– Meg lehet határozni, mikor érezted azt, hogy ez már az a csapat és az a játék, amit látni szeretnél?

– Nem egyszerű, mert többször is bele kellett nyúlnunk a csapatba. Közbejöttek sajnálatos sérülések, voltak hiányposztjaink, amelyeket nem tudtunk teljes mértékben megoldani. Ezek kifogásnak tűnhetnek, de ugyanazt tudom mondani, mint nyáron: a sok új játékos beépítése nem egyszerű folyamat. Van, amikor azonnal működik a kémia, de általában idő kell ahhoz, hogy a játékosok megismerjék és elfogadják egymást, alkalmazkodjanak egymáshoz és képesek legyenek egymás hibáit kijavítani. A tavasz egyértelműen jobban sikerült, ugyanakkor fájó pontokat hagytunk például Kaposváron, vagy a Nagykanizsa elleni hazai alkalmával. Ha ezek közül néhány mérkőzés másképp alakul, most valószínűleg egészen másról beszélhetnénk.

– Minek tulajdonítod azt, hogy bár többször került lépéshátrányba a csapat, mégis szinte mindig fel tudott állni?

– Hiszek a folyamatokban, és nap, mint nap azért dolgozunk, hogy fejlődjön a csapat. Ha visszatekintünk, a tavalyi szezonhoz és az őszhöz képest mindenképpen történt előrelépés. Nemcsak a helyezés, hanem a mutatók tekintetében is, hiszen az osztály legjobb gólkülönbségével, tavaszi elsőként zártunk. A csapat sokat prosperált, de mindig van hová továbblépni. Sokan már a bajnoki címet emlegették, én viszont a szezon előtt is azt mondtam, hogy a végső siker apró lépésekből épül fel. Minden mérkőzésre győzelmi szándékkal kell kimenni, ott kell megtenni mindent, és erős alapokra helyezve felépíteni azt, amely végül az első helyezéshez vezethet.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Akik követték a mérkőzéseket, azok láthatták, hogy a csapat mindig mindent megtett a három pontrét. Ugyanakkor a pályán ott van az ellenfél is, amelynek szintén megvannak a maga céljai.

– Ez a versenysport velejárója, ami viszont örömteli, hogy az egész bajnokság során egyszer sem éreztem azt, hogy valaki igazán fölénk tudott volna nőni, vagy úgy dominálna ellenünk, hogy attól meg kellett volna illetődnünk. Ugyanakkor sok apró egyéni hibát követtünk el, amelyek megakadályozták, hogy hosszú távon teljesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsunk. Ebben szerepe volt a nagy fluktuációnak is. Ha ezek a hibák nem fordulnak elő, most valószínűleg más lenne a végkifejlet. Ezeket ki kell javítanunk, a jó dolgainkat pedig tovább kell fejlesztenünk, hogy a jövőben az ellenfeleknek még kevesebb reményük legyen ellenünk eredményesen szerepelni.

– Mennyit jelentett a végig a csapat mögé álló szurkolók és a tábor támogatása a nehezebb időszakokban?

– Azt gondolom, hogy szurkolók nélkül nincs futball. Lehet a grundon is játszani, annak is megvan a maga hangulata, de a szurkolók adják meg az igazi tartalmát annak, amit csinálunk. Azért dolgozunk, hogy örömet szerezzünk azoknak, akik jóban-rosszban mellettünk állnak. Már amikor ideérkeztem, azt mondtam, hogy Pécsen mindig is megvolt a foci szeretete, ezzel együtt pedig az elvárások a labdarúgással szemben. Nekünk az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk a szurkolókért a hétköznapokban, és ezt a munkát a hétvégéken eredményekre váltsuk. A pécsi labdarúgás helye véleményem szerint sem a harmadosztályban van. Tiszteljük az dicső elődöket, a sikeres edzőket és válogatott játékosokat, akik innen indultak, és azon dolgozunk, hogy a pécsi futball visszakerüljön arra a szintre, ahová való.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– A szezon egy ideje véget ért, a pálya és a játékos öltöző elcsendesedett. Mivel telnek most a napjaid?

– Nyilván jó lenne egy kicsit kikapcsolni, és erre biztosan jut majd idő is, de már most folyamatosan a jövő csapatán dolgozunk. A felkészülési időszak megtervezése, az igazolások, a keret kialakítása mind olyan feladat, amely nem várhat. Fontos tanulság az őszből, hogy nagyon későn tudtunk végleges keretet kialakítani. Én is később kapcsolódtam be a munkába, és ez meglátszott a csapat teljesítményén. A cél az, hogy az nyári felkészülés első edzésén már egy olyan kerettel kezdjünk, amelyben mindenki pontosan tudja a feladatát és a céljait.

– Ennek kapcsán már javában zajlanak az egyeztetések a játékosokkal, és körvonalazódik a nyár programja is?

– A felkészülés menete már összeállt, június második felétől ismét felhúzzuk a stoplist. Az átigazolási időszak viszont mindig sok kérdést vet fel, de ahogy korábban, úgy lehetőségeinkhez mérten most is a legjobbra törekszünk. Úgy gondolom, hogy a magyar futballban komoly változások előtt állunk, és azok a klubok, amelyek stabil hátteret tudnak biztosítani, jelentős előnybe kerülhetnek. Ha emellé van egy jó öltöző, egy összetartó közösség és mindenki elvégzi a feladatát, akkor a befektetett energia előbb-utóbb eredménnyel párosul. Ezért is tartom kulcsfontosságúnak, hogy az első felkészülési napon már a lehető legteljesebb kerettel tudjunk nekivágni a munkának.