INTERJÚ: NB III-as labdarúgócsapatunk első nyári igazolása, Lengyel Szabolcs Kiskunhalasról indulva több utánpótlás- és felnőtt állomáson keresztül jutott el Pécsre. A 22 éves középpályás párhuzamosan építi egyetemi tanulmányait és futballkarrierjét, utóbbi során nyújtott teljesítményével pedig felhívta magára a figyelmet. Interjúnkban pályafutása alakulásáról, döntéseiről, valamint a PMFC-nél kitűzött céljairól is beszélt.

Induljunk az elejéről: hogyan alakult ki benned a futball iránti szeretet, és milyen sportos háttérből érkeztél?

– A családban adott volt a foci, édesapám is játszott, így gyakorlatilag természetes volt, hogy én is elkezdem. Kapusként indultam, de mivel a testvérem azon a poszton maradt, én inkább a mezőnyjátékot választottam. Gyerekként is ügyesnek tartottak labdával, és ez később vissza is igazolódott. A futball mellett kézilabdáztam is öt-hat évig, ami rengeteget adott erőnlétben és állóképességben, ez megalapozta a későbbi pályafutásomat.

Bács-Kinkunból indulva több állomáson keresztül jutottál el a felnőtt futballba. Mit adtak számodra az egyes lépcsőfok?

– Kiskunhalason kezdtem el focizni, nagyjából nyolc évet töltöttem ott. Innen kerültem a Kecskeméti TE-hez, majd később az MTK Budapest-hez is. Több szinten megfordultam, és mindenhol kaptam valamit: technikailag, taktikailag és mentalitásban is. A felnőtt futballba 17-18 évesen csöppentem bele, amit utólag kifejezetten hasznos ugródeszkának érzek, mert nagyon sok tapasztalatot adott a megyei labdarúgás is.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Pécsre a labdarúgás, vagy inkább az egyetemi tanulmányaid vezettek?

– Elsősorban az egyetem miatt kerültem Pécsre, és ezt próbáltam összekötni a futballal. Így kerültem a PTE-PEAC-hez is, ahol az elmúlt két idényben jó lehetőséget kaptam a fejlődésre és a játéklehetőségre. Közben az építészmérnöki tanulmányaimat is végigcsináltam, most februárban diplomáztam, és szeptembertől a mesterképzést is szeretném elkezdeni.

A PEAC-ban nyújtott teljesítményed után miként élted meg, amikor a PMFC megkeresése konkréttá vált?

– Nagyon pozitívan. Egy ilyen múltú klubhoz kerülni mindig megtiszteltetés. Korábban megtapasztaltam, milyen hangulat van nagyobb közönség előtt pályára lépni, és ez inkább motivál, mint nyomást jelent.

A váltással együtt az elvárások is magasabbak lettek. Miként kezeled a magasabb célokért való versengést?

– Én ezt inkább lehetőségként fogom fel. A futballban mindig kell cél, és teljesen mindegy, hogy milyen helyzetben van a csapat, a maximumot kell nyújtani minden edzésen és főként a mérkőzésen. Inkább motivál a feladat, mintsem teherként nehezedne rám, főleg mert szeretek nyomás alatt játszani és gólt szerezni.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Több pécsi rangadón is pályára léptél korábban, igaz akkor még nem a piros-feketék között. Mit adott számodra a mecsekaljai atmoszféra és a szurkolók nagyszámú jelenléte?

– Nagyon inspiráló volt. Már a bemelegítésnél érezni lehetett, amikor több száz ember ott van a lelátón, hogy ez különleges közeg. Egy ilyen hangulat teljesen más szintre emeli a meccseket, és szerintem szurkolók nélkül sokkal nehezebb bármilyen célt elérni.

Végül: hogyan tudod összehangolni a futballt és a tanulmányaidat, és milyen célokat tűztél ki magad elé a PMFC-nél?

– Szerintem a kettő erősíti egymást. Ha az egyik jól megy, az hat a másikra is. A célom, hogy folyamatosan fejlődjek, stabil teljesítményt nyújtsak, és minél többet tudjak hozzátenni a csapat sikeréhez. Ez egy nagy lehetőség, amit szeretnék maximálisan kihasználni.