Megérett az idő a változásra!

img_3679

Sárai Györgyöt nyáron nevezték ki szakmai igazgatónak a PMFC-hez. A dunaújvárosi szakember fiatalon szülővárosában járta végig a korosztályos ranglétrát, majd miután ráébredt, hogy nem lesz belőle profi futballista, eldöntötte, edzőnek áll. Elvégezte a szükséges tanfolyamokat, sőt, két éve már UEFA pro licenccel is rendelkezik. Pályafutása 1989-ben egy női csapatnál kezdődött:

– Középiskola harmadik osztályába jártam, amikor a testnevelő tanárnő megkérdezte, ki legyen a női csapat trénere. Természetesen mondtam, hogy én nagyon szívesen elvállalnám. Azt gondoltam, két legyet üthetek egy csapásra – csajok és foci. Ez a számításom be is jött, rövidesen megalakult a Pentele SE nevű női csapat – kezdte történetét Sárai György. – Akkor már látszott, hogy futballista nem leszek, elindultam hát az edzői szakma felé, elkezdtem képezni magam. Az MLSZ által szervezett különböző edzői tanfolyamok mellett elvégeztem a labdarúgó szakedzői szakot a testnevelési egyetemen. Ekkor már fiú csapatokkal is dolgoztam Dunaújvárosban, majd kaptam egy megye I-es felnőtt együttest, később az akkor NB I/B-s helyi csapat pályaedzője lettem. Azt éreztem, van affinitásom és kitartásom ehhez a szakmához, szerettem is csinálni, így egyértelmű volt számomra, hogy edző leszek. Két éve UEFA pro licenccel is rendelkezem, szereztem gyakorlati tapasztalatokat külföldön és itthon egyaránt. Úgy gondolom, ez idő alatt összeállt bennem egy olyan tudásanyag, amellyel itt Pécsen is segíteni tudok.

Fénykép: pmfc.hu

Fénykép: pmfc.hu

Szakmai igazgatóként mi a feladata a klubnál?

– A felnőtt és az utánpótlás csapatok munkáját segítem. Mondhatjuk, hogy az akadémiát ketten visszük Kulcsár Árpád akadémiavezetővel. Én jobban monitorozom a felső korosztályokat, ő pedig a fiatalabbakat. Persze közben egymást is segítjük. A PMFC-n belül meghatároztunk egy belső képzést az edzők számára, azt szeretnénk, ha minél felkészültebb trénerek nevelnék az itt sportoló gyermekeket. Elsősorban a helyi, lokálpatrióta szakembereket szeretnénk a legjobb tudásanyaggal felruházni. Ugyanakkor minden edző egyéni képességein is múlik, hogy hosszú távon segítségünkre van-e. Ha nem találjuk meg itt a megfelelő embereket, akkor nem ússzuk meg és külföldről, vagy más magyar településről kell trénert keresnünk. A felnőtteknél napi kapcsolatban vagyok Márton Gábor vezetőedzővel, sokat beszélgetek vele. Szakmailag nem szólok bele a munkájába, hiszen ő viszi vásárra a bőrét, inkább segíteni akarok neki. Egy klub életében mindig az a legfontosabb, hogy az első csapat vezetőedzőjét támogassák, ugyanakkor nekem szakmai igazgatóként azt is el kell mondanom, ha valamit másként látok, mint ő. Kiemelném, nem irányítani akarom a munkáját, hanem felhívni a figyelmet olyan részletekre, amiken érdemes elgondolkozni. Hogy megfogadja-e, az az ő döntése, én ezt tiszteletben is tartom.

Térjünk vissza az akadémiára. Mire számított, amikor idejött, és végül mi fogadta? Illetve hova lehet ebből a helyzetből eljutni?

– Ami fogadott, az egy kicsit lesújtó volt, hiszen Pécs mégiscsak egy nagyváros és körülbelül Dunaújvárosban tapasztaltam ilyen állapotokat – gondolok itt a felszerelésekre, a pályákra és a gyerekekre. Természetesen elmesélték nekem, hogy most egy másik érából való újjáépítés zajlik. A játék és a játékosok nívóján azonban a munka minőségével tudunk javítani. Ez nem egyszerű, hiszen régi berögződéseket kell kiirtani. Olyan edzők is vannak itt, akik nagy játékosok voltak és ezért a régiből táplálkozva szeretnének eldolgozgatni. Megérett az idő a változásra, ha partnerek lesznek, akkor velük szeretnénk nyerni. Azt gondolom, ha hagyják, hogy közösen, tudatosan építsünk fel valamit, akkor sikereket tudunk elérni. De ehhez idő kell. Már most is vannak apró jelek, de még nem kell hanyatt esni. Abban viszont biztos vagyok, ha két-három évet így tudnánk együtt dolgozni, ezzel a munkamorállal, sokat előre tudnánk lépni. Néhány szezonon belül meg tudnánk célozni azt, hogy a három legidősebb korosztályunk feljusson a 8 csapatos elit bajnokságba. Ez egyelőre nem realitás, de ha alulról egyre képzettebb gyerekek áramlanak fel, akkor nem elérhetetlen.

Fénykép: pmfc.hu

Fénykép: pmfc.hu

Az utánpótlásképzés egyik legfontosabb haszna talán mégis az, hogy olyan tehetségeket neveljenek, akikre a nagycsapatban is lehet számítani.

– Én magam egy hidat képezek a három legidősebb korosztály (U16-U17-U19), valamint a felnőtt csapat között. Jelen állás szerint ezekből a keretekből csak néhány fiatalt tudunk majd a későbbiekben is használni a „nagyoknál”, remélhetőleg jövőre már az NB II-ben. Viszont a fiatalabb együtteseknél még több gyermekben van komoly potenciál. Az a cél, hogy a pécsi tehetségek itt, a PMFC-ben mutatkozzanak be. Ha pedig olyan jók, hogy ezt követően leigazolja őket egy hazai nagycsapat, vagy egy külföldi együttes, akkor is elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk. Ugyanakkor természetesen azzal is elégedettek lennénk, ha a helyi felnőtt gárdát erősítenék, hiszen a mai futballban – a topklubokat kivéve – egyre fontosabbá válik, hogy egy csapat mennyi saját nevelésű játékost tud felvonultatni. Mi ezért dolgozunk, bízom benne, hogy a kezdeti lendület kitart és két-három év múlva ezeket a terveket már mind megvalósítottuk.

OLVASTA MÁR?

dvtk-pmfc_u17_08

Pécsett a fiatalok

A PMFC U17-es és U16-os labdarúgócsapata a Diósgyőrt fogadja a tavaszi bajnoki nyitányon. U17-es bajnokság, II. osztály, 16. forduló 2017. február 25., szombat, 10:00 PMFC ...