LAPSZEMLE: Ő a tréfamester, a hangulatfelelős a PMFC-nél, ha összefut vele az ember, egy kis poént biztos bedob. Nem csoda, hogy mindenki kedveli Tercit, vagyis Tereki Pétert, aki a piros-feketék gyúrója – de állítása szerint nem azért választotta ezt a szakmát, mert ügyetlen lenne a labdával.

„Viszlát!” – mondja rendszeresen köszönés helyett. Persze nem azért, mert barátságtalan lenne, hanem mert nem tudja megállni, hogy ne poénkodjon.

– Szeretem feldobni a hangulatot. Idézőjelben ezt már el is várják tőlem, ennek is a felelőse vagyok. De nem bánom, főleg úgy nem, hogy mindenki vevő rá – mondta a 48 éves Tereki. Aki nem azért lett gyúró, mert annyira suta lett volna a labdával. Egész jó barátságban van vele, hiszen húsz évet focizott, a PVSK neveltje volt – magasabb szintig viszont nem jutott.

– Hála istennek tényleg nem áll messze tőlem a foci. Sokszor műtötték már a térdemet, de a lábtenisz még mindig nagyon megy. A szakma felé pedig édesapám terelgetett, aki masszőr volt a Pécsi Dózsánál és a Pécsi Bányásznál. Amikor próbált rávenni erre, nem nagyon volt hozzá kedvem. De aztán próbálgattam papír nélkül, s amikor Lőrincz Paja és Kiss Sanyi ott volt a PVSK-nál, megkérdezték, nem lenne-e kedvem ezt komolyabban csinálni. Akkor elvégeztem a masszőrtanfolyamot, s azóta ezzel foglalkozom.

Nem bánta meg. Szereti a szakmáját, szeret a játékosokkal foglalkozni. Pedig nem egyszerű munka ez, nemcsak szigorúan véve a masszőri feladathoz kell érteni.

– Érteni kell a játékosok nyelvén, legyen szó idősebbről vagy fiatalabbról. Sokan megfordultak az évek során a kezem alatt, például Dárdai Pali és Bódog Tamás is, utóbbi most is nálam szokott masszíroztatni, ha hazajön. A legtöbb sráccal bizalmi viszonyba kerül az ember a gyúrás során. Ha valaki, akkor én mindig tudom a stábban, hogy ki megy azért ezerrel, mert új szerelme van, és ki az, aki azért került hullámvölgybe, mert éppen elhagyta a kedvese.

Az biztos, hogy Tereki Péter nem fogja elhagyni ezt a pályát. Nemrég töltötte be a 48. életévét, s még szeretné magát képezni.

– Lipcsei Gábor, a Ferencváros gyúrója jó barátom, s miután ajánlotta, hogy végezzek el egy rehabilitációs tanfolyamot, oda még be fogok iratkozni. A szakmám a mindenem, sokáig ezt szeretném még csinálni.
Akkor még néhány évig: viszlát, a PMFC-pályán!

A kezdet: PVSK

A masszőri szakmát hivatásszerűen ott kezdte, ahol a futballt is: a PVSK-nál. Nem sokkal később aztán átnyergelt a PMFC-hez, ahol 2004 és 2007 között az élvonalbeli csapatnál dolgozott. Ezt követően Kozármislenyben húzott le éveket, és segítette az aktuális edző munkáját, majd az útja visszakanyarodott a PMFC-hez.

Szöveg forrása: K. Mayer András/Dunántúli Napló, 2016. december 13., kedd, XXVII. évfolyam, 292. szám.