Huszonkilenc esztendővel ezelőtt a PMSC labdarúgócsapata története második Magyar Népköztársaság Kupa (MNK) döntőjére készült. A piros-feketék kilenc évvel korábban egyszer már bejutottak a sorozat fináléjába, ám 1978-ban 4-2-es vereséget szenvedtek a Ferencvárostól a Népstadionban. Második kísérletük alkalmával a bajnokságot második helyen záró Újpesti Dózsa SC-vel néztek farkasszemet a pécsiek.
Az 1987-es kupasorozatban Garami József mesteredző vezette labdarúgócsapatunk sikert-sikerre halmozott; Marcaliban 0-3-ra, Bonyhádon 0-4-re, a hódmezővásárhelyi Metripond vendégeként pedig 0-2-re nyertek. A nyolc közé jutásért a szombathelyi Savaria otthonában 1-4-re, míg a Videotonnal vívott eldöntőbe kerülésért itthon 1-1-re, Székesfehérváron 0-1-re végeztek a mieink.
A mecsekaljaiak a legjobb négy között az MTK-VM SK alakulatával csaptak össze, amely során előbb 2-2-es döntetlen született, majd a visszavágón nem kis meglepetésre 2-1-gyel sikerült felülmúlni a bajnokságot megnyerő fővárosiakat. A mérleg 8 mérkőzésen 6 győzelem, 2 döntetlen, 19-5-ös gólkülönbség volt. Így már csak az akkor ötszörös kupagyőztes Újpest elleni döntő maradt hátra.
A pécsi klub vezetősége bízott a csodában, igyekeztek minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy az együttes hazai pályán érezze magát a székesfehérvári fináléban. Olyannyira, hogy különjáratot indítottak 1987. június 17-én, 14:30-kor a Domus parkolóból a Sóstói Stadionba. A részvételi díj 200 forintba került, így rengetegen éltek is a lehetőséggel.
Mindezek ellenére a helyszínen csupán háromezren verbuválódtak össze az érdeklődők, szurkolók. Ám még így is a PMSC-tábor drukkolása töltötte meg élettel a székesfehérvári arénát, ahol a rendőrség erői igencsak túlgondolt létszámmal voltak jelen biztosítani. Ettől eltekintve nem a legjobb napot fogták ki a baranyaiak, közülük is Kollár kapus volt árnyéka önmagának, hibája okán hamar hátrányba kerültek a piros-feketék.
Ám a Kollár – Kónya, Toma, Czérna, dr. Brezniczky – Lutz, Bérczy, Lőrincz – Nagy, Lovász, Mészáros összeállításban pályára lépő mieink a félidő végéhez közeledve előbb alaposan megdolgoztatták az újpestieket, majd a 42. percben kiegyenlítettek. Egy szabadrúgás-ívelésre Lutz érkezett a legjobban, hat méterről a léc alá bombázott. A szünet után nyitott volt a mérkőzés, de ismét a fővárosi negyedik kerületiek szereztek gólt. Csakhogy a válasz ezúttal sem maradt el, a kimagaslóan futballozó Lutz szerzett megint találatot 10-ről.
Ezek után érezni lehetett, amelyik csapat belövi a harmadikat, azé a kupagyőzelem. Sajnos Kollár harmadik súlyos hibája eldöntötte ezt a kérdést. Egy közelről leadott újpesti lövésre az eldőlő portásról a bal alsó sarokban kötött ki a labda. Vissza volt még ugyan húsz perc a rendes játékidőből és két óriási ziccere is volt a vendégként játszó pécsi elődöknek, a főszerep azonban már a lapoké volt. Előbb a pályaválasztók fogyatkoztak meg tíz emberre, majd a korábban csereként beálló Márton is piros lapot kapott.
Nagy lehetőséget szalasztott el ismét a PMSC, amely ugyan jobb volt ellenfelénél, mégis néhány egyéni hiba okán vereséget szenvedett története második MNK-döntőjén. Érthető volt a csend és a levert hangulat hazautazáskor a pécsiek buszán. Sokan magukba roskadva ültek, nehezen emésztették meg a történteket. Ám ennyi esztendő távlatából már fölösleges a további kesergés, hiszen tudjuk, Garami József mesteredző pár évvel később, 1990-ben kijavította a korábbi két kupaezüstöt egy aranyra. De az már egy másik, minden bizonnyal ismertebb és örömtelibb történet…
Magyar Népköztársaság Kupa (MNK), döntő
Székesfehérvár, Sóstói Stadion, 3000 néző. Vezette: Németh.
Újpesti Dózsa SC – PMSC 3-2 (1-1)
Kiállítva: Kecskés (82.), illetve Márton (88.)
Gólszerzők: Rostás Sándor (1-0, a 14. percben), Lutz (1-1, a 42. percben), Kardos József (2-1, az 50. percben), Lutz (2-2, a 62. percben), Kollár József (3-2, öngól a 70. percben)
Újpesti Dózsa SC: Szendrei — Schneider, Kardos, Kovács, Kecskés — Herédi, Rostás (Balogh, a 89. percben), Steidl — Schróth (Sulija, a 63. percben), Eszenyi, Katona. Edző: Göröcs János.
PMSC: Kollár — Kónya, Toma Czérna, Brezniczky dr. — Lutz, Bérczy, Lőrincz (Márton, a 75. percben) — Nagy, Lovász, Mészáros. Edző: Garami József.
