Hegyet itt látott először – zrikálták is eleget érte az akkori csapattársak, például Bodnár. De úgy látszik, nem vette magára, még most is Pécs a kedvenc városa, és nagyon jó szívvel gondol vissza azokra, akikkel annak idején együtt játszott a PMSC-ben, illetve a szurkolókra, ismerősökre. A szerdán 49 éves Czéh László szülővárosában, Kecskeméten edzősködik.

A focit már abbahagyta, néha persze kispályán, vagy gálamérkőzések erejéig azért még összejönnek a régiekkel.

– Hívtak Pécsről is, hogy játsszak a PMSC öregfiúkban, Toma Árpi keresett meg. Sajnos más programom volt, nem tudtam csatlakozni hozzájuk, pedig nagyon szívesen megtettem volna. Talán majd máskor – mondta lapunknak Czéh László, a pécsi szurkolók korábbi kedvence, aki 1988 és 1992 között játszott a PMSC-ben, így részese volt az 1990-es Magyar Kupa-diadalnak is (csereként lépett pályára), majd a Videotont és a Ferencvárost is erősítette, ezt követően pedig Izraelben légióskodott.

Fénykép: Laufer László/Dunántúli Napló

Bár egy ideje ismét szülővárosában, Kecskeméten él, a régi pécsi csapattársakat, barátokat nem felejtette el. Néhányukkal tartja is a kapcsolatot, Megyeri Károllyal, Márton Gáborral jókat szoktak beszélgetni, ha összefutnak.

– Megyerivel voltam a legjobb viszonyban, ő és a családja vett a szárnyai alá, amikor elvittek a katonaságba. Egy vagy másfél évvel azután ugyanis, hogy Pécsre kerültem, be kellett vonulnom. Kopasz voltam, amikor játszottunk Manchesterben, s én elfelejtettem leadni az útlevelet a laktanyában. Hétfőn szépen elutaztam, szerdán játszottunk, s mesélték, a főtörzs nézte a meccset. Amikor meglátott, idegbajt kapott, elkezdett üvöltözni, hogy én mit keresek ott, nekem itt kéne lennem a körletben… Nem kis dorgálást kaptam, amikor hazaértem, de azért másnap már ismét kint voltam, Tüske Csaba elintézte.

Most mást kellene elintézni, de sürgősen: a Kecskemétnek fel kellene jutnia. Nem, nem az élvonalba. A megyei I. osztályból az NB III.-ba. Vagyis a nemrég még első osztályú klubnál ugyanabban a cipőben járnak, mint a PMFC-nél. Sőt, rosszabban.

– Az előző bajnoki év elúszott számunkra, mindenki elment tőlünk, ezért nem sikerült elsőre megnyerni a megye I.-et. Az ősszel már olyan hátrányunk volt, amit nem lehetett ledolgozni. Most is óriási harcban vagyunk az elsőségért, a Tiszakécske egy ponttal előz meg bennünket. Nincs más cél, fel kell jutni: vagy most, vagy jövőre. Saját fiatalokkal, tehetséges srácokkal kell újjáépíteni a kecskeméti futballt – fogalmazott Czéh, aki amellett, hogy a megye I.-es felnőtt együttesnél másodedzőként segíti Némedi Norbert munkáját, a Mercedes-Kecskeméti Labdarúgó Akadémián a 12–17 éves korosztályoknak tart egyéni képzést, elsősorban a támadóknak. – Nagyon nehéz megélni a helyzetünket. Amikor egyébként meghallottam, hogy a Pécs egyből feljutott, nagyon örültem. Azóta is az a kedvenc városom. Kérem, írja meg, hogy ezúton is üdvözlöm minden régebbi csapattársamat, az ismerősöket, a szurkolókat!

A fia futballozik

– Van két gyönyörű szép gyermekem, valamint egy menyasszonyom – mesél a családjáról Czéh László. – A fiam, Barnabás hétéves, a lányom, Kamilla pedig négy. Előbbi már űzi az ipart, egész ügyesen műveli a futballt!

A korábbi kétszeres válogatott játékos hangján érződik, büszke arra, hogy a fia ügyesen játszik. Sőt, nem csak ügyesen, hasznosan is…

– Képzelje, most nyert nekünk egy nyaralást! Nemrég volt Tiszafüreden egy torna, amelyen gólkirály lett, s ehhez ez járt ajándékként. A gyerek visz majd el minket nyaralni, tiszta vicc!