Még május végén léphetett pályára Márton Gábor Magyarország jubileumi válogatottjában Ukrajna ellen. A közel telt ház előtt Ungváron lejátszott 1992-es meccs „visszavágójának” apropóját a negyed évszázaddal ezelőtti találkozó történelmi jelentősége adta, az volt ugyanis keleti szomszédjaink első nemzetközi meccse
A magyar csapat tagjai előző nap Nyíregyházán találkoztak, ahol az együttest irányító korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre délután megbeszélést, majd edzést tartott a játékosoknak, akik egy jó hangulatú egymás elleni focival készültek fel a megmérettetésre.
Az 1992-es ukrán-magyar mérkőzés napja ma már az ukrán labdarúgás napja is egyben, részben ennek köszönhetően óriási érdeklődés övezte a találkozót, mintegy 6000 néző látogatott ki.
Gellei Imre az Andrusch József – Mónos Tamás, Telek András, Mészöly Géza, Cseh András – Halmai Gábor, Márton Gábor – Dombi Tibor, Détári Lajos, Tököli Attila – Sallói István összetételű tizenegyet küldte pályára, csereként pedig Fehér Csaba, Vincze Ottó, Sallai Sándor, Waltner Róbert, Vlaszák Géza, Jenei Sándor, Véber György és Éger László állt be a magyar csapatba.
Az mlsz.hu beszámolója szerint az ukránok jobban felkészültek a mérkőzésre, több fiatallal álltak fel, mint a mieink, ennek tudható be, hogy gyorsaságban felülmúlták Mártonékat, és 3-1-re megnyerték a találkozót. A hazai gólokat Andrij Vorobej, Ivan Hecko, Szerhij Lazarenko szerezték, vendégoldalról pedig Fehér Csaba talált be.
– Sajnos anno elég korán kiírtak a válogatottból, hiszen 28 évesen a legjobb futballista korban voltam. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer kifuthatok a pályára piros-fehér-zöldben, még ha ez most egy „öregfiúk” meccs is volt. Rendkívül jó érzések fogtak el! – kezdte az emlékek felidézését a PMFC vezetőedzője, Márton Gábor. – Nagyon profin meg volt szervezve az egész esemény, jó helyen laktunk, hibátlan volt a kiszolgálás, és jó volt összetalálkozni a régi csapattársakkal. Akadt ott néhány olyan korábbi futballista, aki egykor nagyon magas szinten játszott, gondolok itt például Détárira, aki az utolsó nagy egyéniségünk volt.
Korábbi 21-szeres válogatott trénerünk számára nem úgy sikerült a gálamérkőzés, ahogy tervezte. Ez miatt pedig kapott is hideget-meleget.
– Sajnos egy kicsit keserédesre sikerült a találkozó. Játékos koromban nem voltam egy sérülékeny típus, a meccs előtt három héttel azonban volt egy izomsérülésem, kezeltettem is, és azt gondoltam, hogy rendbejött. De sajnos csalatkoznom kellett, mert tíz perc után le kellett jönnöm a pályáról, ami nagyon bántott. A társak is azzal nyugtattak, hogy nem ez lett volna a végeredmény, ha fent tudok maradni. Rendszeresen próbálom ugyanis karbantartani magam, heti négyszer edzek, futok, ha van időm, nagypályán is focizok. Amikor a szövetségi kapitány előzetesen megkérdezte, mennyit tudok vállalni, mondtam is, hogy végig tudom dübörögni a lefújásig, mert formában vagyok. El lehet képzelni, hogy milyen zrikát kaptam, hogy csak tíz percet voltam fent… Főleg Dömétől, aki azt mondta, teljesen megnyugodott, hogy ott vagyok a pályán, aztán amikor középkezdés után hátranézett, én már a kispadon ültem. Másfél napig ezt hallgattam tőle. Nyilván én sem hagytam magam, azzal vágtam vissza, hogy mivel mögötte játszottam, sokat kellett futnom, ami rengeteget kivett belőlem és ezért újult ki a sérülésem – tréfálkozott Márton Gábor.
Vezetőedzőnk elárulta, a társaság remek estét töltött együtt a meccs után, ahogy ilyenkor lenni szokott „meg is ittak egy sört, kétszer-háromszor”. Kiemelte, hogy nagyon várja, hogy legyen folytatása, visszavágója a mérkőzésnek, ahogy azt az ukránok megígérték nekik a lefújás után.
Fénykép: mlsz.hu
