Hétvégén kezdődik a bajnokság a PMFC legidősebb utánpótlás csapatai számára. A pécsi U19-es, U17-es és U16-os együttesek a nyolccsapatos elit mögött a másodosztályban, míg az U15 és az U14 továbbra is az NB I-ben szerepel. A nyár ismét hozott változásokat, komoly fluktuáció volt például az edzői állományban.

– 8 új szakember érkezett hozzánk, ami komoly vérfrissítés – kezdte Kulcsár Árpád, akadémia igazgató. – Voltak, akik úgy döntöttek, hogy nem maradnak nálunk és voltak, akiket nem marasztaltunk. Az érkezők többnyire ambiciózus, fiatal edzők, akiket még formálni tudunk – és kell is – a PMFC rendszeréhez. Illetve egy olyan volt pécsi futballista is visszakerült, aki megérdemli az esélyt, hogy nálunk edző lehessen. Bízok benne, hogy itt mindenki megtalálja a számításait és mi is elégedettek leszünk velük. A 2015-ös újjáalakuláskor középtávú célként határoztuk meg az edzők jövés-menésének minimálisra csökkentését. A következő években kell tehát ennek tovább redukálódnia. Azt szeretném, ha csak olyan edzők távoznának, akiket egy jobb lehetőségekkel rendelkező képzőhely csábít el.

Hogy zajlott a keretek kialakítása? Milyen játékosállománnyal vágunk neki az utánpótlás bajnokságoknak?

– A nagypályán szereplő csapatokat úgy próbáltuk mennyiségileg rendbe tenni, hogy az minőségi előrelépéssel is együtt járjon. Bizakodó vagyok ezekkel a csapatokkal kapcsolatban. Egyedül az U14-es és U15-ös gárdák szereplésétől tartok egy kicsit, mert ott komoly eredménykényszerben leszünk. A 2015-ös „kifosztás” után egy utánpótlás válogatottunk sem maradt, örömteli, hogy mostanra viszont már 7 ilyen játékossal büszkélkedhetünk. Közülük csak egyet nem tudtunk nyáron megtartani, ketten pedig sérüléssel bajlódnak. De bízok benne, hogy egyre több meghívó érkezik hozzánk. A legkisebbeknél a legnagyobb mizériát az fogja okozni, hogy elindul az általam várva-várt kiválasztás, amit két éve be szeretnék vezetni, a jövőben csak ilyen úton lehet majd bekerülni a PMFC-be. Ez nem népszerű, mert a szülők elfogultak, de a régiós vezető szerepnek meg kell felelnünk, a legtehetségesebbeket kell beintegrálnunk. Elképzelhető, hogy olyanok helyére is találunk jobbat, akik már évek óta itt fociznak. Sajnos ezt mindenkinek el kell fogadnia, a rendszer attól lesz működőképes, ha a minőség terén előre tudunk lépni a tömegsport jelleg helyett. Persze azokat sem írjuk le, akik nem teljesítenek jól a kiválasztáson, mert például később érő típusok, lesz lehetőségük visszakerülni.

Mik a különböző korcsoportok számára kitűzött elvárások erre a szezonra?

– Hétfőn volt a szezonbeli első nagy edzői értekezlet, ahol ismertettük a célokat. Az U19-ből minél több játékost szeretnénk feladni az első csapat keretébe. Ha ehhez még egy jó eredmény is párosul, az örömteli. Bízok Márton Gáborék munkájában és hiszek benne, hogy feljuttatják az NB III-as együttest a másodosztályba, ami már egy profi liga. Értelemszerűen oda még nehezebb lenne segítséget jelentő játékost „feladni”, de örülnék, ha ilyen kihívásokkal kerülnénk szembe. Az U17-nél kikötés a megfelelő teljesítmény, ebben a korban már el lehet várni az eredményt, ami számszerűsítve most az 5-8. helyet jelenti. Az U16-nál inkább csak felkészítjük a játékosokat a két legidősebb csapatban való szereplésre. A két NB I-es korosztályunk, az U14 és az U15 vállára a versenykiírás teszi a terhet, hiszen ott bent kell maradnunk az első osztályban. Ez nehéz feladat lesz. A még kisebbeknél pedig már szinte teljesen a Hertha-modellt tudjuk követni. Az első olyan korosztály, amelyre ez abszolút igaz, az a 2008-as, de már a 2005-ösöknél is szépen látszik a fejlődés. Ebben a szekcióban mindegyik csapatban van 6-8 olyan tehetséges srác, akik megfelelő kezekben szép jövő elé nézhetnek.

Hol tartunk most ahhoz képest, amit 2015-ben elterveztetek? Sikerült azon az úton haladni?

– Két éve, amikor elkezdtük építeni ezt a rendszert, nem voltunk a nullán sem. Akkor a város nyújtott segítő jobbot, illetve az MLSZ régiós központtá választott minket. De ha őszinték akarunk lenni, akkor el kell mondani, hogy a másik 11 központhoz képest bőven a nulla alatt voltunk, ezért ki kellett dolgoznunk egy koncepciót. Mostanra már kicsit a nulla fölött vagyunk, látható az elmúlt két év munkája. Az utánpótlásban azonban fél, meg egy szezon alatt nem lehet óriási változást hozni, csak évek múlásával tapasztalható a fejlődés. De én bízok benne, hogy jó úton vagyunk. A 7 válogatott a 0-hoz képest remek adat, de igazán az számít, hogy a 2-300 nálunk pallérozódó gyermekből mennyit tudunk eljuttatni a legmagasabb osztályokig.

A szülőktől milyen visszajelzések érkeznek az itteni munkáról?

– Vannak olyan törekvéseink, amit pozitívan vesznek, ugyanakkor természetesen mindig akad egy-két elégedetlenebb apuka, illetve anyuka is. A saját gyermekét mindenki elfogultan vizsgálja, nem feltétlenül ért egyet a kritikával. Továbbá a kiválasztáson gyengébben teljesítő fiatalok szülei nehezebben emésztik meg a helyzetet. Nekem is vannak gyermekeim, ezért ezt meg tudom érteni. De például egy egyetemre sem tud bekerülni mindenki, azt is feltételekhez, elvárásokhoz kötik, mi sem csinálunk mást. Sok mindent kell néznünk a végleges döntés előtt, de mi csak azt tarthatjuk szem előtt, hogy működőképes legyen a rendszer.

A megfelelő szakmai munka mellett fontos az infrastruktúra állapota, javítása is. Lehet tudni valami újat a kovácstelepi projektről?

– Tudomásom szerint a papírok el vannak intézve, és hamarosan kezdődhet az építkezés, igaz, pontos dátumot nem tudok. Ami viszont biztos, hogy az infrastruktúra fejlesztése egyike annak a három fontos szegmensnek, ami itt tartó erő lehet. Az első csapat profi osztályba kerülése és az edzők szakmai, illetve pedagógiai felkészültsége mellett. Ezek között nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Lényeges, hogy mindenki – természetesen magamat is beleértve – maximálisan feleljen meg annak a rendszernek, amit felállítottunk. Nem lehetnek egyszemélyes döntések, és a szabályokat mindenkinek be kell tartania, csak így lehet működőképes, amit elterveztünk.