Ma töltötte be 60. életévét dr. Brezniczky Sándor, aki 1978 és 1988 között 223 első osztályú mérkőzésen erősítette a PMSC-t.

Gyors volt, meg kemény. Nem annyira, mint a vídia, de azért dr. Brezniczky Sándor mellett nem volt könnyű a szélsők élete. Ennek okán aztán a PMSC labdarúgója 1978 októberétől kezdve 223 NB I-es bajnoki meccsen húzhatta fel a piros-fekete felszerelést. Ikertestvére is focista volt, ám neki rövidebb történet volt megírva a zöld gyepen.

– Talán nem voltam óriási tehetség, a szorgalmammal, kitartásommal viszont nem volt probléma – gondolt vissza a kezdetekre Brezniczky Sándor, aki ma gyakorló ügyvéd. – Újhegyre jártunk fiatalként edzésre, mások mellett Kresz Sanyi bácsi is egyengette az utamat.

– Még alig múltál húsz, amikor már bemutatkozhattál az élvonalban!

– Ez abban az időben olyan természetes dolognak tűnt számomra. Soha nem hívtak semmilyen korosztályos válogatottba, de azért a Pécsbe befértem. Ezek szerint sokkal jobbak is voltak nálam, előttem, de nem foglalkoztam a részletkérdésekkel. Élveztem az életet, meg persze a játékot is.

– Miközben vállaltad a kettős terhelést. Mert a pécsi jogi egyetem sem volt kis feladat.

– Utólag visszatekintve remek döntés volt a tankönyvek forgatása. Akkor néha fárasztónak tűnt a dolog, de nagyon megérte. Fiatal voltam, jó erőnlétben. Talán az agyam is fogott, mindenesetre sikerült megalapoznom a jövőmet. Egy pillanatát sem bánom az akkori szellemi befektetésnek. A példám talán jó üzenet lehet a mai fiatalok számára.

– A régi újságok szerint sok jó meccsed akadt. Egyszer azonban minden összejött, méghozzá Tatabányán.

– A Népsport címen ismert sportnapilaptól kaptam a 10-es osztályzatot. Idegenben két gólt szereztem, miközben igyekeztem kikapcsolni Kiprich Józsefet a játékból. Minden sikerült, győztünk, ráadásul örökre beírtam a nevemet a foci magyar történetébe. Legalábbis a kétszámjegyű értékelés miatt mindenképpen. Ha hozzáteszem, Nyilasi Tibor, Fazekas László, Rapp Imre, meg id. Dárdai Pál mellé kerültem, akkor még mindig mosoly ül ki az arcomra. Főleg mert Bene Ferenc, Albert Flórián, vagy Törőcsik András különböző okokból „csak” 9-esig jutott. Persze nem szeretném magamat hozzájuk hasonlítani, ám érdekes a történet.

– A szép évek után mégis haraggal váltál el a klubtól.

– Mindig bírtam a versenyhelyzetet. Mégis elcseréltek, elküldtek a PVSK-hoz, mert valakit szerettek volna beépíteni a helyemre. Akkor mérges voltam még Garami József mesteredzőre is, pedig neki sokat köszönhetek. De már nagyon távoli a történet, rég elszállt a haragom. Természetesen a vérem piros-fekete maradt, drukkolok az utódoknak. Kicsit irigyelem is őket, amikor kijövök a stadionba. Ott, a vonal mellett, ahol egykor „takarítottam”, pár négyzetméter fű az enyém, a lelkem mélyén mindenképpen. Ennél többet erről szólni talán nem is érdemes!

Két ezüst is jutott neki

Brezniczky Sándor 1958. január 31-én született, Szekszárdon. Az élvonalban 233 bajnokin volt a pécsi gárda tagja. Védőként 6 gólt ért el. Az 1985-86-os szezonban bajnoki ezüstérmes alakulatnak, illetve az 1987-es Magyar Kupában döntőig jutott formációnak szintén oszlopa volt. A fináléban – némi balszerencsével – a PMSC 3-2-re kikapott az Újpest ellenében. A futballista úgy véli, nem lehet elégedetlen azzal, amit pályafutása során elért. Kortársai, meg az idősebb drukkerek „Brenya” néven ismerik, amire természetesen most is hallgat. De azért a cégtáblájára, névjegykártyájára nem azt a formát íratta oda.

A ma 60. életévét betöltő dr. Brezniczky Sándornak ezúton kívánunk nagyon boldog születésnapot!