Nehéz a labdarúgásban egyéni, objektív listákat felállítani. Mégis, ha a pécsi labdarúgás történetének legjobb balhátvédjét keresnénk, akkor vélhetően Kincses (Koller) Viktorra esne a választás.

Az alsómocsoládi születésű Kincses Viktor 1951. február 20-án jött a világra. Csakhogy, amikor 1970-ben bemutatkozott a labdarúgó NB I-ben, akkor a sportvezetők jobban szerették a magyaros hangzású megszólításokat. Ezért Viktor, miképpen a bátyja, Nándor is tette, a Kincses sportnevet vette fel. Ez a krónikásokat összezavarhatja, hiszen ma is az eredeti családnevet használja a két fivér. Az egyszerűség kedvéért a sorrend tehát Koller–Kincses–Koller volt időrendben, mondjuk napjainkig.

De az adminisztrációs problémák helyett inkább ejtsünk szót a focistáról, aki a Pécsi Dózsa, illetve a Pécsi MSC mezét NB I-es és NB II-es bajnoki meccseken 375 alkalommal húzhatta magára. Ha ehhez még hozzátesszük az UEFA által rendezett, nemzetközi porondon játszott összecsapásokat, meg a Magyar Kupában megesett fellépéseket, akkor elhagyta a sportember a 400-as határt, amely különösebb magyarázatra nem szorul. Ennyiszer véletlenül nem lehet bekerülni egy gárdába sehol sem a világon.

Az ifjúsági válogatott futballista gyors volt, technikás, határozott, kemény, de kimondottan sportszerű hátvédként ismerték az ellenfelek. Ez nem csak az évtizedek elteltével ragadt rá állandó jelzőként, hanem egyszerűen tény. De Viktornak azért akadt még jó tulajdonsága. Amikor a legnagyobb kedvencek közé tartozott, akkor is szerény, visszafogott maradt.

Soha nem kereste különösebben a szereplési lehetőséget. Ha viszont kérdezték, persze megszólalt, elmondta a véleményét a szeretett játékról, a visszaesés általa feltételezett okairól is. Edzőként már kevesebb szerencséje volt a szakmában, de ne feledjük, a szerelem nála szintén örökké tart!

A ma 68. életévét betöltő Kincses Viktornak ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánunk!