A PMFC női utánpótlására egyre inkább érdemes figyelni. Hogy ne szaladjunk messzire, Bolboaca Karina (14 éves) és Gyánó Lili (15) is korosztályos válogatottak már, előbbi a román, utóbbi a magyar U17-es nemzeti csapat tagja – Made in PMFC interjú.
Mikor kezdtetek el focizni?
Gyánó Lili: Hat-hét éve kezdtem, egy kicsivel később, mint az öcsém. Persze kisebb koromban is szerettem már a sportágat, otthon folyamatosan ment a tévében, rengeteg meccset néztünk. Apuval sokat beszéltünk róla, de ez egy teljesen szabad döntés volt részemről. Sőt, egyszer megkérdeztem aputól, hogy ő egyébként fiút vagy lányt szeretett volna? Azt mondta, hogy két lányt, mert a lányok legalább nem fociznak. Persze azóta mindenben támogat!
Bolboaca Karina: Engem apukám és a testvérem azért buzdított, hogy csináljam, inkább anyu volt az, aki nem rajongott az ötletért. Már ötéves koromban egyszer elkezdtem focizni, de akkor hamar abbahagytam. Aztán úgy öt-hat éve kezdtem újra.
Mindkettőtök esetében megérte, hogy ezt választottátok, hiszen mind a ketten korosztályos válogatottak vagytok már. Milyen érzés volt, amikor jött az első meghívó?
B.K.: Három éve a magyar régiós válogatottakban kezdtem, ott hol bekerültem a keretbe, hol nem. Apával sokat beszélgettünk, aztán egyszer elvitt a temesvári válogatottba. Ott több lehetőséget kaptam, jobban is tudtam segíteni a csapatnak. Aztán, amikor a román korosztályos válogatott meghívó is megjött, természetesen nagyon boldog voltam.
Gy.L.: Engem most szeptemberben hívtak be először az U17-es válogatottba, ugrálni tudtam volna, örömömben el is sírtam magam.
Karina, nálad azért adja magát a kérdés, hogy felnőttként melyik ország nemzeti csapatát szeretnéd erősíteni?
B.K.: Egyértelműen Romániáét. Az egy dolog, hogy apának is örömet szerzek ezzel, bár azt megjegyzem, hogy ezt teljes egészében rám bízta. Azonban az látszik, hogy a magyar felnőtt válogatott kerete elég fix, nehéz bekerülni. Romániában azonban az utóbbi években az alsóbb korosztályok egyre inkább tudnak feljebb lépdelni.
Bolboaca Karina és Gyánó Lili
A jövőtöket is a focipályán képzelitek el?
Gy.L.: Abszolút! Nekem a foci a legelső! Természetesen a tanulásra is odafigyelek, ha eljön az ideje, szeretnék majd diplomát szerezni, de a pályán látom magam sok év múlva is.
B.K.: Csak ismételni tudom Lilit. Annyi még talán, hogy nagyon szeretnék ott ragadni a román válogatottban. Ez egy fontos célom.
Megy együtt a tanulás és a játék?
Gy.L.: Korábban Dombóvárról jártam be, így az utazás miatt nem volt könnyű, de általános iskolában egyébként se kellett sokat tanulni. Most a gimivel már nehezebb a dolog, de szerencsére az edzők és a tanárok is nagyon rugalmasak, eddig még nem fordult elő, hogy edzést kellett volna kihagynom a tanulás miatt.
B.K.: Ugyanoda járunk Lilivel, a Babitsba. Nagyok az elvárások, de az eddigiek alapján szerintem menni fog ez nekünk!
