Made in PMFC-interjú: Lőrincz Sándor, vagy ahogyan Pécsett minden bizonnyal a többség ismeri, Lőrincz Paja napjainkban a PMFC U8-as csapatát edzi. A PMSC színeiben korábban 336 bajnokit játszó technikás középpályás utoljára 1983-ban játszott a Diósgyőr ellen, akkor egy gólzárporos, 5-2-es pécsi győzelem után lehetett ünnepelni. Természetesen az öt között egy Lőrincz Paja-góllal.
A 8 év alatti kis focistapalántákkal dolgozik, jó ez önnek?
Dolgoztam én nagyobbakkal is, voltam az U19-es, meg az U16-os csapat mellett is, utóbbival bajnokságot nyertünk. A kisebb korosztályokkal sokkal nagyobb a kihívás, nagyon élvezem az ő tanításukat.
Merthogy itt kizárólag szakmázni kell?
Azért is. Meg azért is, mert ez egy nagyon hálás korosztály. Amikor egy-egy tornán viszontlátja az ember azt, amit az edzéseken gyakorlunk, az hihetetlenül jó érzés. Ebben a korosztályban az a legfontosabb, hogy megszerettessük a gyerekekkel a futballt. Itt rengeteg az egy-egy elleni játék, épp ezért fontos például, hogy a technikai dolgokat elkezdjünk megismertetni a srácokkal. Különböző passztechnikákat tanítunk.
Ez mennyire tanulható? Hiszen sokak szerint a technikai képzettség elsősorban érzék kérdése.
Meggyőződésem szerint minden tanulható. Mondok egy példát: most is épp van egy srácom, aki a többiekhez képest hátrányból indult, nem olyan képzett, mint a társai. Viszont ebben az évben már rengeteget fejlődött, mert érezni rajta, hogy tanulni akar, jobb akar lenni.
És mi a helyzet a nagycsapattal? Hogyan látja az esélyeit Vas László tanítványainak?
Sajnos élőben kevés meccsüket láttam, sokszor esik egybe az én csapatom tornáival. Amikor viszont nem, akkor mindig ott vagyok a stadionban. Nagyon szurkolok a csapatnak, hogy minél előbb jusson fel az NB I-be. A város és a PMFC is megérdemelné. Főleg, hogy a kizárás után honnan küzdötte vissza magát a klub. Az, hogy most így áll a PMFC, az fantasztikus dolog.
Ha a mai ellenfelet, a Diósgyőrt említem, mi jut eszébe először?
A mi időnkben a Diósgyőr volt gyakorlatilag az olimpiai válogatott, 7-8 kerettagja volt akkor a miskolciaknak. Az utolsó meccseimet ellenük 1983-ban játszottam.
Hogyhogy ilyen pontosan emlékszik a dátumra?
Abban az évben akartam felmenni az Újpesthez, viszont ott nem hitték el, hogy ha nem teljesítik azt, amit ígértek, akkor visszajövök Pécsre. Nem teljesítették, én pedig összecsomagoltam és már jöttem is vissza. Abban az évben nem kaptunk ki a Diósgyőrtől. Idegenben jó meccsen játszottunk 2-2-t, itthon pedig nyertünk 5-2-re. Az utolsó gólt azon a meccsen én lőttem.
Ma is hasonlóan gólgazdag mérkőzést vár?
Azt nem tudom. Viszont azt igen, hogy a PMFC-nek hazai pályán mindenki ellen nyernie kellene. Nem számít, hogy hol áll a tabellán az aktuális ellenfél. Remélem így lesz most is.
